Megasztárok a mikrofon mögött - Caramel, Tóth Vera, Kökény Attila és Kállay-Saunders András nyilatkozott a MegaGála után

Képgaléria megtekintése2011.01.19. - 00:20 | gimboo - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Megasztárnak lenni nem könnyű dolog. Ezt a jelenlévők láthatták a szombati Megagálán, ahol közel ezerfős tömeg előtt kellett számot adniuk tudásukról. Az „újak” közül András és Reni még kissé megilletődötten állt a színpadon, nem volt idejük még hozzászokni a nagy felhajtáshoz. A kulisszák mögött izgatottan vártam az est fellépőit, hogy bombázhassam őket kérdéseimmel.

Kállay-Saunders Andrást láthatóan kifárasztotta félórás fellépése, ráadásul még a magyar nyelvvel is most barátkozik, ezért leginkább a „Fáradt vagyok, de nem zavar. Ezt akartam csinálni mindig és mindegy, hogy milyen fáradt, álmos vagyok, amikor a színpadra érek, összeszedem magam arra a fél órára és akkor jól vagyok" gondolatát emelném ki, valamint azt, hogy a nemsokára megjelenő lemezén rajongói angol és magyar nyelvű dalokat is hallhatnak majd.

Rutinosabb rókának számít már a szakmában Kökény Attila, aki már fellépése előtt is jókedvűen, széles mosollyal pózolt minden közös fényképet kérővel, sőt társai fellépését nézve fel-le járkált a kulisszák mögött, táncolt, énekelt és láthatóan jól érezte magát. Látszik: ez az élete. Ezért adódott a kérdés, hogy vajon korábban is jelentkezett-e már a tehetségkutatóba vagy csak most bátorodott meg.

- Nem jelentkeztem korábban és most sem én tettem meg, hanem a gyerekeim regisztráltak, úgyhogy nem is tudtam róla, úgy kerültem be.

- Az saját ötleted volt, hogy az egyik döntőben a kisfiad feltűnt melletted a színpadon?

- Azt a műsorkészítők találták ki. Jópofának tűnt mindenkinek, semmi olyan szándék nem volt benne, hogy azért hívjuk be, hogy többen szavazzanak rám emiatt. Olyan a dal, adja magát, hogy akár mellém állhat a gyermekem. Én támogattam az ötletet, de nem én találtam ki.

- Végül a döntőig masíroztál, ahol azonban Tolvai Renáta több szavazatot gyűjtött be. A második helyezés mennyire ért csalódásként?

- Ott egy picikét csalódott voltam, nem mondom, hogy nem, mivel ott voltam a tűz közelében, de így utólag nézve már nem baj, hogy így alakult, mivel amit akartam, azt elértem. A célom megvan, szóval teljesen jó minden.

- Remek évzárás tavaly, rengeteg lehetőség idén. Mi a 2011-es éved nagy célja?

- Koncertek, már dolgozunk a lemezemen is, szóval április környékén reményeim szerint már kész is lesz.

Ekkor a színpadra hívták 2010 legjobb férfihangját, én pedig a fellépését izgatottan figyelő legelső Megasztár-győztest, Tóth Verát faggattam Attilához fűződő barátságáról.

- Attilát korábban nem ismertem, csak a műsorban láttam és neki drukkoltam, már az elejétől kezdve. Aztán írtam a producernek egy sms-t még a széria kezdetén, hogy ha duett est lesz, csakis Kökény Attilával akarok énekelni. És mivel én gyors voltam, ugyan mások is szerettek volna vele énekelni, nekem már megígérték, hogy én leszek a „kiválasztott". Végül aztán az is kiderült, hogy Attilának én vagyok az egyik kedvenc énekese Magyarországon, így nagyon jól működött ez a kölcsönös szimpátia.

- Te az első Megasztár győzteseként már hét éve aktívan a zenei szakmában tevékenykedsz, azóta azonban sok résztvevő „ment a levesbe". Mennyire érzed azt, hogy szükség van még Magyarországon tehetségkutató műsorokra?

- Tízévente egyszer lenne rá szükség, nem évente egyszer. Illetve nem dögivel: mert van itt X-Faktor, van Csillag Születik, van Megasztár és nyomják az ember nyakába. Nem tudja sem a közönség feldolgozni azt a sikert, amit elér a nyertes, sőt maga a győztes sem. Úgyhogy én nem tartom teljesen jónak azt, hogy évente vannak ilyen műsorok, nem ártana egy kis szünet.

- Te azonban jól állod a sarat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 2010 októberében jelent meg az új, immáron negyedik albumod, a beszédes című Zene kell nekem. Mennyire lett ez „tóthverás", olyan, amilyennek szeretted volna?

- Mindenképpen az lett, mert amit én feléneklek egy lemezre, az tóthverás. A lemez stílusa inkább hasonlít egy táncdalfesztiválos korszakra, de meg van spékelve egy abszolút korszerű hangszereléssel. Czomba Imre csinálta a hangszerelést, aki egy személyben hangszerelő, zeneszerző, zongorista és zenész, tehát ő egy univerzális fazon, így az új lemezen az ő keze munkáját is lehet érezni. Nagy Tibor volt a zeneszerző, és így gyakorlatilag mi hárman csináltunk egy olyan lemezt, ami korszerű, de mégis retró, mindenki számára hallgatható és feldolgozható. Elsőként a Sorskerék című dalból készítettünk róla videoklipet.

- A siker látszik is rajtad, ragyogsz, fantasztikusan nézel ki.

- Igen, és természetesen az embernek magában is rendet kell tennie, ehhez kellett azért másfél-két év, de sikerült.

- Azt az elhatározásodat is sikerült betartanod, hogy a magánéletedről nem nyilatkozol a sajtónak?

- Részemről tartom ezt, mivel a sajtó azt ír meg, amit akar, ez a mai napig is így van. És itt most nem az online médiumokról beszélek, akik kedvesen megkérdeznek a zenéről, hanem a bulvársajtó az, amit kicsit próbálok kizárni az életemből, amit ugye nem nagyon lehet, mert állandóan megtalálnak valamivel, állandóan van valami olyan fogópont rajtad, amit megtalálnak és írnak róla, néha tudtomon kívül is.

Beszélgetésünket azonban „megzavarta" Caramel érkezése, így hagytam a „Megasztár nagy öregjeit" örülni egymásnak. Majd Verán volt a sor, hogy megmutassa a színpadon tehetségét, így lehetőségem nyílt a második széria aranytorkú énekesét is faggatni.

- A Caramel Club a te ötleted volt, vagy ez egy rajongói megmozdulás?

- Az én ötletem is volt, mert már nagyon régóta szerettem volna egy olyan állandó helyet, ahol havonta találkozhatok a közönségemmel egy élő koncert keretein belül. Találtunk is erre egy nagyon alkalmas helyet Budapesten, úgyhogy ez már működik, immáron egy éve.

- Gondolom, vannak olyan rajongók, akik mindig ott vannak.

- Természetesen vannak visszatérő vendégek, de mondjuk a vendégek nagyjából 70 %-a folyamatosan cserélődik, úgyhogy nagyon sok új arcot is látok mindig.

- A Párórára című dalod rendkívüli módon megfogott, a számban megfogalmazott életérzés nagyon magával ragadott.

- A dalnak érdekes a története, ugyanis már kész voltam a lemezzel, másnap kellett bevinnem a kiadóba a konkrét, kész lemezanyagot, és aznap este elkezdtem „pötyörészni" otthon. Aztán észre se vettem, reggelre pedig már kész volt a dal, és így került rá a lemezre.

- A Lélekdonor a 2010-es év nagy sikere volt, melynek - a magyar tendenciától eltérve - még a klipje is fantasztikus. Mesélnél ennek elkészítéséről egy kicsit?

- Tóth Gergely volt a rendező és Manga István a látványtervező, illetve ő csinálta az animációkat is. Három hónapig készült, napi 24 órában kb. 50 ember készítette, szóval elég komoly energiákat és sok embert mozgósított meg, úgyhogy nagyon szeretem én is. Szerintem a legjobb videoklipem eddig és most majd ezt überelni is kell valamilyen szinten. Nyilván látványban már nem lehet, minőségben azért megpróbálunk egy legalább ilyet készíteni.

- Nehéz lesz ezt a sikert túlszárnyalni. Az idei évben mi az, amit mindenképpen szeretnél megvalósítani?

- Egy új lemezt készítek, most már eléggé benne vagyok. Írom a dalokat és hangszereljük, úgyhogy most ez a legfontosabb az életemben, hogy még jobb lemezt csináljak, még jobb dalokat írjak.

- A nemzetközi porondra nem szeretnél kitörni?

- Nézd: én semmi jónak nem vagyok az elrontója, azonban most alapvetően Magyarországra koncentrálok. Vannak azért kifelé kacsingató terveim, de mindenképp itthon szeretnék maradni, itthon szeretnék dolgozni. Fogok angol nyelvű dalokat írni és énekelni, bár nem ezen a lemezen. Lehet, hogy a következő lemez már angol nyelvű lesz, úgyhogy mindenféle terv van. Márciusban megyek ki az Egyesült Államokba, munka kapcsán, úgyhogy vannak kilátásban nemzetközi dolgok. Meglátjuk.

Mi is őt, hiszen ekkor a színpad felé vette az irányt és pár perc múlva már fel is csendültek saját dalai. Igazi előadót láthattunk: beszélgetett a közönséggel, improvizált, ha nem jól hallotta magát, a technikusok segítségét a megfelelő hangnemben kérte. Végül még a sapkáját is a közönségbe dobta, szerezve ezzel pár kellemes pillanatot valakinek. Az „új" megasztároknak van mit tanulni a „régiektől". Kívánjuk, hogy ez sikerüljön is nekik!