A professzor Vas megyében is jelentős tevékenységet folytatott, hiszen a Romkertben feltárt várfalszakaszról szóló könyv egyik szerzőjeként jól ismeri a város régészeti kutatásait.

Kikből állt az egykori Savaria társadalma?

Az előadás első felében Dr. Gabler Dénes a társadalom tagjainak rangjait mutatta be. Ehhez legfőbb segítségül a feliratos emlékeket hívta, melyek közül jó párat be is mutatott a kíváncsi közönségnek. A feliratos emlékek becsült száma 200, ám nincs mind meg, ennek oka, hogy beépítették őket, máshol vannak, vagy nemes egyszerűséggel nincsenek meg. Amelyeket mégis felleltek, azok vagy sírfeliratok, vagy gotív (isteneknek tett fogadalom) feliratok, vagy építési feliratok. A legfőbb forrás mégis az ún. album, mely egy névsor i. u. 188-ból. Ez 95 nevet tartalmaz a korból, melynek negyede kelta név, viszont érdekesség, hogy 6-7 rabszolga neve is fellelhető benne. A feliratok fényt derítenek arra, hogy római vagy nem római polgárról van-e szó. Ha valakinek a neve három tagból áll, akkor római volt, ellenkező esetben „bennszülött" volt az illető.

Az előadás során Savaria történetének lényeges pontjait is felelevenítette Gabler Dénes, aminek segítségével a társadalmi hierarchiát is könnyebben megérthettük. Eszerint a kolónia elnevezést Claudius császár uralkodásának idején kapta városunk. A korábban főképp kelták lakta településre ekkor kezdték el letelepíteni a veteránokat, akik 20-25 évi katonai szolgálatuk után itt kaptak fél-egy km² területű parcellákat. „Természetesen" ezek a város jó termőterületei voltak, míg a helyi lakosok csak a város külsőbb részein, a territóriumon kaphattak területet.

Savaria élén - akárcsak Rómában - két vezető, ún. duumvir állt. A városvezetés tagjai voltak a tanácsnokok, a decuriók, akik a veteránok, illetve a bevándorolt rómaiak lehettek. A város társadalmában fontos szerepe volt a felszabadított rabszolgáknak, a libertusoknak, mivel fő feladatuk a császár kultuszának kialakítása és megőrzése volt.

A sírfeliratok bemutatása során megtudhattuk, hogy volt olyan lakos, akinek a felszabadított rabszolgái állították síremlékét, volt, akinek a síremlékén a halál éve kitöltetlen maradt, valószínűleg azért, mert háborúban halt meg az illető. A nevek egyik tagja (pl. Claudius, Flavius) azt is jelzi, hogy mely császár uralkodása alatt kapott római polgárjogot tulajdonosa (ez a rang egyébként 212-től mindenkit megilletett). A 4. századtól a sírtáblák minősége romlott, számuk csökkent.

De miért volt jó a kolóniák alapítása a Római Birodalom számára? E kérdés válaszát is megkaptuk Gabler Dénestől. Egyrészt a már korábban említett veteránok letelepítése miatt, másrészt a birodalom védelmében is fontos szerepet játszottak, hiszen akár még a kolónia őslakosainak esetleges fellázadása ellen is hatásosak lehettek. Harmadrészt a betelepülők segítségével olyan itáliai parasztkultúrát honosíthattak meg a kolóniákban, melyek többlettermelésre álltak be, ami fontos volt többek között a katonák ellátása szempontjából. A gazdasági központok a villák voltak, melyek a fontosabb utak közelében és jó termőterületen álltak. Savaria területén 40 villa lehetett a professzor úr szerint.

Mi a helyzet a gazdasági élettel?

Mint tudjuk, a gazdasági élet két fő szegmense az export és az import. A legfőbb importcikk a borostyán volt, amit valahol Itáliában dolgoztak fel. Az alapanyagból gyűrű, fülbevaló lett. A gyűrűk keletkezési évére abból lehet következtetni, hogy melyik császárné hajviselete köszön vissza a rajta ábrázolt asszonyon. Ezen kívül lehetett rajta állatalak vagy akár groteszk figura is. Sokszor a sírokba is helyeztek a halottak mellé, ennek bizonyítéka pl. a Paragvári úti sírokban talált borostyángyűrűk.

Importáltak még bronzedényeket, melyek legfőbb gyártási helye Capua volt. Nyelükön a készítő neve látható. Javításuk volt Pannóniában, készítésük azonban nem.

A terraszibilláták is edények voltak, melyek nagy értéket képviseltek: egy darab egy katona másfél napi zsoldjába került.

Kezdetben üvegedényeket is hoztak be külföldről, később, a 3-4. században már Pannóniában is voltak üveggyárak, mivel a behozott termékekért magas vámot kellett fizetni.

A behozott amfórákban, melyek a nyakuknál szűkülő cserépedények voltak, mézzel kevert olívát tároltak. A helyi gyártás később az ilyen típusú edények készítésére specializálódott, hiszen a régészeti leletek elemzése bebizonyította, hogy többek között a mai Kőszegi utcában is volt kemence, ami a kézművesipar egyik alapkelléke. Az edények ezáltal jóval olcsóbbak lettek, viszont ez sajnos a minőségükön is meglátszott. Savariába Itálián kívül még Dél-Franciaországból, a 3. századtól pedig még Észak- és Közép-Tunéziából is érkeztek termékek.

A város fejlődése klasszikus utat járt be: az 1-2. században még a középbirtokok voltak jellemzőek, később azonban kialakult az egyenlőtlenség minden téren.

A város történelme iránt érdeklődők a soron következő, Dr. Mráv Zsolt: Ünnepek és mindennapok a városban címet viselő előadását február 23-án, 18 órakor hallgathatják meg az AGORA Szalonban.

Az első előadásról szóló beszámolónk itt olvasható! 

Az előadássorozat részletes programterve itt található.