A Palace Cafe kistermében tartott ruhapróba után ültünk le vele beszélgetni a bemutatásra kerülő kollekcióról, divat- és életstílusról. Nem erőltettük a klasszikus interjút, hagytuk, hadd beszéljen magáról, divatról, nőiességről - kérdezés nélkül.

"Nekem a divattervezés művészi önkifejezés, a kollekciónak pedig a Re-evolúció nevet adtam. Ahhoz, hogy minden változzon, forradalom kell, és az evolúció is tulajdonképpen változás - a jónak a kiszűrése, továbbfejlesztése. E köré épül a kollekcióm, és a legfontosabb hívószava a nőiesség, s vele az, hogy a nők meg tudjanak újulni minden alkalommal. Divattervezéssel egészen kiskorom óta, komolyabban pedig hat éve foglalkozom. Nem kötöm magam semmilyen stílushoz, mindig a pillanat szüli bennem az ötletet - egy anyag, egy szín, egy hangulat vagy egy illat ihlet meg, ez a szikra lobbantja fel bennem az alkotási vágyat, s születnek "élővé" általa a papírra tervezett álmok. Mikor milyen impulzust kapok, aszerint alkotom meg a kreációimat.

Ezek az impulzusok a napi életem részei, ezek diktálják a pillanatnyi hangulatomat, ennek ismeretében születnek a ruhaterveim. Van úgy, hogy hetekig-hónapokig eszembe sem jut, hogy bármit is csináljak. Aztán hirtelen meglátom a fiók aljában valamelyik maradék anyagomnak a darabját, azt fölteszem a próbababára, s abból már látom, hogy újra a fantáziámmal játszik az anyag, szinte kelleti magát, hogy a nőiesség, a kellem kihangsúlyozójává váljon.

Alapvetően az egyszínű ruhák azok, amik dominálnak a kreációimban, mivel amúgy se igazán szeretem a túldíszített, úgymond mintás anyagokat. Az, hogy valamelyest "harsányabbra" sikeredtek a mostani divatbemutatóra a ruhák, az a fiókból kivett anyagok miatt történt így. Remek kezdeményezésnek tartom a Művészetek Éjszakáját, olyan rendezvénynek, ami hagyományt teremt, s egy kicsit jobban kinyitja a közönség szemét arra, hogy figyelje a divatot, érzékenyebb, nyitottabb legyen rá. Kezelje úgy, mint egy önálló művészeti ágat, mint egy önkifejezési formát, melyben a tervező fantáziája, kreativitása ugyanúgy alkotásnak minősülhet, mint például egy festmény esetében. Ezért is hívta életre három fiatal (Si&Lu - a szerk.), akik nagyon magukkal tudtak ragadni a lelkesedésükkel.

A divathoz nyilvánvalóan nagyon szorosan kötődik a zene, hiszen egy divatbemutató elképzelhetetlen zenei hangulatfestés nélkül. A divattervező nemcsak ruhákkal foglalkozik, hanem valahol a fejében megkreálja azt is, hogy az a produkció milyen zenei miliőben lenne életképes. Általában a lágyabb, kevésbé improvizatív, jazzes jellegű zenéket szeretem, de leginkább a portugál zene, a fado a gyengém. A Madredeus-ra kimondottan szeretek tervezni, de kikapcsolni, egy kicsit kizárni a külvilágot szintén alkalmas. Volt már úgy, hogy előbb találtam rá a zenére, és arra kreáltam meg a ruhákat. Ilyen projekt volt az Uránia udvarbeli Álom. Annyira megihletett maga a zene, hogy a ruhákon keresztül elképzeltem, ahogy egy kislány álmodik: mi lesz, amikor nagy lesz. Ekkor párhuzamba állítottam ruhánként is és gondolatonként is a kreációt úgy, hogy az illető valakinek a végzete legyen, vagy éppen üzletasszony.

Nálam nem a bonyolultságától függ egy ruha elkészítése, hanem a pillanatnyi ihlettől. Van olyan ruhám is, aminek két éve fogtam neki nagyvonalakban, de félretettem, s nemrég újra elővettem és befejeztem. De működik ez fordítva is. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy egy jó modell nagyon sokat tud hozzátenni a ruhákhoz. Szerencsés vagyok, mert a mostani modelleken szinte életrekel a kreáció, olyanná lényegül át, mintha személyesen a viselőjére lett volna szabva, neki lett volna tervezve. Elválaszthatatlanokká válnak. Ezt látva érzi azt egy tervező, amit egy költő érezhet akkor, amikor konkrét személyhez ír verset. Önmagában is szép a mű, de a valódi értelmét a megszemélyesítés adja. Ahogy a ruha - s vele együtt a divat - is kiemeli az egyéniséget, bár az egyéniség nemcsak a divatból eredeztethető. Szeretném, ha ez a Művészetek Éjszakáján is érzékelhető lenne, és nem "elszabott", közhelyes kiszólássá fakulna: az egyedi ruha, s vele a divat egyéniséget kölcsönöz."