Hányszor lehet büntetlenül Boborján a Jeti? - Okfejtések L’art pour L’artosan
Képgaléria megtekintése2011.03.18. - 00:05 | vorinori - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Tavaly több üres szék, most teltház. Tavaly tyúk, idén jeti. Előbb disznó, utóbb ló. Előbb az ember tragédia, majd a három testőr és a jeti. Vagy mi a pék. Tavaly 24 volt, idén 25 éves a L’art pour L’art Társulat. És hogy mi az, ami nem változott? Szerintünk Boborján. Március 16-án a L’art pour L’art Társulat az MMIK-ban tartotta szokásos éves szombathelyi „gyűlését”, mely ezúttal még állatibbra sikeredett, mint az eddigiek, ugyanis egy nyúl, egy méh, egy kagyló, meg egy ki tudja mi (oroszlán talán) nézett velünk farkasszemet. Mondjuk mondták is, hogy le kéne cserélni a jelmeztervezőt…
És amin a legjobban lecsodálkoztam magam...
Apropó jelmez, a ruhatáros néni, akivel az előadás előtt beszélgettünk, izgatottan várta a műsort, mert ő még soha nem látta a társulatot élőben. Mi már láttuk őket, és ezért az izgatottságunk némi kétkedéssel vegyült: a Laár András, Dolák-Saly Róbert, Szászi Móni és Pethő Zsolt alkotta négylábú jószág vajon tud majd újakat röffenteni a tavalyihoz, és a sok évvel ezelőttiekhez képest? Mennyire lesznek ütősek az új poénok - ha egyáltalán lesznek? Ezeket a kérdéseket tettük fel magunknak, és bizony vegyes érzésekkel távoztunk 2 óra múlva.
Vitathatatlanul a L'art pour L'art az abszurd humor koronázatlan társulata hazánkban - mondjuk négy fejre nehezen is férne fel egyetlen korona -, ezért mi emeljük a kalapunkat, de nem lehet 25 évig egyfolytában kalapot emelgetni. Magyarán szólva: megújulni tudni kell, még egy ekkora múltú és sikerű csapatnak is. Szerintünk a társulat adu ásza az, hogy rendelkeznek állandó „rovatokkal", amikben a karakter már bevált és jól funkcionál, csak a mondandót kell újraírni, hogy legyen némi "frissen sült humor" is a dologban, ami még majdnem meleg. Ilyen konstans szereplők lesznek azok, akik, vagy amik az évek során beváltak, és a közönség visszajelzései alapján ütőképes kártyának bizonyultak.
Besenyő Pista bácsi az egyik legállandóbb az állandóak közül, és ezúttal is kifejtette, hogy annyiszor van igaza, ahányszor akarja, s lássuk be: a gondolatmenetbe nem érdemes belekötni. Az innováció á la Pistabá' pedig most abból állt, hogy ugyebár sokan vannak, akik szomorúak. Ennek okát ő nem értette, mi sem értjük. Na de, van a Morton gyerek, aki annyira szomorú volt, hogy a barátai ráírták a teásdobozokra is, hogy Sír Morton. „És amin a legjobban lecsodálkoztam magam: hogy 1879 óta sír egyfolytában!" - mondta a világmegváltó nézeteiről elhíresült Besenyő apuka. Vagy például ott van a másik paradoxon: A kirakat üvegén azt a feliratot látni, hogy forraló. Hát forr a ló? És mitől? Olyan ideges lett az a ló, hogy 100 fokig felhevült, majd megfőtt? Vagy mesterségesen forralják a lovat, és beleteszik egy medencébe, majd rá egy rezsóra? De ha felbillen a rezsó, kifolyik a ló...
Ha vendég vagy, plüsskolbászt egyél
Boborján a másik régi jóarc spanunk, aki a tavalyihoz hasonlóan most is jeti volt, a maga nemes egyszerűségében, aki csak úgy jetisen reggel fél 7kor kel, fél 7-től fél 2-ig bújkál, aztán kakaós tekercset eszik, amit a mamája küld postán, majd lábnyomozik a hóban, este meg ijeszteget. Boborján, én így szeretlek! Megunhatatlan figura, nem úgy, mint az énekes blokkok. Nem akarunk általánosítani, de most egyik zenés rész sem nyerte el a tetszésünket, pedig zenészekkel álltunk, azaz ültünk szemben, akik azt játsszák már 25 éve, hogy humoristák. Ezek a részek megtörték a humor egységét, és valami olyasmit hoztak az előadásba, ami erőltetettnek hatott. Laár András dala a jetiről, vagy a brazil orrfuvolán előadott „Egy kismalac, röf röf röf" című gyermekdal még nem is ment annyira mellé, viszont a már először is fárasztó, majd még háromszor felbukkanó dalospacsirta megjelenése leterhelt minket. Dalának címe a következő volt: hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént? Biztos, ami biztos, leírjuk magát a refrént is: „hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént?" Szerintünk kevesebbszer, mint ahányszor megtette, és az a legnagyobb baj, hogy azóta is az jár a fejünkben: mi szívesen megbüntetnénk!
Szerencsére videókomment terén hozták a formájukat, és a híressé vált Egri Csillagos belemagyarázós képkockái után előálltak az Egri csillagok visszavág című, hasonlóan elvont rekeszizom szorongatóval. Ezt látva megkönnyebbültünk kicsit, mondván: ami új, nem biztos, hogy rosszabb. A költő pedig ismét hozzászólt, méghozzá Laár András személyében, de ezért is pirospont járt, mert az elszavalt versek mások voltak ugyan, viszont a "hülyeségszínvonal" lécentartott. Vállveregetés jár nekik azért is, hogy a látszólag komolytalan külső mögött bizony felelős és érett belső lakozik: komoly közéleti kérdéseket feszegettek, kérem szépen!
Itt van mindjárt a felsőoktatás. Be is íratták mindannyian a pólójukat az egyetemre, hiszen fontos a felső-oktatás! Ezenkívül a vendéglátás is kiváltképp, igen. Feltehette például az a kezét, aki látott már életében vendéget, vagy aki még nem (illetve aki egyik esetben sem jelentkezett, az elmondhatta a harmadik variációt). Majd Naftalin Ernő egy önként jelentkező lány segítségével, illemtan órához méltóan szemléltette, hogyan kell a korgó gyomrú áldozatot plüsskolbásszal kínálni. Eredeti és ötletes része volt az előadásnak ez is, tele „nyelvújító-törekvésekkel", mint a vendég-látás, a forr-a-ló, vagy a Sír Morton. Viszont nem volt alaptalan kezdeti félelmünk: egy befutott, és már 25 éve jól működő társulatnak újat mutatni, ami legalább annyira jó, mint az eddigiek, elég nehéz, és ez nem mindig jött össze. Mi szívesen elfelejtenénk például Tompikát, Zigótát, meg mindent, ami egy kicsit is izzadtságszagú és túlfáraszt, s persze azt is, hogy hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént... na jó, eldugulunk, mielőtt a westendbe rohanok, vagy ahogy Margit mondta: „menjünk, mielőtt apád rájön, hogy a vágott az nem egy té, hanem ketté".
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás