Bedőlt, borostyánnal körbefont sírok, málladozó családi kripták, s a magány romantikája fogadja azt, aki tesz egy sétát Európa egyik legrégebben működő sírkertjébe, a Szent Márton temetőbe, ahol értékek kallódhatnak el a megfelelő temetői nyilvántartások hiányában.  

Szombathelyen születtem és nőttem fel - meséli Torjay Valter. Egy minigarzont vettünk, amit végül csak műteremnek használtam 1988-tól. Innentől kezdve kezdtem kijárni a temetőbe, először csak festeni. Olyannak találtam, mint egy mesekertet, igaz, már akkor sem törődtek vele: 1977-től be volt zárva, és szerintem 1945-től elhanyagolták, egyre rosszabb állapotba került. Ahhoz képest ma sokkal sterilebb állapotban van, letisztogatták a sírok nagy részét, ami jó dolog, de csak ha rendszeresen csinálják, és ha közben vigyáznak is a temetőre. Először megfestettem, majd érdeklődni kezdtem a síremlékek története után. Közben elvégeztem művészettörténész szakon az egyetemet, és akkor álltam neki a temetőről írni.

Mesterségesen keltett hisztéria

A temetőben nagyon kevés a fotográfiával díszített síremlék. Erre Valter a következő magyarázatot adta: A 80-as évek elején volt egy hisztéria, amit Szilágyi Istvánék - akkori főépítész - keltettek, akik azzal fenyegettek, hogy kegyeleti kertté alakítják a temetőt, azaz néhányat megtartva eldózerolják a sírok többségét. Az emberek elkeseredésükben kétségbeesve próbálták menteni a halottjaikat, és a fotókat. 1997-ben Szilágyi mintaparcellát akart kialakítani az A/3-as parcellából, és fel akarták térképezni, hogy kinek van még hozzátartozója, tehát melyik sírt lehet elpusztítani. Ezért mi több sírra szedett-vedett koszorúkat tettünk annak a látszatát keltve, hogy vannak még hozzátartozók, akik látogatják a temetőt.

Hírességek és jelentős szombathelyi polgárok nyughelyei

Horváth Lajos szikvízkészítő mester sírja: ezt a Krisztus-mellszobrot zenésítette meg Bonczó Itykó „Kövek" címmel; a zenemű fő témájának címe „Deus", és ez a szobor ihlette. Szombathelyen sohasem adták elő a darabot. Ennél a sírnál is volt felújítási szándék, ám az útépítés miatt ezt is elutasították.

Boldogházi Kiss Zoltán: kiváló fotográfus, sírja még helyrehozható. Több könyvet írt, korának egyik legkiválóbb fotóművésze volt. Noha a város bővelkedik kiváló fotósokban (Knébelek, Farkas Géza, stb) ez nem manifesztálódik sehogyan sem. Most Debrecen számít vidéki fotónagyhatalomnak, mivel mi egy nagy értékünkről nem veszünk tudomást. Igaz, Boldogházi kapott egy emlékplakettet, ám a könnyen helyrehozható síremlékét képesek lennénk eldózerolni, ahelyett, hogy kiállításokat, megemlékezéseket rendeznénk tiszteletére.

A C parcellában található Veszprémi Mendelényi János sírhelye, aki a sárvári evangélikus hitgyülekezet világi vezetője volt - folytatta a helytörténeti értekezést Torjay Valter. Valószínű, hogy a sárvári gyülekezetnek fogalma sincs arról, hogy ő itt nyugszik. Biztos vagyok benne, hogy ha tudnák, idejönnének, és helyrehoznák a sírt. Jó lenne tudtukra adni ezt, mert egyáltalán nem menthetetlen, sőt, érdemes lenne restaurálni.

Koroknayné Stránsky Lujza síremléke: S. Lujza színjátszókört csinált a városban; autodidakta módon képeket is festett. Az egyik fia építészmérnök-professzor lett Kanadában. Leszármazottaik nem tudnak ide eljutni, a város pedig nem foglalkozik ezzel.

Rupprecht Adolf: id. Derkovits Gyula munkatársa volt. A mai MMIK helyén levő intézményben volt könyvelő.

Eredics Ferenc: Éhen Gyula jobbkeze volt, kitűnő ügyvéd, városatya, verseket is írt. Munkássága felbecsülhetetlen a város szempontjából. Felesége az Erzsébet-rendet kapta a monarchia idején. Gyermekeik is értékes emberek lettek. Ezt a síremléket teljesen kirabolták, még a kovácsoltvas gótikus ablakokat is elorozták. A Hudecz-műhely készítette a síremléket. Egy letisztításra mindenképpen rászorulna.

Jusztl-család sírboltja: ez egy lélekvivő szobor. A szobor a legrangosabb európai temetőkhöz is méltó lenne, valószínűleg Bécsből vagy Budapestről szállították ide. Innét is hiányzik a vasmunka, de azt gyakorlatilag mindenhonnét elrabolták már a temetőben.

Kerner Tivadar: mindenét ráhagyta a városra, az azonban még a sírjával sem törődik. A síremlékének nem is nagyon volt teteje. Neogótikus síremlék, ami a Build KFT jóvoltából újult meg. Kerner kiváló aranyműves volt, aki boltot tartott fenn a belsikátorban. Gyermek nélkül halt meg. Az emberbaráti kórház pénzügyi gondnoka is volt. Jelentős vagyonát részben a városra, részben a szaléziekre hagyta, akik akkoriban alakultak. Végakarata azonban - évi 1 mise ő, és a felesége lelkiüdvéért, továbbá a síremlék rendben tartása - nem teljesült. Házát, mely régen a megyei ideggondozó volt - jelenleg a NYME-SEK egyik épülete -, szintén a városnak adta, gyermekkórház alapítása gyanánt.

Gálosi Miklós jogász: I. világháborúban halt hősi halált. Szecessziós síremlék, melynek két tömör gránitoszlopa közül egy kidőlt, állítólag ez a temetkezési vállalat raktárában van.

Major Gyula sírköve: öt darabra volt összetörve, olyan nagy erővel döntötték le, hogy a mögötte levő síremléket is elvitte. Az volt a szerencsénk, hogy az egyesületnek még volt egy kis pénze, és ezt a pénzt Major prelátus sírkövére adtuk, hogy a restaurátor foltozza össze - meséli Valter. Sajnos egy gyönyörű Krisztus-fejet, ami eredetileg rajta volt, már nem lehetett megmenteni, de legalább a különleges alakú sírkövet sikerült összeragasztani, és a mögötte levő sírt is felállítottuk szívességből.

Knebel Ferenc: az 1860-as évek első felében került véglegesen Szombathelyre, ő csinálta az első fotográfiákat a városról, a Fő térről és több más prominens helyről. Egészen 1913-ban bekövetkezett haláláig rendkívül magas színvonalú fotográfiai munkásságot fejtett ki, több gyermeke is fotográfus lett - fia, ifj. Knebel Ferenc rövid szombathelyi munkálkodás után továbbment Zalaegerszegre, így viszonylag keveset tudunk róla. Knebel Ferenc fotográfiáival végignyerte egész Európát az 1860-as, 70-es években, és Párizsból, Münchenből, Londonból sőt, Chicagóból is egymás után hazahozta a medáliákat. Síremlékét senki sem gondozza, nem restaurálják, nem állítják helyre - ez Szombathely egyik legnagyobb szégyene.

Nem tudni, hogy Farkas István ki volt - ismerünk ezen a néven egy honvédtisztet, de ez valószínűleg nem az ő síremléke. Ez egy nagyon karakteres, egyedülálló, szépen fotózható síremlék.

Roznár-mauzóleum: a B-parcella legelején található klasszicizáló, szecessziós sírépület, barokk jellegű tetejét századfordulós eternit-palával fedték le. Értéktelen, olcsó tetőt csináltak neki, ami már potyog le, és elkezdték megcsinálni a hiányzó díszítéseket, ám félbehagyták. Egyetlen mauzóleum, aminél megvan a (lovas)kocsi kikötéséhez szükséges vas is, és a bejárat feletti zárókő, levéldíszítéssel. Bent láthatóak a nem megfelelő, utólag készített vasablakok. Mennyezete polikróm (többszínű) köveket utánzó festésű. Az épület érdekessége, hogy már áramosított sírépület volt, mára azonban csak a falból kilógó, kitépett vezetékek utalnak erre.

A Szent Márton temető középkeresztje, a kálváriája egy kétrészből álló alkotás: az alsó része az 1810-es évekből való későbarokk stílusú, amit 2004-ben újra kellett faragni, a felső része egy 1900 körüli kereszt, a Hudecz-műhelyből származik, historikus stílusú. Még a háború után megvolt az eredeti keresztje, ami jóval alacsonyabb és kisebb volt, ám ennek a jelenlegi helyét nem tudjuk. Viszont sikerült megmenteni, pedig 70-es években Szilágyi István, aki sokáig Szombathely főépítésze volt, egy tanulmányában ezt az emléket menthetetlennek ítélte. A restaurálás közben egy hatalmas oszlopfejezet került elő, aminek a pontos rendeltetését máig sem tudjuk, lehetséges, hogy a régi Fő téri pestisoszlop töredéke, és ez ma az a hely, ahol mindenki gyertyát gyújt, ha nem tudja, hol van a halottja.

A távolban, jobbra a Görög család neogótikus síremléke látható, mely jelenleg durván meg van sérülve. Ezt a város szeretné restauráltatni; Bódi Péterre és az építész szakemberekre vár ez a feladat. Nemcsak ezt várja helyreállítás, hanem a Jusztl család szecessziós síremlékét, Alexy Emilét, és a Hudetz és a Brenner családokét is, ha nyerünk a pályázaton.

Holzheim Kálmánné Kéthelyi Franciska: osztrák származású család; gyakorlatilag behálózták a monarchiakori Szombathelyt, építkezési vállalkozásuk volt, bútorgyárat is csináltak. Gyakorlatilag az ő gyönyörű, Michle Ferenc soproni kőfaragó által készített neogótikus fiálé sírköve a temető legnagyobb síremléke. Körülötte Szabó Lajos - a monarchiakori Szombathely legkitűnőbb műlakatosa - 1880-as évek körüli neoreneszánsz vaskorlátja látható. Maga a sírkő a 60-as évekből származik. A korlátot Nagy József és fia (műlakatos mesterek) 80%-ig restaurálták - ez 2004 körül készült el.

Alexy Emil és Béla sírköve: talán helyreállításra kerül a sírkő. Övé volt az épület a mai Paragvári iskola mellett, amit az 1900-as években adott el a városnak. Csodálatos orvos, kitűnő városatya - a temetésén hatalmas tömeg volt, ám mára már szinte teljesen elfelejtettük.

Bárdossy család neogótikus síremléke: az 1800-as évek közepén készülhetett. Első halottjuk a szabadságharc idejéből való. Főleg a miniszterelnök miatt negatívabb felhangot kapott a család neve, ám őt egy másik sírhelyre temették. A pontos helyéről több pletyka és mendemonda kering a mai napig.

(folytatjuk)

Cikksorozatunk első része itt olvasható!

További fotók a sírkertről itt láthatók!