Félmeztelen női balett – A VII. VAS-FILM díjazottjai
2011.04.20. - 07:30 | Boros Ferenc
Táplánszentkereszt a filmesek zarándokhelye volt 16-án és 17-én: a hétvégén hetedszerre nyitotta ki kapuit Vas megye amatőrfilmes Hollywood-ja. Az immár hetedik Vas-Film független fesztivált Erdélyi János, dokumentumfilm rendező mellett Meskó Krisztián főszervező nyitotta meg. Legtávolabb Zentáról érkezett versenymunka. A fesztivál főszervezője elmondta: a VII. Vas Film bizonyította, hogy létjogosultsága van a rendezvénynek, már csak azért is, mert 42 alkotás érkezett, melynek többsége a fikciós filmek felé billent.
Egyre többen fedezik fel maguknak Táplánszentkereszt országos szintűre duzzadt fesztiválját. Vannak régi filmesek és új alkotók is érkeznek minden évben. A benevezett filmek száma és a nézősereg is hozta az elmúlt évek létszámát. A fesztivál zsűrije dr. Bordács Andrea esztéta, Kodolányi Sebestyén filmrendező, Masszi Ferenc festőművész, tanár és Nagy Róbert filmpedagógus voltak. Általános hiba volt a filmekben a zeneválasztás - a rohanó világunkban az internetet elözönlő tömegzenék kerültek a filmek alá; nagyon hiányzott a saját komponált zene. Az operatőri munka viszont a legtöbb helyen dicséretre méltó volt.
Dokumentumfilm kategória:
Nem fikciós 1. hely: Fábián Gábor: Egy napom ha véget ér
Szépen kitartott közeli képekkel indul az alkotás, melyben egy rossz pillanatban kimerevítve kapjuk a főcímet. A film egy fogyatékos otthon egyetlen napját - inkább pár óráját - követi végig. Sajnos az otthon nevére az alkotás végig várni kell, ami egyébként a Fővárosi Önkormányzati Értelmi Fogyatékosok Otthona Zsírán. A rendező távolról figyeli az ott élők életét. Kívülről szemlél, talán többszöri forgatás erősebb, belsőségesebb pillanatokat eredményezett volna. A legszebb jelenet, mikor az a szereplő, akinek addig egyetlen mondatát sem értettük a hadarása miatt, dalra fakad. Ezeket a pillanatokat hiányolom. Szerteágazó, nincs egy felépített, végiggondolt íve az alkotásnak. Több szereplő egy-egy pillanatát kapjuk el. Mondatok, melyek ki vannak ragadva egy élethelyzetből. Egy sors talán szerencsésebb választás lett volna. Fábián Gábor több alkotását is láttam már, sajnos ezúttal nem saját zenével dolgozott, így negatívumnak kell felrónom a Linkin Park lerágott muzsikáját, mely a film egyik nagy halála, hisz szinte már érzelmi giccsbe hajlik. Összességében egy szépen fényképezett, végiggondolatlan szerkesztésű alkotás.
Nem fikciós 2. hely: Kvárta Mátyás: Beatbox & Freestylefootball
A Művészeti Szakközépiskola diákjának filmjében Hegyi Rolland beatbox és a rendező, vagyis Kvárta Mátyás freestylefootball alkalmi kettősét láthatjuk. Falusi életképekkel indulunk, aztán rátérünk a furcsa, gyorsan összeverbuválódott duóra. Egy jó alapötlet, és érdekes kísérlet mely egy idő után kifullad, hisz kevés anyagból dolgozik. A beatboxos rész képileg kidolgozottabb, a focis részeknél hiányolom a közeli felvételeket. Az alkotás tovább van húzva a kelleténél, a bámészkodó bácsira kiforduló kamerakép kiváló zárás lett volna.
Nem fikciós 3. hely: Kiss Balázs: Holnap háza
A Szent-Györgyi Albert Középiskola diákjának első dokumentumfilmje a szentkirályi Holnap Házáról szól, ahol 18 év feletti fogyatékkal élő emberek élnek. Az első filmhez képest ez az alkotás szerkesztési íve jobban végig van gondolva, de a technikai kivitelezése kicsit háttérbe szorult. Néha kapkodó operatőri munka és hangingadozások jellemzik a filmet. Sokkal szebben és erősebben hatnának a szépen kitartott pillanatközeliek, és a nyugodtabb kameramozgás. A film szerkesztési váza maga a vezető személye, aki néha már túl sok szerepet kapott a dokumentumfilmben.
A rendező munkáját dicséri, hogy 17 évesen ilyen érzékenyen, toleránsan nyúlt a témához, és a többszöri forgatás erősebb, bensőségesebb pillanatokat eredményezett. Látszik, hogy a közösség részévé vált, Mikulás napi ünnepség, karácsonyváró foglalkozások, és együtt átélt élményeken keresztül mutatja be az ott lakók mindennapi életét.
Fikciós film kategória:
Fődíj: Arany Medvehagyma-díj: Kondor Noémi: Női balett
A Művészeti Szakközépiskola diákjának filmje mindvégig egy érzelmi erotikus határon táncol, de szó szerint, hisz egy félmeztelen női test vonaglik a szemünk láttára. Kitakart mellbimbók, vállon görgetett alma, ölbe kapott diszkógömb, csordogáló tej, kirúzsozott ajkak és szem közeliek, különböző formák, és érzelmi túlfűtöttség. Szépen fényképezett és világított, jó ritmusban zenére vágott kísérleti alkotás, mindez másfél percben maradandó élményt nyújt.
Ez az alkotás egyik kedvencem, Stekovits Anna mély gondolatokkal felruházott filmjei mellett.
Fikciós 1. hely: Kaló-B. Péter - Benke Tamás: Debemur morti nos nostraque
Lassú folyású, Tarr Béla nevével fémjelzett hosszú állóképes beállítások, Bergmant idéző történet, melyben a főszereplő sakkozik saját belső démonával a purgatórium egy sötét szegletében. Drogos múlt, rossz lépések és elrontott döntések sorozata, az élet értelmének kutatása, öngyilkossági kísérlet, Isten, létezés, lét, hibák, hibátlanság, felvetett morális kérdések: mindez egy saját iromány formájában, néha kissé túlzó szövegkörnyezetben. Hibának róható fel, hogy végig érdemes lett volna odafigyelni a sakklépésekre, és szerintem a végső csattanó felesleges, agyoncsapja a film gondolati lényegét.
Feszültségfokozó sötét tónusok, nyomasztó atmoszféra, kattogó óra. A lét megtagadása egyenlő a halállal, hisz az ember a létet alkotással töltheti meg. Az alkotás hiánya egyenlő a lét értelmetlenségével. Egy ember elmenekülhet a halálba, alkotásai mentsvárába vagy a züllés végeláthatatlan vermébe ugorhat. Hát, fiúk, nektek inkább további jó és sikeres alkotást kívánok...
Fikciós 2. hely: Papp Barnabás: ásó, kapa...
Minden szerelem áldozattal jár. Szépen fényképezett lassú snittek jellemzik a filmet. Fekete fehér színtelen világ, nyomasztó hangulat, sokat mondó atmoszféra, jó színészi játék. A csend néha többet mond bármilyen kimondott szónál. Arcok, félarcok, mozdulatok, jelzések, gyilkosság és a végső megtisztulás. Egy kapcsolat vége, és egy másik kapcsolat születése. Remény, hogy az áldozathozatal és egy szörnyű tett után a megtisztulás feloldoz, és talán minden jobb lesz.
Fikciós 3. hely: Ágó Simon - Strommer Marianna: Zárt ajtók
„Vannak dolgok, amiket ismer az ember, és vannak dolgok, amiket nem. Az ismert és az ismeretlen között pedig ajtók vannak - ezek vagyunk mi." nem mindegy, hogy ezeket az ajtókat hogyan találjuk meg. Egy zárt ajtó újabbakatt szül. A középpontban egy félresiklott anya fiú kapcsolat hétköznapjait látjuk. Egy anya, aki rég elfelejtette, hogyan kell szeretni, és egy fiú, aki tartozni, kötődni szeretne valahova. Alkohol, közöny, kitörés és szabadságvágy küzdelme a képkockákon. Lerágott téma, de mi mégis drukkolunk a fiúnak, hogy legyen mersze megtenni a szabadság felé vezető első lépést.
További díjak:
Legjobb alkotóműhely: Bolyai Filmműhely - Zenta
Elismerő oklevél:
- Kiss László: Tél
- Molnár Bálint: Fekete doboz
- Stekovics Anna három alkotásáért
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások
A lépésekre odafigyeltünk pedig, egy egyedi sakkjátszmát választottunk hosszú kutatómunka után! A történet követi a lépéseket és sok minden a játszmára épül. Nem tudom mi nem volt tiszta magával a nyers sakkpartival kapcsolatban. Az egész forgatókönyv a lépésekre épült, mármint, kisebb cselekmények, megjegyzések és fordulatok szemszögéből.
Azért is erre a játszmára került a választás mert sok olyan eleme van ami passzol a filmbe. Mint pl.: Az ember első lépései szinte csak védekezőek. A sakkjátszma végére kialakul a bábukból a fekete oldalon egy fordított kereszt amit az ember egy lépéssel meg is tör. Valamint a legvégén az ember magyarázata az elme kontrollra a lépéseivel és támadásaival kapcsolatban, és még sorolhatnék sok mindent...
Játszma: Anderssen, A. vs Dufresne, J., Berlin, 1853.
üdv!
Mint, ahogy a cikkben is írtam a film nekem 2 dolgot kivéve tetszett. Ez pedig a legvégső befejezés, és pár lépés. A filmről alkotott véleményemet pár soron keresztül ki kis fejtettem!
Többségében értem, hogy mit szerettek volna kifejezni a pillanatnyi lépések. Gondolatok, elrontott lépések, életvonal, menekülés, támadás, fölény, váltás, megbontott kibillentett egyensúly. És még sorolhatnám... (Nem tudtam, hogy ez egy lejátszott sakkparti volt.) DE!
Én olyan lépésekre gondoltam, mint pl: 21:18-nál egy biztonságba lévő ló, miért lép olyan helyzetben ahol egy paraszt leüti. És utána a szöveg: „Mindig is rossz lépések sorozatát követted el.” Kicsit erőltetettnek éreztem... Túl szájbarágós! Ilyen helyzetekre gondoltam mikor a sakkparti lépésekre, és a szöveg találkozására gondoltam!
Aztán 32:40 körül. A fordított kereszt résznél. Sakkban van a király egy futó és egy bástya által. Király miért befelé lép? Miért nem kifelé? „Még koránt sincs vége…” Aztán futó ismét sakkot ad. „Terveim szerint igen.” Király ismét rossz irányba lép, a biztos halál felé. Másodpercek alatt pörögtek végig a lépések a szemem előtt, mégis éreztem, hogy hova kéne lépni… Mindeközben a mögöttes gondolatokat, és tartalmat is érzem, hogy mit akartatok kifejezni mindezzel... De valahogy a kettő nem találkozott a fejemben. Mivel számomra a szöveg alátámasztása ilyen lépésekkel, túlerőltetett, és túl szájbarágósra sikerült. Nem tudom, hogy érthetően írtam-e le! Amit gondoltam…
Első film amúgy? Vagy lehet még valahol látni más alkotásotok?
További jó filmkészítést kívánok!
Ha nagyon érdekel a sakkjátszma, elküldhetjük a lépések leírását. Egyébként Tamás barátom tervezi hogy majd részletesebben leírja ide, miért lett volna hiábavaló előrébb lépni és miért volt logikusabb hátralépni. Nagy sakkmester így tudja mi miért volt!
Nem első filmünk. Felkészültségünket és megtervezett életművünket tekintve viszont első. Kísérletezések voltak, amik nem sikeredtek annyira jól, elképzelések megvalósítására voltunk kíváncsiak.
10-15 forgatókönyv van (eddig) tarsolyunkban, szépen felépítve egyre jobb filmekre, végére pedig nagy durranás, ha sikerül igazi támogatókat szerezni.
http://www.youtube.com/user/Damjan547?feature=mhum
Budapest Meseszép
Agoraphobia
Júniusban forgatunk ismét, nagy a készülődés, elöljáróban annyit hogy egy skizofrén elméjében fogunk barangolni.
Üdv!
De azért nem esett rosszul, mégis Huszárik a kedvenc magyar rendezőm!
Amúgy Tarr Béla neve a hosszú állóképes beállítások miatt ugrott be. Megfigyel, szemlél, és sokszor nem mozdul arról a fix pontról ahova lecövekel. A cselekmény a kamera előtt játszódik... Ahogy sokáig itt is. A velős szövegek a mondanivaló és a tragikus végkifejlet, múltbeli fájdalmak, történések azok idézik Huszárik filmjeit.
MA Állami pénzből mégsem csinálnék filmet mert nem férne össze az elveimmel. Nem vitás a Magyar filmnek fel kell vennie a nyugati cipőt, ez is a legfőbb kitűzésünk.
Kár, hogy belerondítottál a dolgokba... Úgy érzem nem igazán érted, hogy mi történik itt! Én örültem neki, hogy egy hozzáértővel, vagyis a film rendezőjével sikerült megvitatni a filmet... Saját véleményem mondtam el az alkotásról.. Amit te is bármikor megtehetsz! Egy filmszemle lényege az, hogy az alkotó visszacsatolást kapjon a filmjéről, mind a nézőktől, mind a zsűriktől. Mivel nem sikerült Péterrel személyesen találkoznom, és beszélnem, ezért is örülök neki, hogy elmondta mindezt a fimmel kapcsolatban! Ez csak egy nézőpont a sok közül, amit én itt vázoltam. Nem kell vele egyetérteni... Mindenesetre én Péternek köszönöm, hogy beszéltünk az alkotásról, hisz kaptam olyan információkat is melyek újak voltak számomra, és annak is örülök, hogy vannak olyan alkotók akiket nem a pénz mozgat...
Péter: lehet, hogy legutolján félreértettél: szerintem ebben a filmben nem kell megnyomni a látványt, és nem kell effektekkel elcseszni... Pont ez a fajta kamerakezelés, és beállítás teszi feszültté a filmet... És mint ahogy már a cikkben is írtam, további jó alkotást kívánok!
Pénz ahhoz kell hogy egy filmet elkészítsek majd miután bekerült a megfelelő helyekre megkapjam a megérdemelt elismerést és persze a bevételt a jegyekből és dvd-ből, hogy még több film készülhessen és hogy ne kelljen 1db zsömlét egy napra beosztanom.
Ez hiányzik nálunk!
Nem kell megfelelnie egy filmnek sem, semmilyen elvárásnak! Nyugaton, de szerintem keletebbre is, az a megszokott: adott egy befektető aki pénzt invesztál a filmbe, megfelelő körültekintés után, és elvárja hogy a film jó legyen, különben veszteség az egész. Ez kell! Művészet így is tud érvényesülni! Ötvözni kell a művészetet a nézhetőséggel, de sajnos mára a művészetet hatalmas sznobizmus lengi körül.
Tarkovsky mondta egyszer, hogy a gyerekeket tartja legjobb nézőinek mert ők nem akarják értetlenül elemezni, kivesézni, egyszerűen csak élvezik. Tarkovsky filmjeit én is így nézem, hiszen amellett hogy a képi ábrázolás művészi, mégis van épeszű történet és nem haszontalan kamerás mászások órákig...
Nem hiányzik nekem sem hogy holmi savanyú bort cuppogó, pipázgató haszontalan kultúrmajom sznobok vesézgessék és elemezgessék filmjeimet, hiszen a film nem lehet CSAK művészet!
Amellett pedig, egy rendező, festő, író akármilyen alkotó sem jelentheti ki magáról hogy ő "KULTÚRÁT TEREMT!" ilyen nem létezik. Önmagunkat valósítjuk meg, az emberekhez szólunk, bizonyos változás ösztökélése és szórakoztatás érdekében. Nem elítélendő az az alkotó sem aki a szórakoztatást tartja első helyen, de a mai állapotok ezeknek is köszönhetőek hiszen Két véglet jött létre:
- A nagyon kommersz nézhetetlen idétlenségek...
(gusztustalan poénokkal és süteménnyel háló fiatalokkal vagy percenkénti robbanásokkal megtűzdelt ormótlanságok)
- A NAGYON MŰVÉSZ nézhetetlen értelmetlenségek,
(7 órás fekete-fehér percekig réten vonuló és nemi aktust végző tehenekkel.)
Tessék alapul venni Alfred Hitchcock bácsit, David Lynchet, Cronenberget, Gilliamet, Jean-Pierre Jeunet, Nolant, Kubrick bácsit vagy akár Huszárik Zoltánt és a többi jó filmeket készített régi Magyar rendezőt.
TILOS MEGPECSÉTELNI egy filmet a művészfilm címkével. (Olyan mintha nem is értenék mi akar lenni, "biztos művész"). Amellett, hogy az átlag emberre is rá van nyomva, hogy nem érti, nem értheti...
Karinthy: Gondolta a Fene -> Igazán csak az alkotó értheti alapból, de nem lehet csak azokra gondolni akik belefásultak az öncélú művészfilmek nézésébe. Mindenkihez kell szólni, minden nyelven. Nem lehet kizárni nyelveket, úgy ahogyan angolul is feliratozzuk a magyar filmet, hogy mindenki érthesse, úgy kell két síkon ábrázolni a dolgokat.
Szólunk tehát a közember nyelvén és emellett megérintjük a mély gondolkodású nézőket is egyaránt! Ez fontos és szerintem valahol valaki hibázott... Bár itt is még megtudnék indítani egy hosszú okfejtést, miért kell részekre szaggatni a közönséget, de ebbe most nem megyek bele...
Előre kell tekinteni, úgy ahogyan a Kaló-film emblémája is szimbolizálja.
A múlt szeme siratja az eltelt időt, a régi rossz lépéseket, de lent a jövő szeme táplálkozik a múlt könnyein és céltudatosan tekint előre, remélve hogy változnak a dolgok, igazságosan, logikusan, mégis hitünkben erősen!
Nem értem, vagy a "kritikus" nem érti (a kritikát)
Tisztelettel: Sodics Péter
Mindenkinek meg lehet a saját véleménye, amely lehet pozitív,s negatív is természetesen. De azért nem kellene a ló túloldalára átesni, magyarul egy kritikát leírónak oda kellene figyelnie arra, amit ír.. Amit az "Egy napom ha véget ér" című filmről írt-amit volt szerencsém látni ezen alkotást- hát az inkább piszkálódás, s nem kritika.
S ha valami végiggondolatlan, akkor az a pár sor, amit a filmről írt.
A rendező távolról figyeli az ott élőket? Na ne már...ez még egy TV-t sosem látottnak sem jönne le.Ha valaki távolról figyelné őket, ezt nem lehetett volna így megcsinálni. Nincs felépítve? Hát nézze meg még egyszer. Filmzene lerágott csont? Maga szerint véletlen, hogy az a zene került bele? Véletlen sem gondolkodott azon, hogy miért lehet az benne?Mert NEM véletlen! De a többi mondatára is csak annyit, hogy no comment...
S ettől még nem muszáj, hogy önnek tetsszen ez az alkotás. De legalább ne írjon valótlant. Nekem az az érzésem, hogy nem véletlen írt ilyen negatív kritikát. Azt is említi ismeri Fábián Gábor pár alkotását. Hát..ezek szerint nem eléggé. Vagy ha igen, épp azért akarja most lehúzni? Azt azért ne felejtse el, hogy a kritikaíróknak nem csak azért kell vigyázniuk, hogy ne írjanak hülyeségeket, hanem ha ez utóbbit túlzásba viszik, magukat is lejáratják!
Egyébként csak úgy említem, e film ELSŐ HELYEZÉST ért el a maga kategóriájában. Még ha maga szerint nem is, de szerintem nem véletlen.
Üdvözlettel: Szombathelyi Tamás
Kedves Tamás: Távolról való figyelés: Véleményem szerint több forgatás, bensőségesebb pillanatokat okozott volna… Több életből kiragadott képet, pillanatokat láthattunk volna… Mindez a film előnyére vált volna!!!!!! Kihangsúlyozom:SZERINTEM!
A rendezőnek véleményem szerint egy emberre kellett volna fókuszálnia, és nem belekapni sorsokba, hisz ez néha nem áll össze egészé. Ezt a fajta koncepciót éreztem szerkezetileg végig gondolatlannak. Egy emberi sorsot egy ilyen intézményen keresztül végigkísérve sikeresebb vállalkozás lett volna. Vagy pedig ha több sorsba kapunk bele, akkor növeljük meg a film hosszát… Hisz ezen alkotást szívesen néztem volna tovább: Hogy még jobban kirajzolódjon előttem az emberi élet…A döntés a rendező kezében van! Ő így döntött! Miért is vagyok emiatt hibás???
Filmzene: Fábián Gábor filmjeit láttam, semmi bajom az alkotóval, sem a filmjeivel. Sőt szeretem a filmjeit: mind a Fugite-t, mind az Ébren Álmok-ot! Az Ösvényt már kevésbé. Az elhagyott madár pedig az egyik kedvencem… Ezek az alkotások nagyon ügyesen össze voltak rakva: képileg, vágásilag, szereplők, történet, és ami erősítette mindezt az pedig a saját zene… Fábián Gábornál egyszerűen hiányoltam a SAJÁT ZENÉT! A Linkin Park ezen zenéje számomra giccsbe hajlítja a filmet… Egy a Fábián Gábor, vagy barátai által komponált zene szerintem erősebb lett volna! Önnek mit fejez ki ez a dal ebben a filmben??
Különbözőek vagyunk, így kíváncsian várom a véleményét…
És mint ahogy írtam, nem kell velem egyetérteni... Látjuk hová süllyed a világ.. És mi lenne akkor ha mindenki egy véleményt alkotna... Elég fura lenne ha minden emberből ugyanazt hozná ki egy film megtekintése, vagy egy könyv elolvasása... Én vállaltam a gondolataim, és véleményem a filmekkel kapcsolatban, és bízom benne, hogy Zalaegerszegen GÁBORRAL személyesen találkozunk, és meg tudom beszélni az alkotásával kapcsolatos kérdéseim, hogy miért döntött úgy, ahogy döntött pár helyzetben...
Nekem nem azzal van a bajom, hogy egyet értünk e, vagy sem. Vagy esetleg másképp látjuk a dolgokat, hiszen nem vagyunk egyformák, s nem kell ugyanúgy lejönnie dolgoknak.
Azt nehezményezem csak, hogy ha valaki kritikát ír úgy, hogy nem jár utána alaposan a dolgoknak, s ennek következményeként teljesen ellentétes dolgokat ír , amelyek nem állnak közel valósághoz. S ez a kritikusra nézve is egy kritika.
De ha már megszólított, válaszolok. Természetesen a válaszaim is egyéni elgondolások csak.
A különbség az, hogy én azért utánanéztem alaposabban azzal kapcsolatban, amit írok.
„A rendezőnek véleményem szerint egy emberre kellett volna fókuszálnia”- ha ezt állítja, nem értette meg a film lényegét!!!! Egyáltalán nem. Maga szerint egy ember lakik abban az intézményben????
Ha egy ember lakna ott, akkor talán nem lenne ilyen kizökkentő ez a mondata. Ugyanis azon nem gondolkodott el, hogy miért az a film címe, ami? Egy napom ha véget ér-így egyes számban. Nekem úgy tűnik, ez is zavarta magát, hogy a film címét nem tudta hová helyezni. MÉGSEM NÉZETT UTÁNA, S KRTITIKÁT ÍRT! Ha utána néz Gábornak az interneten , tudhatja-nem titok-hogy Gábor itt is dolgozik, ebben az intézményben-nemrég volt egy nagyszerű fotókiállítása is ezzel kapcsolatban (ami szintén egy önkifejezés is egyben) -, amiben készült ez a film. Arra nem gondolt, hogy a film esetleg az ő belső világára is utalhat, amit meg akart osztani velünk? „Egy napom ha véget ér” A találkozásaira ott különböző emberekkel? S ezt a bensőséges viszonyt akarta esetleg megosztani mondjuk a nézőkkel? Még hogy kívülről filmez? Inkább olyan a dolog, mintha a Gábornak mesélnének a szereplők, ám úgy csinálta meg ő e filmet, hogy úgy tűnjön, hogy mégis nekünk mesélnek, nézőknek.
Maga szerint egy kívülálló egy kamerát ide letesz, hasonló film születhetett volna? Ne már, ezt nem gondolhatja komolyan olyan ember sem, aki nem látott életében még TV-t sem,s megnézi e filmet, mint ahogy előző hozzászólásomban is írtam.
Ezt úgy megcsinálni, ahogy ön írta „kritikájában” , hogy „kívülről”….LEHETETLEN LENNE!
Velünk nézőkkel osztják meg a szereplők gondolataikat. S kimondatlan szavakkal Gábor ezekkel együtt saját gondolatait érzéseit is közli a nézőkkel. S Gábor ezt az érzést akarta e filmmel ajándékozni a nézőknek. De ez csak az én kívülálló véleményem, nekem így jött le, lehet, hogy Gábor mást mondana (bár szerintem egy alkotónak meg nem kötelessége szájba rágnia a mondanivalót, hisz akkor értelmét vesztené a lényege az alkotásnak), de szerintem ez a lényeg, hogy így is lejöhet nekünk, nézőknek.
Ha ezt megérti, értelmetlenné válik az is, hogy a film hosszába kössön bele. A hossza teljesen rendben van, sőt, vigyázni kell azzal is! Miért? Mert az is fontos egy alkotónak, hogy a nézőt
egy ilyen témájú filmben kívülállónak feltételezzen, holott a célja az is, hogy a film megnézése után a néző ne érezze magát annak. Egy kívülállónak zárt világot akar megmutatni
az alkotó úgy, hogy a film megnézése után rájöjjön a néző, hogy nincsenek éles határok, nincs is olyan zárt világ, amit mi létrehoztunk , talán magunkban is. S ezáltal nem leszünk kívülállók sem. Hiszen nem kell éles határokat látni. Viszont ahhoz, hogy ezt egy átlag nézővel érzékeltessük, nem tehetünk elé egy mega-hosszúságú filmet, hanem rá kell érezni, hogy mennyi az, hogy átjöjjön mindez egy nézőnek. S szerintem Gábor e filmmel tökéletesen ráérzett erre..
Fimzene. Populáris a zene? Lehet. Vajon miért? Ha a fenti mondataimat megértette, akkor rájön, hogy ez is minket tükröz, s nem a filmet. S a film közelít hozzánk. Így ehhez a populáris zenéhez is. Illetve a zene is ezt a közeledést fejezi ki. Amúgy jelzem tisztelettel a dal zongorára át lett írva. Olyan alkotóval, aki már régebben is Gáborral dolgozott. Sőt az egyik szereplő által énekelt dalnál is ez a személy dolgozott. Nem valahonnan kivették a zenét csak,s naturban odamásolták, hanem ezzel is SAJÁT MAGUK dolgoztak!!!
Hogy miért pont ez a dal. Kicsit ha utána néz a szövegének, dalcímnek, lehet erre is választ talál. Van kapocs. S semmi sem véletlen.
Említette a többi filmjeit is, jelzem nem teljes a lista. Ha honlapjára látogat, nem tudom járt e ott már valaha, nekem nem úgy tűnik, találhat ott egy olyan filmet, hogy GYÜLEVÍZ TÖRÉKENY OLTALMÁBAN! De még az intézmény honlapján is fenn van! Nézze meg!!! Megkapja azt, amit szeretett volna. Gábor előbb bejárta már ezt az utat, mint ahogy önnek eszébe jutott az, hogy esetleg ilyet is „lehetett volna” Jelzem, VAN! Csak úgy érzem, le van maradva kissé a dolgoknak való utánajárásban. De az egy másik megközelítés amúgy.
Aztán megemlíti az Elhagyott Madár című filmjét is, szintén felületesen. Keresztes Nagy Árpád zenéje van e film alatt. De nem ez a lényeg. Amikor megszólal e mobiltelefon, maga szerint véletlen szólal meg ott is egy populáris dal? (Nem először használ ilyesmit Gábor) S maga szerint az nem akart utalni a szereplő életéből valamire? Mert ha ezt sem tudja, akkor azt a filmjét sem értette meg, pedig említette, hogy kedvence. Na mindegy.
Én is vállalom a gondolataim. Ezzel nem kell egyet érteni. Azt sem várom el, hogy a rendező, vagy egy kritikus, vagy akárki egyet értsen az enyémmel. AZT VISZONT MI OLVASÓK SZERETNÉNK ELVÁRNI, HOGY HA VALAKI KRITIKÁT ÍR, LEGYEN MÁR ALAPOSABB! Lehet attól még negatívat írni, ha mindenáron azt akarja, még egy fődíjas (!!!) film esetében is, de hülyeségeket nem, mert az még egy laikus olvasónál is kiveri a biztosítékot!
Ennyit akartam, továbbiakban nem szeretném folytatni a fenti dolgokba való elmélyülést, mert értelmetlen lavina indulna belőle! Inkább aki kételkedik, járjon utána ,nézze meg maga is a filmeket, honlapokat, olvasgasson, stb. Érdemes!
Tisztelettel: Szombathelyi Tamás
Mindenek előtt szeretném megköszönni, hogy nyilvánosan is kiállt a film mellett Sodics Péter festő-, grafikus művész, pedagógus és Szombathelyi Tamás mérnök, zenész (aki maga is publikál). Köszönöm!
Egy film a nagyközönségnek, a fogyatékkal élők zárt világának nem ismerőinek. A film kapu mely kompakt módon viszi el a nézőt a fogyatékosok összetett sajátos világába. Ha valaki nem tiltja le magában az empátia pozitív jelenlétét megérti, hogy milyen élet is folyik ott. Az értelmi fogyatékos emberek, főkén agyuk valamilyen sérültségének folytán nem képesek, vagy nehezen képesek összeszedett mondatok, gondolatok kifejezésére. Azt hiszem ebben mindnyájan egyet kell, hogy értsünk. Viszont míg kognitív képességeik meglehetősen hátrányosak, addig érzelmi világuk hihetetlenül fejlett velünk "épekkel" ellentétben. Én a film elkészítését innen közelítettem meg. Igen, hatni akartam a nézőre - de valljuk be melyik filmes nem ezt teszi. Hatni akartam nem magamért, nem értünk "épekért", nem a Vas-Film Fesztivál hírnevéért és nem a szombathelyi művész világ belterjes kényelméért. Azért az 50-60ezer értelmi fogyatékosért akik köztünk élnek most ebben a pillanatban is, még akkor is ha erről nem akarunk tudomást venni. Azt látom, hogy vannak felkapott kisebbségi ügyek, melyeket szervezetek, közösségek eszelősen tűznek zászlajukra valamilyen előny megszerzésének érdekében. Meg mert az napjainkban trendinek számít. Ezért szorul össze a szívem mikor az értelmi fogyatékosok mostoha helyzetét látom, mert látom belülről... Őszintén... Azt is látom, hogy ez az őszinteség most még nem kell senkinek.
Kritikusok kényelmesen magas székbe ülve mondják meg, mit és hogyan kellene megcsinálni, megmutatni mert az - szerintük - szerencsésebb volna és mert ők azt szeretnék látni és azt szeretnék a nagyközönséggel is láttatni. Nem azt ami van - mert arra úgysem kíváncsi senki. Egyébként a különböző médiumok pont ezzel szentesítik a szennyet és mentesítik saját felelősségüket. Idestova két és fél éve napi 7-8 órában élek a fogyatékos emberekkel, együtt sírunk és nevetünk, segítünk egymásnak - még ezt a filmet is együtt készítettük, mert bizony mindenben segítségemre voltak - egy stáb vagyunk. Nem érzem magam többnek náluk, mert rengeteget tanulok tőlük, ezért csináltam ezt a filmet ilyenre, mert ők így akarták. Egy teória szerint: mindenki egoista, de kétféleképpen. Van mikor az ego csak azért működik, hogy magát az egót erősítse, ez nagy buktatókhoz vezet. Viszont van mikor az ego egy magasabb cél szolgálatába áll... Ezt tovább nem magyaráznám.
Amiket a filmből "véletlenül" nem vett észre senki (pedig tény, hogy benne vannak):
Pontos képet kaphatunk a Kádár rendszer egy szeletéről, a családban megélt - ezek szerint jelentéktelen - anyai emlékekről, a legkisebb feladat teljesítésének öröméről és sikeréről, több sérült ember saját képességeit túlszárnyaló teljesítményéről és egy hihetetlen izgalmas őszinte világról. Izgalmas? Nekem az. Mert nem tűnik semmi sem lényegtelennek, még az össze-vissza beszéd sem.
Összegezve: egy átlagos hétköznapot megmutatni - az én munkaköröm lehetőségei mellett - a Zsirai Szociális Otthonban csak így lehetett. Egyébiránt a történet szempontjából tökéletesen lényegtelen az, hogy melyik otthonban vagyunk. Sajnálom, hogy nincsenek magas szintű eszmefuttatások az értelmi fogyatékosok részéről. Ez van, "csak" ez. Gondosan ügyeltem arra, hogy ez a film végre elsőként ne úgy mutassa be a bentlakókat, hogy közben a mi munkánkat és fontosságunkat hangsúlyozza. Ez a film "csak" róluk szól, trendi vagy nem, de róluk. Nekem ott tényleg ilyen egy napom és nem vagyok hajlandó változtatni vagy hamis képekben megmutatni ezt senki kedvéért sem. Ja és a film közel három év forgatás eredménye, reagálva a kevés forgatásra. Ami az átgondolatlanságot illeti: egy nagyon laza, híg kezdés után folyamatos sűrűsödésnek lehetünk szemtanúi, míg a végén szinte csak egy hihetetlen értékes eszencia marad fenn. Ez a dramaturgiai vezérfonal gondolom nem illik bele egyetlen elfogadott műfaji elgondolásba sem. Zárójelben jegyzem meg, hogy ilyen érettséggel még nem álltam egy filmemhez sem.
Bár eddig nem tettem közszemlére e filmet, ha valakit érdekel ezen a linken a teljes film elérhető: http://www.youtube.com/watch?v=Xfo5IkPReDM
És hogy mennyire mások vagyunk: rajtam a Női balett kapcsán egy kellemetlen érzés lett úrrá. Szívem szerint betakartam volna a szereplő lányt egy pokróccal és elbeszélgettem volna vele, hogy ez az út amin jár már nem egy új ösvény hanem egy 16 sávos autópálya, hol már rengetegen jártak előtte és járnak ma is, ha nem vigyáz el is gázolják a bulvár és celeb világ eszelősen rohanó erőszakos egyeduralkodói. Ez a gondolatiság már megannyi sztárt megihletett az elmúlt évtizedekben pl. Madonna, Pink, Lady Gaga, Szabó Zsófi... Ha valami lerágott csont hát... És lám-lám a lokális művészvilág meg erős hajbókolás közepette szolgálja ki ezt a lassan már letűnőben lévő globális divatot és terelgeti ebbe az irányba a fiatalokat. Felelősség.
Ha már a véletleneknél tartunk, szombaton megjelent Vas Népe cikkben jó pár film megemlítésre, pozitív méltatásra került, de az Egy napom ha véget ér című filmet véletlenül nem említi a szerző még annak dacára sem, hogy kategória fődíjas lett. Nahát??? Nem csodálkozom, szinte minden éven így van ez, már megszoktam. Ebből is látszik, hogy jó úton járok. A véletlen szerintem, mint olyan nem létezik. A véletlennel embereket lehet tönkretenni, a véletlen csak arra való, hogy tudatos emberek elbújhassanak mögé a felelősség elől. Engem nem érdekelt soha sem a megfelelési kényszer, nem akarok megfelelni a tanároknak, a zsűrinek, a kritikusoknak, a szakmának és a könnyen behatárolható műfaji sajátosságoknak. Nem azért mert az én filmemről van szó, de most komolyan úgy érzem hogy értelmileg a zsűri is melléfogott, de csak értelmileg mert érzelmileg ők is tudták mindazt amit itt most leírtam (lásd első hely), viszont Feri úgy érzem, hogy a zsűri által kitaposni kezdett értelmi utat nagy buzgón tovább növelted és ez szerintem hiba volt. "Tény"? Tényként írni egy ennyire szubjektív dologról meg még nagyobb hiba. A film működik. Minden esetben "letesztelem" olyan embereken akik nem érintettek ebben a témában. Na ez a tény.
És még valami: Harmadik éve szervezzük meg az Álmodtam egyet... Zsirai Speciális Filmszemlét (2011. június 7.), ahol értelmi fogyatékosok mutathatják be filmes munkáikat (idén úgy tűnik nemzetközi szintre is kilépünk), áprilisban volt a második Itt és most Zsirai Filmes napok, ahol az ország távoli szegletein élő fogyatékosok együtt, közösséget teremtve két napon keresztül filmeztek és szórakoztak. Én magam márciusban egy hetes akkreditált filmes továbbképzést tartottam Eger városában szociális szakemberek részére, hogy a sérülteknek valós szakmai segítséget tudjanak átadni. Ezek az erőfeszítések amelyekről vajmi keveset lehet hallani, pedig igazi csodák történnek meg velünk. Boldog vagyok attól, hogy a Zsirai Otthon teljes mellszélességgel támogatja mindezt, annak dacára hogy mind kevesebb anyagi forrásokat tud erre a célra áldozni. És támogatja ezt a küldetést több országos hírnévvel büszkélkedhető filmes és színházi művész is (nevek nélkül).
Ezt a csatornát is megragadom: szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Vaskarika újságíróit, Boros Ferencet a júniusi rendezvényünkre, ahol jelen lesz Halmy György filmrendező, Pápes Éva kritikus, Kiss Tamás újságíró és Kakassy Dóra színművésznő. Amennyiben a megyehatár gondot jelent a Zsirai Otthon Peresznyei részlege Vas megyében van.
Üdvözlettel: Fábián Gábor független függetlenfilmes