November 18. Talán ennél jobb napot nem is választhatunk volna, arra hogy egy újszerű dologba, fotóblogba fogjunk, hisz 224 éve született a franciaországi Cormeilles-ben a fotográfia egyik úttörője, Louis-Jacques-Mandé Daguerre. Daguerre eleinte díszletfestőként tett szert hírnévre a párizsi kultúréletben, volt olyan színházi darab, amelyre, csak azért mentek el a nézők, hogy lássák Daguerre újfajta, modern eszközöket felvonultató díszleteit, amelyek képesek voltak a természeti jelenségek és a fényváltozások érzékeltetésére is. E tapasztalatait felhasználva létrehozta fényszínházát, a párizsi Diorámát.

Ekkoriban a camera obscura-t, azaz a "sötét kamarát" természeti képek valósághű ábrázolásához használták, ezzel megkönnyítve a festő munkáját. Daguerre a munkája során ismerkedett meg a sötétkamra használatával. Foglalkoztatni kezdte az a probléma, hogy milyen technikai eszközzel lehetne a világ képmását létrehozni. Az első kísérletei nem jártak eredménnyel. 1827-ben találkozott Joseph Niépce-vel, aki szintén a fényképezőgép feltalálásán dolgozott, majd rá két évre társultak. Niepce 1833-ban meghalt, Daguerre-nek egyedül, 1837-re sikerült kifejlesztenie az azóta róla elnevezett a dagerrotípiát. Egy évvel később elkészítette a világ első embert ábrázoló fotográfiáját, a Boulevard du Temple-t.
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Louis_Daguerre).

A fotótörténet úgy tartja számon, hogy a chalons-i Joseph Nicéphore Niépce találta fel a természet valósághű leképezését és rögzítését, míg Daguerre Niépce eljárásának a tökéletesítésével írta be magát örökre a fotográfia történetébe.  

"... Isten saját képére formálta az embert
és semmiféle, ember alkotta gép sem képes
Isten képének rögzítésére.

Lehetséges volna,
hogy az Úr, feladva örök érvényű elveit,
engedte volna, hogy a párizsi francia ily ördögi találmánnyal
lepje meg a világot ? "

(Leipziger Stadtanzeiger, 1841)

Véleményem szerint a minket körülvevő világ nem más, mint expozíciók sorozata. Ezt valahogy úgy magyaráznám, mintha mindent - amit látunk, hallunk, érzünk - egy fotóként vagy egy hanganyagként elraktároznánk agyunk mélyén. Ha az érzés, vagy hangulat eszünkbe jut, akkor az ahhoz kapcsolódó emlékeket csak előkapjuk az "albumból", mintha csak egy fénykép, vagy egy hanglemez lenne.

Ezen elven kiindulva mondhatjuk, azt hogy minden élőlény fényképez - emlékképeket gyárt az őt körülvevő világról. Lépjük át egy kicsit a realitás határát, és képzeljünk el egy mátrixszerű világot, ami nem áll másból, mint a saját magunk és mások által leképezett emlékképekből. Minden pillantás egy exponálás, az emberi szem a fényképezőgép fókusza, az adatfeldolgozó egység az agyunk, míg a tárhely maga a memóriánk. A világ így összeáll egy hatalmas, több milliárd megapixelnyi tablóképpé, amelynek minden egyes részlete más időben, más nézőpontból, más-más fényviszonyok között készül. Mert igenis, folyamatosan készül. Ez az elgondolás csupán fikció, de némi realitást azért tartalmaz. Így lehet az, hogy egy adott pillanatban mindent fekete-fehéren látunk, azt is nagyon sötétre bebuktatva, de akár ez a pillanat egy másik ember számára egy élénk színekben pompázó, tökéletesen exponált kép, amin minden úgy van, ahogy, azt eltervezték.

Feltehető a kérdés, hogy az esemény pillanatának megőrzésén kívül mire is szolgálhat egy fotó?  Mennyire befolyásolja egy fotó rossz minősége a megörökített pillanat későbbi újraélését? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Van, aki az esemény megörökítését helyezi előtérbe fő célként -„legyenek fotók, amit otthon majd megmutathatok a haverjaimnak". Ők vannak nagyobb hányadban, míg a kisebb részben lévők a pillanat és az átélt hangulat palackba zárása mellett törekednek a fotó minőségi megjelenésére is.

Fotóblogunkkal azt szeretnénk elérni, hogy egyre többen tartozzanak a kisebb csoporthoz. Célunk, hogy bemutató írásokkal, tesztekkel és gyakorlati példákkal közelebb hozzuk az olvasót az objektívhez. Rekeszt nyitunk a világra!

Ahhoz viszont, hogy kellőképpen el tudjuk sajátítani a fotózás fondorlatait, rengeteg alapszabályt, alapfogalmat kell megtanulnunk. Íme, néhány alapfogalom, melynek megismerése elengedhetetlen a fotózás területén.

Expozíció - A fény a lelke mindennek

Egy fénykép elkészítéséhez, a nevéből adódóan fényre van szükség. Minden fotóhoz adott mennyiségű fény kell, melynek nagyságát gépünk fényérzékelője - korábban film, manapság  érzékelőlapka - észleli. Az fényérzékelők érzékenységét nemzetközileg is szabványban foglalták, ennek mértékegysége az ISO fok. Ha igazán jó fotót szeretnénk elkészíteni, akkor azt ajánlanám, hogy a digitális korszakban is az ISO-érték helyes beállításával kezdjük a fotózást (általában 80-6400 érték között mozog, kültéren kisebb, beltéren magasabb érzékenységet használjunk!).

Expozíciónak nevezzük azt a fénymennyiséget, ami a fényérzékeny felületet éri az exponálás során. Ez kevés bejutó fény esetén sötét vagy fakó képet eredményez, míg túl sok fénynél kiégett - a kép világos részei kifehérednek -, színeltolt fotót láthatunk vissza gépünk kijelzőjén. Ilyenkor beszélünk alul- illetve túlexponálásról. Ha túl sötét a képünk, akkor alulexponáltuk, ha túl világos, akkor túlexponáltuk.

Fényrekesz

Ha közelebbről megnézzük a fényképezőgépünket, akkor legtöbb esetben láthatjuk a rekesznyílás egymásra csúszó lapkáit. Filmes gépeknél ez a jelenség jobban és könnyebben megfigyelhető, de a legtöbb digitális gépnél, ha az exponáláskor belenézzünk az objektívbe. Az objektívekben egy vékony fémlemezekből kialakított szerkezeti egységet találunk. Ez a fényrekesz. Segítségével a lencséken áthaladó fény mennyiségét lehet szabályozni. Nyitott rekesznél az objektív világosabb képet rajzol a filmre/érzékelőre, a rekesznyílás szűkítésével a kirajzolt kép sötétebb lesz. A különböző nagyságú, beállítható rekesznyílásokat általában szabványos számértékek jelölik.

Fényerő

Fényerőnek az objektív legnagyobb rekesznyílását nevezzük. Ez a lencserendszer gyújtótávolságától és teljes  fényáteresztő felületének nagyságától függ. A fényerő szabja meg, hogy adott megvilágításnál mennyi fény hatolhat át maximálisan a lencserendszeren. Számértéke fel van tüntetve az objektíven. A jelölés többféle formában is lehetséges. Például: f/2,8 vagy 1:2,8, esetleg f=2,8.

Zárszerkezet, megvilágítási idő

A zárszerkezet az exponálás előtt és után elzárja a filmet/érzékelőt a fénytől. Amikor megnyomjuk az exponálógombot, a zár kinyílik, és egy rövid ideig a fényt a filmre/érzékelőre engedi, majd becsukódik. Az az idő, amíg a zár a filmre engedi a fényt, a megvilágítási vagy expozíciós idő. Ez legtöbbször a másodpercnek csak tört része. A legtöbb fényképezőgépen szabványos értékeket találunk. Például: 1, 1/2, 1/4, 1/8, 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500, 1/1000 másodperc. Az egyes értékek úgy vannak meghatározva, hogy a rövidebb idők felé haladva mindegyik fokozat az előzőhöz képest fele időtartamú. Az idők jelzését a fényképezőgépen egyszerűsített formában találjuk meg. Az 1/125 másodperc jelzése például: 125. A nagyobb számok ezért rövidebb időket jelölnek. A megvilágítási idő befolyásolja a filmre/érzékelőre jutó fény mennyiségét és ezzel az expozíciót.  

Viszonossági törvény

A szenzorra érkező fénymennyiséget a rekesznyílás és a megvilágítási idő változtatásával is befolyásolhatjuk (kivéve vaku használatakor). Ha a rekesznyíláson egy szabványos fokozatnyit szűkítünk (például 4-ről 5,6 -ra), feleannyi fényt enged át a lencse, mint előtte. Ha a megvilágítási időt egy fokozattal hosszabbítjuk (például 1/60-ról 1/30 másodpercre), kétszer annyi ideig éri a fény a szenzort. Kétszer annyi idő alatt kétszer akkora fény érkezik. Ebből következik a rekesz és idő viszonyának alaphelyzete. A lényeg az, hogy ha a rekesznyíláson valahány fokozatnyit szűkítünk, de az záridőt ugyanannyi fokozattal hosszabbítjuk, akkor a két hatás kiegyenlíti egymást, így az expozíció azonos marad. Ez természetesen visszafelé is érvényes. Ezt nevezzük viszonossági törvénynek.

Látószög

A fényképészeti objektívek egyik legfontosabb gyakorlati jellemzője a látószög. Ettől függ, hogy egy adott helyről fényképezve a téma mekkora részlete kerül a képmezőre.

Gyújtótávolság

A gyújtótávolság a domború lencsék jellemző adata. A fényképezőgépek objektívjei több lencséből állnak, de optikailag úgy viselkednek, mint egy domború lencse. Ha lencsét képrajzolásra használjuk, akkor a gyújtótávolság a kirajzolt kép nagyságát is befolyásolja. A rövidebb gyújtótávolságú lencsék a téma képét kisebbre rajzolják, a hosszú  gyújtótávolságúak nagyobbra, ezért rövidebb gyújtótávolságú objektív használatakor több látszódik a téma környezetéből, nagyobb látószöget kapunk. Hosszabb gyújtótávnál ez pontosan a fordítottjaként működik.

Élesség, életlenség

Az élesség a lencsék által alkotott kép egyik legfontosabb jellemzője. Az éles képen a téma részletessé válik, míg az életlen képen a elmosódnak a kontúrvonalak. Az élességet a téma távolságának megfelelően kell beállítani, ezt megtehetjük manuálisan is, de akár a gép automatikájára is bízhatjuk magunkat.

Mélységélesség

Elméletileg a fényképezőgép objektívje csak azokat a tárgyakat rajzolja ki élesen a filmre, amik egy adott távolságban vannak. Ami ennél közelebb vagy távolabb van, az életlenül látszik. Ezért az élesség távolságát mindig be kell állítani a fő motívum távolságának megfelelően. Általában erre csak annyit szoktunk mondani, hogy "be kell állítani az élességet..." Azt nem szokás hozzátenni, mert mindenki tudja, hogy "...a téma távolságának megfelelően". A gyakorlatban szerencsére ez nem ennyire kényes dolog. Bár az élességet tényleg be kell állítani, de a képen bizonyos határon belül a beállított távolságnál közelebbi és távolabbi témarészek is élesek lesznek. Tehát az élességnek van bizonyos térbeli mélysége. Ezt a jelenséget mélységélességnek nevezzük. Az élesség mélysége nem mindig egyforma.

A gyakorlatban ez három dologtól függ:

• az objektív gyújtótávolságától
• a beállított élesség távolságától
• a rekesznyílástól

A fotózás menetének egyszerűsített vázlata:

1.       A téma felismerése
2.       Látószög - zoom beállítása
3.       ISO-érték beállítása
4.       Zársebesség vagy rekeszérték beállítása (témától függően felcserélendő)
5.       Zársebesség vagy rekeszérték beállítása (témától függően felcserélendő)
6.       Fehéregyensúly beállítása
7.       Élesség beállítása
8.       Exponálás - KATT!

A továbbiakban egy adott koncepció mentén igyekszünk megismertetni a T. Olvasóval a fotózás rejtelmeit. Kéthetente megjelenő rovatunk célja, hogy bemutató írásokkal, tesztekkel és gyakorlati példákkal közelebb hozzuk az olvasót az objektívhez.

Következő témánk a fotóetika kérdéskörével fog foglalkozni.