Nem kellett repülősó, de volt repülő show – Szombathelyi Majális a reptéren (videókkal)
Képgaléria megtekintése2011.05.02. - 12:15 | vaskarika.hu - Fotók, videók: Büki László 'Harlequin'
Két videót is készítettünk a majális első napjáról: Veres Zoltán műrepülő és Zséda produkciójából adunk ízelítőt, s élménybeszámolót a szombati napról. A kellemes, majálisozáshoz ideális, Szinyei Merse képről már jól ismert hangulatú napsütéses, lágyan lengedező szellőkkel bodorított időjárás arra késztetett minket, hogy ha már az aznap zajló Critical Mass helyett a repteret választottuk, kerékpárral induljunk útnak. Az égvilágon semmi sem utalt arra, hogy ezt később megbánhatjuk, hacsak nem a jól bevált pesszimizmus, így jóhiszeműen, egy nyárias pólóban áztunk meg. Ami pedig a Szinyei képpel való többi hasonlóságot illeti, keresse meg a T. Olvasó a 14352 apró különbséget.
HIRDETÉS
Minden majális gyermeki csodálattal övezett kíváncsisággal kezdődik, hiszen ahogy kiérünk a filmekbe illő, jól belátható sík terepre, még csak messziről morajlik valami nesz, csodálatos repülőmasinák húznak el a fejünk felett, és messziről terjeng a zamatos sült húsok, az édes sütemények illata és a csokis popcorn illata. Ilyenkor még az van bennünk, hogy a mi gyerekkorunkban mindössze egy plédet fogtunk, és az otthon elkészített elemózsiát vittük ki a szabadba, szaladgáltunk a többi gyerekkel, és maximum egy kiskörhintán fordultunk egyet.
A majális területén aztán kiderült, hogy a messzire szűrődő hangokat a dodgem hangszórója árasztotta, 3-4 folyamatosan random ismétlődő zeneszámával, így ott tartózkodásunkkor szerencsénkre pár óra alatt egy életre elég Cheri, Cheri Lady-t kaptunk.
A reggeli órákban Góbék hasították a levegőt, élménytől kipirult arcú bátrakkal, akik közt az ovis kislány és nagymama is légbe vágyó adrenalin-szükséglettel bírt. Bizony, a repülés nem generációfüggő. Kőhalmi Kiddy breaktánc-zseni is vigyorogva szállt ki 10:30 magasságában egy Góbéból, megtapasztalva a fejen átfordulás és pörgés más dimenzióit. 11 óra után enyhe égi áldás mellett került sor a kommandós bemutatóra, ám amire a szituációs gyakorlatok véget értek, a kommandós fegyver-arzenált már szikrázó napsütésben sütögethette el minden érdeklődő.
Talán a legnagyobb érdeklődés Veres Zoltán műrepülő világbajnok légi bemutatóját övezte, s látványban meg is kaptunk mindent, ami az airshow kiskátéjában „közönségszórakoztatás" címszó alatt meg van írva.
Természetesen a majális azért mégiscsak a gyerekeknek szól matinéidőben, így az ember észre se vesz néhány varázslatos dolgot, ha nincs vele ovis gyerkőc. Erre is felkészültünk, velünk volt ugyanis az eleven gyermek szótári megfelelője: Csenge, aki már messziről tudta, hogy a hullámvasutat ki kell próbálni, a légvárral kapcsolatban ne is merjen senki ellenkezni, a helikopter fel- és leszállásánál pedig okvetlenül ott kell lenni a közelben, ha másért nem, csak mert a sérónkat megborzolja. Joós Tamás „Üveggolyók" című műsorát is e korosztály szórakoztatására adta épp elő, viszont ebben az időszakban (kb. 3 és fél 6 között) elég csekély számú érdeklődő volt a reptér területén. Ez abból is kiderült, hogy amint leszakadt az ég, és pánikszerűen betömörült a nép a sátorszínpad alá, nemhogy szűkösen lettünk volna, még sörpad is maradt üresen.
Mindezek előtt, mikor már „eleget láttunk", az árakat kezdtük kémlelgetni, és legnagyobb megdöbbenésünkre - így szeretünk megdöbbenni! - nem a várt fesztiválárakkal, elvetemült lehúzásokkal, hanem mérsékelt díjakkal találkozhattunk. Persze nem adtunk volna 37500 Ft-ot egy tandemugrásért, de a 3000 Ft-os vitorlázórepülés messze megéri, és emlékeink szerint ilyen olcsó nem is mostanában volt. A sült csülkökön valóban volt mit cupákolni, a kenyérlángos is megérte a 600 Ft-os árát (karneválon utoljára 2-3 éve volt ennyi), és a sima lángos ára sem volt túlzás. A légvárazás pedig elméletben 5 perc a díjáért, de ez vagy íratlan szabály, vagy valamiféle időparadoxon jött létre, mert mi ekkor a kétfajta lángos elkészültét vártuk végig, és sosem fogjuk tudni eldönteni, hogy Csengének van-e igaza, és még nem telt le az 5 perc, vagy nekünk, és már eltelt vagy negyed óra.
Aztán a gépeknek le kellett szállni. Hat óra körül egy olyan zuhé ömlött a nyakunkba, hogy öröm volt nézni. A repülőklub tagjai nagy sürgésben álltak neki elpakolni a légijárműveket, mi pedig egy korsó barna lassú elkortyolgatása után úgy döntöttünk, itt már nincs keresnivalónk, Zséda és a többiek ide vagy oda, vizes ruháinkban ők se tetszettek volna jobban, mint a párkányon búgó macskák.
Ám estére jött a váltás, mert Zséda volt akkora húzónév, hogy holmi eső ne legyen visszatartó erő. Bár a tömegoszlató eső elállt, a felázott, sáros talaj tette újbóli kihívássá a Reptérre való bejutást. Nem is értettük, Zséda például hogyan mászott be a térdig süppedős sártengeren át a rendezvénysátorba 10 centis tűsarkúval, de minimálisan sem lett sáros, ezért már önmagában járt a taps. Zsédában előadását tekintve sem csalódtunk: kellemes hangú, nyugalmat árasztó, tündöklő jelenség, aki Szombathelyre egy rendhagyó koncerttel érkezett: Rakonczai Viktorral kiegészülve „A zongorista és a Rouge" nevű produkciót mutatták be. A szaxofon - zongora kombó még lágyabbá, dzsesszesebbé tette Zséda amúgy is lírai dalait, ő pedig a koncert végén háromszor is engedett a visszatapsnak. Merőben más műfaj vizeire eveztünk ezután a Sipőcz Band régmúlt idők örök rock slágereit felvonultató koncertjén, majd a Ciao bulizenekar debütáló fellépésén, de ebben nem is volt hiba, hiszen mindenki megtalálta az ízléséhez leginkább passzoló programot az este során. Kicsit sárosra, kicsit falunaposra, de mindenképpen jó hangulatúra sikerült az idei majális szombati napja.
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás