„Vedd el egy nép múltját…” - Szent-Györgyi Albert Középiskola demonstrációja a fő téren
Képgaléria megtekintése2011.05.25. - 18:45 | sum - Fotók: Büki László 'Harlequin'
A Szent-Györgyi Albert Középiskola békés lázadása csak épphogy utalt a városházának arra, hogy nem fél. Elég erős, hogy hallassa a hangját, és hiába akarják ízekre szedni, nem hajlandó tapodtat se mozdulni. Eddig már több mint 10800 aláírás bizonyítja, hogy az iskola nemcsak statisztikai számok szerint létezik, hogy nem csak diákok járnak oda, hanem közösségek léteznek benne, és lakják azt. Létezik ésszerű alternatíva a működtetésére, így a város válasza sokmindent el fog árulni.
De mi az ördögöt fog csinálni a közgyűlés, ha a Szent-Györgyi Albert diákjai, és tanárai - határozatuk ellenére is - bemennek az iskola épületébe, és folytatja a ténykedést? Könnygázt vet be? Erőszakkal, bilincsbe verve kísér ki tucatnyi osztályt, és pedagógust? Rájuk dózeroltatja az épületet? Diktatórikus eszközökkel fenyegetőzik, jogilag támad? Több mint 10000 ember felháborodását akarja tovább forszírozni? Szombathely hetedrésze áll az ügy mellett, és a többi ember sem ellene van, maximum nem érintett. De ha a város vezetése mégis úgy dönt, hogy bezáratja az intézményt, valószínűleg nekik is kerül egy jókora csepp - talán az utolsó - a poharukba, már ha látják a gyenge érvek mögé bújtatott színtiszta elnyomást, ami a legközelebbi hasonló esetben talán pont őket fogja fenyegetni.
Ami a városban folyik, katasztrofális színvonalszürkület, mérföldes dekadencia. A köz szolgáit bocsájtják el, iskolákat zárnak be, ellehetetlenítik a hazai életkörülményeket, pénzhiányra hivatkozva. Arra a pénzhiányra, amit nem mi okoztunk, akik fizetjük. Leépítés alatt a magyarság, hangzatos szalagcímekkel eladva, de a nagy játszma lépései történelmi visszhangúak. Hagyományban a múlt, fiatalságban a jövő. A hagyományokat szinte sorra emészti fel a globalizáció, mert hogyan legyenek hagyományok, ha a teremtő intézményeket fejezik le? Hol a jövő? Semmivel sem marasztalják a fiatalságot, akik érthető módon nem ebben a sárfészekben akarják leélni az életüket, biztonságérzet, lehetőség, (nyugdíj!) nélkül - de hisz, még ha akarnák, se tudnák. „Szombathely visszavár, így?!" - teljesen jogos transzparens. „A mi diákjaink dolgoznak majd a betegágyatok mellett!", „Spórolással nem lehet kinevelni egy generációt!" - valóságos balzsam a fülnek, talán végre felébred egy olyan réteg is, aki nem tűri tovább a birka magyar jelzőt. A megvezethető, elárulható, semmibe vehető akaratú nép elégtételre szomjazó, sértett lelke.
Mind a nyílt levélben, mind a demonstráción meg lettek említve nevek, személyek szép számmal. Emberek, akikre az iskola büszke, akik értékes tagjai a társadalomnak, eredményes sportolók, tévés- rádiós személyiségek, egészségügyben fontos szerepet játszó hétköznapi hősök. Nem kerültek elő azok, akikre nehéz hivatkozni, mert nem a nevük miatt jegyzik őket. Ilyen az ügyintéző, a portás, a firkász, a manikűrös, a zsaru, a nyomdász, az ügyvéd, stb., mindennapjainkban észrevétlenül részt vevő emberek, azonban őket is ez a suli nevelte fel.
Jómagam is Szent-Györgyis voltam - tehát elmondhatjuk, antihősök is kerültek ki onnan jelentős mennyiségben -, s bár azt elértem, hogy a magam süket véleményét hangoztathatom itt időnként, jól tudom, az ott szerzett tapasztalatokat sokkal jobban is lehetett volna kamatoztatni. Szerettük a sulit, dacára annak, hogy néha nagyon is melléjártunk. Néha kocsmáztunk helyette, néha csak a nulladik, vagy az első órát hagytuk ki, de a szüneteket becsülettel végigbagóztuk a fiúklotyóban, és a legmélyebb tisztelettel jártunk egy-egy tanerő idegein kötéltáncot. Azonban, ha közösségi feladatról volt szó, megmérettetésről, bemutatkozási alkalomról, vagy a legkisebb exhibicionizmust igénylő eseményről, mindig ment bele apai-anyai. Meg is mondtuk volna: „Akkor zárass be, ha ezt utánunk csinálod - vagy ha bárki más megteszi!" Ha a tanulmányi átlagunk nem is, a műsoraink színvonala mindig kimagasló volt. Ha a mi időnkben történt volna ilyesmi (1996/2000), ez a demonstráció korántsem ilyen hangnemet ütött volna meg. Ahogy én emlékszem erre az iskolára, a kreativitás nem állt meg verseknél és daloknál, csöpögős múltidézésnél - persze lett volna abból is bőven -, hanem az utcára vittük volna, mit is csinálunk. Emlékszem, ha kellett, egy nap alatt forgattunk filmet, rekordidő alatt gyakoroltunk be színdarabokat, vagy zenéltünk teljesen saját kútfőből, helyzetgyakorlatokat játszottunk már akkor, mikor még a „Beugró" mint műsorötlet sem létezett, de volt ambu-babánk is, amivel rettenetes nagyokat ökörködtünk, mikor épp nem az eü-bemutatóhoz kellett. Ezeket összegyúrva tettük volna ki a kirakatba. Persze az is igaz, hogy egy tüntetésnek nem ez a célja, hanem megmutatni, hogy nem hagyjuk magunkat. Megvédeni a helyet, az intézményt, ahol sokak életének legmeghatározóbb szakasza zajlott, és zajlik most is.
Máshol is így lett volna. Az ember a középiskolában sokmindent átél, megtapasztal, ekkor rögzül belé a legtöbb szociális, szexuális, individuális tapasztalat, és a közeg ezt bizony nagyban meghatározza. De még ha ma más emberek is lennénk, szebbek, jobbak, vagy gazdagabbak, ha annak idején másik sulit választunk, valószínűleg akkor sem szívesen adnánk oda a múltunkat, mai személyiségünk alappilléreit. Ezzel nagy eséllyel minden integrálásra szánt iskola szimpatizánsa egyetért.
Annak, ami ma integrálódik, és maholnap kifut, az emléke is törlődik a köztudatból, az pedig, hogy idővel egy nemlétező, nevesincs iskolából származó embernek tituláljanak minket, nem csak az iskolához, de az összes, ott megszerzett szakmai tudásából és az életre felkészítő tapasztalatból jottányit is felhasználó emberhez méltatlan. Tényleg megoldás elvenni a nép múltját, vagy csak eszköz? Nincs kérdés. Hacsak az nem: mi másért lenne érdemesebb kiállni?
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások