Milyenek valójában az olaszok? Jellemüket tekintve rendkívül különbözőek, nehéz általánosítani, hiszen viselkedésmódjuk régiónként egészen eltérő. Azt azonban elmondhatom, hogy szívből szeretik országukat, büszkék arra, hogy olaszok lehetnek, és rendkívül öntudatosak, magabiztosak. Ez az, amit magyarként abszolút irigyelhetünk tőlük.

„Milánóban rossz emberek élnek, mert rizst esznek" 

A Milánóban töltött közel fél évem alatt megszerzett legértékesebb dolognak azt tartom, hogy megismerhettem rengeteg embert, akik egy, - bár európai - ám teljesen különböző kultúrában élnek, más életvitelt folytatnak, és egészen más gondolkodásmóddal rendelkeznek. 

Ugyanakkor sok-sok külföldön élő magyarral is lehetőségem adódott barátságot kötni, és meghallgatni tapasztalataikat, történeteiket arról, hogyan kerültek külföldre, miért választották ezt az életet, és hétvégéről-hétvégére megoszthattuk egymással élményeinket az „idegen lét" korlátairól, előnyeiről, furcsaságairól. Ha nem csak egy hétre utazunk Olaszországba, illetve ha nem a tengerparton tervezzük tölteni ezt az időt, hamar kiderülhet, hogy néha nem is olyan könnyű ez a hosszú távú turistáskodás.

Bár Olaszországot újraegyesítették 150 évvel ezelőtt, azt korántsem lehet elmondani, hogy egységes ország. Rendkívül sokszínű, mind a tájak jellegét tekintve, mind az emberek viselkedésmódját. Észak és dél között erőteljes ellentét feszül. Míg a déliek azt mondják „Milánóban rossz emberek élnek, mert rizst esznek", a milánóiak szerint Dél-Olaszország már nem képezi az ország részét, az már inkább Észak-Afrika. Arra a kérdésre, hogy mi az oka annak, hogy az észak-olaszok valóban ennyire mások, legtöbbször úgy válaszoltak: „Gondolj csak bele, hogy Milánó körülbelül 250 km-re fekszik a svájci határtól, 300 km-re az osztrák határtól, és közel 800 km-re Nápolytól..."
Valahol meg is lehet érteni ezt az ellentétet, hiszen enyhe túlzással gyakorlatilag észak tartja el a déli, szegényebb részeket. Lombardia, Olaszország 20 régiója közül csak egy, és mégis a teljes olasz GDP 1/5-e itt termelődik.
Hol kezdődik Dél-Olaszország? A milánói ember szerint Firenze már Dél-Olaszország, a firenzei olasz szerint Rómától, a római ember szerint Nápolytól délre.

Ha Nápolyba mész, ne felejts el néha felfelé is tekintgetni 

Azt mondják, Nápolyban valami tényleg megváltozik. A lomtalanítás ott például egyszerűen az ablakon keresztül történik, spontán módon. Az északiak ezért azt tanácsolják, ha Nápolyba mégy, ne felejts el néha felfelé is tekintgetni, ha nem akarod, hogy nagy meglepetés érjen. Mindezek ellenére számtalan olasz szájából hallottam, hogy az utóbbi években sokat javult a helyzet. Mégis meg kell említenem, hogy a múlt héten éppen megütötte a fülemet egy híradás, miszerint a várost újra elöntötte a szemét, és emiatt az olasz rendőrség nagy része éppen ott állomásozik, hogy megbirkózzanak a kihívással...

Fontos, és meglepő élmény még a közlekedés is. Talán a „take it easy" életfelfogás mellett ez az, amiben szintén nagyon különbözünk. Szélsőséges példa talán, de az is előfordult velem, hogy szembejöttek a körforgalomban...
A KRESZ-ben leírtakat nagyjából el is felejthetjük egy reggel kilenc óra körüli, vagy este hat órai csúcsforgalomban. Két hét után már magam sem lepődtem meg, hogy a körforgalomban itt nem azt kell jelezni, ha elhagyjuk, hanem befelé indexelünk, ha még nem szándékozunk kimenni. A jobb kezes utcákban itthon alkalmazott elsőbbségadási szabályok szintén nem használatosak. Az olaszok dudálással jelzik, ha kereszteződéshez érnek. Ez azt jelenti, „adj elsőbbséget, mert sietek". Ezt magam is csak akkor hittem el, amikor pár alkalommal, saját szememmel láttam. Parkolni pedig bárhol lehet, hídon, zebrán, járdán, vagy járdaszigeten. Ha kirakjuk a vészvillogót, akár még a körforgalomban is...
Egy igazi szicíliai származású ember vezetési stílusomat szemrehányóan nagyjából így jellemezte a halpiacra vezető úton: „Te túl sokat használod az indexet! Itt nem kell indexelni, elég, ha a másik ember kezét figyeled, hiszen látod, merre tekeri a kormányt, nem?".

Egy igazi olasznál mindig van egy szép nagy napszemüveg... 

A piacozás sokkal népszerűbb, mint nálunk, Magyarországon. Szinte minden nap van valahol piac, ilyenkor néhány utcát lezárnak a forgalom elől. A piac hangulata egész más, mint itthon. Akárhová is vezet utunk Olaszországban, érdemes ellátogatni egy helyi piacra. Minden árus hangosan kiabálva kínálja portékáját. Ha nem vigyázunk, jó néhány idősebb hölgy áthúzza lábainkon kis kerekes bevásárlókocsiját. Nagy szerencsénkre a tömeg mindig van akkora, hogy elesni nem tudunk, amikor valaki a nagy tülekedésben szimplán átgázol rajtunk. Azt tudom javasolni, ne lepődjünk meg, próbáljunk alkalmazkodni. És ha egy picit is tudunk olaszul, alkudjunk, mert lehet!!!

Napszemüveg télen? Hát persze! A napszemüveg alap kellék minden évszakban. Ha süt a nap, ha nem süt, a karácsonyi vásárban, vagy egy esti korzózáson, illetve akár az éjszakában is. Egy igazi olasznál mindig van egy szép nagy napszemüveg... Esernyő viszont soha! Ezt kihasználva a betelepült afrikai, és indiai árusok azonnal ellepik a forgalmasabb helyeket néhány esőfelhő megjelenésekor. Ezzel párhuzamosan megjelennek az esernyőárusokra vadászó rendőrök is, akik könyörtelenül lecsapnak, ha véletlenül sikerül elkapniuk valamelyik bevándorlót. Bár általában ők sas-szemeikkel egyből kiszúrják a környéken ólálkodó egyenruhásokat.

Ha újra kisüt a nap, az esernyősök eltűnnek, és helyettük előkerülnek a márkásabbnál márkásabb, „hamisított valódi" Prada, Gucci, Louis Vuitton táskák, melyek ára 50-100 euróról indul, de valójában akár 10 euróért is a hozzájuthatunk egy ilyen darabhoz, ha igazán erre vágyunk, és ha tudunk alkudni. Ebben az esetben az olasz sem jelenthet akadályt, mivel fekete bőrű barátaink sokkal jobban beszélnek akár angolul, vagy franciául is, mint olaszul.

Espressót, nagyon erőset, húzóra, úgy, mint magyarok a pálinkát

Az ország gasztronómiája világhírű, és általunk is jól ismert. Az éttermek este 9 körül telnek meg. Egy átlagos olasz vacsora minimum 4-5 fogásból áll! Magába foglalja az előételt, majd rizottót, vagy tésztát, aztán jön a húsétel, mint főfogás. Külön, vagy még a főétellel együtt, egy könnyű saláta, végül levezetésként egy kis édesség, azaz a desszert. Egy jó fekete pedig még este tízkor is kihagyhatatlan lépés. Mint tudjuk, kávéban is verhetetlenek. Capuccinót csak délelőtt 11-ig isznak, azt követően kizárólag espressót. Nagyon erőset, és húzóra, úgy, mint a magyarok a pálinkát. A kávéfogyasztásnak itt szigorú szabályai vannak.

Turistaként is érdemes tudni, hogy Olaszországban nem szokás borravalót adni. Az étteremben kapott számlához automatikusan hozzászámolják a felszolgálás díját (coperto), ami helytől függően 1-3 euró fejenként. A dohányzás szigorúan tilos az összes étteremben, kocsmában, szórakozóhelyen.

A munkamorált tekintve két fontos olasz mondás van, az egyik: „Amit ma nem muszáj megtenned, azt mindenképpen halaszd el holnapra", illetve: „Ha megjött a kedved egy kis munkához, pihenj le egy picit!". A kávékultúra fejlődésére bizonyára kitűnő hatással volt és van, hogy bármilyen feladat elvégzésére a mindenkori legmegfelelőbb kifogás: „most muszáj innom egy kávét".

Viszont meglepett, hogy a gyerekek szombaton is járnak iskolába, mivel rengeteg tantárgyuk van, és több hangsúlyt fektetnek a művészeti és készségfejlesztő tárgyakra.

És végül, de nem utolsó sorban: vajon mit gondolnak az olaszok a magyarokról? Nagyjából ugyanazt, amit egy átlag európai. Hogy éjjel-nappal gulyást eszünk, valamint hogy szépek a magyar lányok. Néhány esetben még azt, hogy Bukarest a fővárosunk. De a fél év során, egy tehetősebb műkereskedő olasztól arra a kérdésére is lehetőségem volt válaszolni, hogy: „Milyen nyelven is beszéltek Magyarországon, angol a hivatalos?". Bár ezen a ponton már őszintén megvallva, kicsit mosolyognom kellett.

Olaszország szépsége páratlan, hangulata utánozhatatlan, kultúrája és történelme egyedülálló az egész világon. Az olaszok pedig valóban az élet művészei, akiktől sokat tanulhatunk. Ha netán rászánjuk magunkat egy olasz útra, járjunk nyitott szemmel, és ne csak a tengerparton töltsük időnket, hiszen itt a legkisebb városka is egy igazi ékszerdoboz!