2010. novemberétől 2011. március 31-ig bezárólag készült el a város szociális helyzetét bemutató tanulmány, melyet a Közgyűlés el is fogadott. A kutatás eredményeként fény derült a mintában szereplő emberek munka, - jövedelmi- és lakásviszonyaira, de arra is, hogy a család részesül-e szociális juttatásban, s ha igen, mifélében.

A reprezentatívnak mondható mintavételhez 1135 háztartást sikerült elérni, közülük 651 volt az, amely a lakónépességi mintából került ki, a szociális szolgáltatásokat igénybevevő háztartások száma pedig 485-öt volt.  Ahhoz, hogy ezt a lekérdezési arányt elérjük, 2315 háztartást kellett felkeresni, azonban a kutatás nehézségei között szerepelt, hogy a fiatalabb korosztály nehezen volt megszólítható, gyakran csak a bejelentett lakcíműk volt Szombathelyen, ők maguk pedig egy másik városban élnek - mondta Horváth Olga, a felmérést végző Regionális Humán Innováció Nonprofit Kft ügyvezetője.

A cél egyébként egy megbízható, az általános ismereteknél mélyebb kép nyújtása volt a helyi társadalomról. A térkép nem csak a deprivált, elszigetelt rétegek életébe enged bepillantást, hanem a helyi társadalom erősségeiről, tartalékairól, lehetőségeiről és veszélyeiről is beszámol, segítve a döntéshozók munkáját.

Lássuk a felmérés eredményeit:

Az iskolai végzettség szerinti vizsgálatnál ismét beigazolódott az immár unalomig elcsépelt, azonban mégsem a helyén kezelt probléma, miszerint a legveszélyeztetettebb rétegnek a munkapiacon a nyolc általános, vagy annál kevesebb iskolai végzettséggel rendelkező emberek számítanak. A szociális szolgáltatást igénybevevők csaknem fele (45,9%) ebbe a csoportba tartozik, míg a lakónépességi mintában ez az arány csak 15,4%. Ahogy az ügyvezető fogalmazott, a munkaerőpiac köszöni szépen, nem kér belőlük, ezáltal tartós elszigetelődésük szinte garantálható, és helyzetük kilátástalanná válik. A szakmunkásképzőt végzettek aránya mindkét mintában közel azonos. A magasabb iskolai végzettségeknél az arány azonban megfordul, és a szociális szolgáltatások igénybevétele csökken.

Mindenképpen erősségként érdemes megemlíteni azonban a korábbi szociális térképek megállapításait, miszerint „Szombathely művelt, iskolázott polgársággal jellemezhető városnak mondható."  Ezt az a számadat is alátámasztja, hogy a diplomával rendelkezők aránya a lakónépességben 20,7%, ámbár a munkaerőpiac egyik nagy problémája Szombathelyen, hogy hiányzik a műszaki értelmiség

A lakhatással kapcsolatos eddigi megállapítások szerint a szociális szolgáltatásokat igénybevevő szombathelyiek kisebb lakásokban laknak, és azt gyakrabban is váltják, tehát lakhatási viszonyaik is instabilnak mondhatók. „ A megkérdezett háztartások csaknem fele (!) (47,3%) egyszemélyes háztartás, a két, három, négy fős háztartások aránya elmarad a szombathelyi lakónépesség adataitól, viszont abban a nagycsaládok (az öt főnél nagyobb háztartások) aránya elenyésző, míg a szociális szolgáltatásokat igénybevevők kb. 13%-a él nagycsaládban. Vagyis a szociális szolgáltatásokat igénybevevők két nagy csoportra oszthatók: nagyobb részük egyedül élő, gyaníthatóan nyugdíjas, a kisebb részük nagycsaládos."

Foglalkoztatás, jövedelemi viszonyokról született jelentés sem bizonyult túl kecsegtetőnek, vagyis a „vagyoni helyzet, a jövedelmi adatok szerint minden esteleges növekedést elnyelt az infláció, az élelmiszerárak szintén az adott év inflációját meghaladó mértékben drágultak, így 2010-ben a minimálbér már nem fedezte a számított létminimumot sem." Túlélési életstratégiává vált az adókerülés és a fekete-, illetve szürkegazdaságban szerzett jövedelem. A szociális ellátásokban részesülő szombathelyiek alacsony jövedelemszintje a megélhetés megítélésére is kihat. A kérdőívben szereplő válaszlehetőségek közül 30%-uk választotta a közepesen tud megélni a rendelkezésére álló összegből, míg a szombathelyi lakónépességi mintában ez az arány 46,2% volt. Nagyon szűkösen él 52,7%, míg a hasonló adat a szombathelyi lakónépesség körében 39,3% volt. 12% -uk pedig egyáltalán nem tud megélni a rendelkezésére álló pénzből.

Kiugróan magas adat, hogy a lakónépességi minta legnagyobb kiadásai a lakásfenntartáshoz és az élelmiszervásárláshoz kötődnek. A válaszadók többsége az összes bevétel 20-40%-át fordítja lakhatásra és élelmiszerre. Alacsony az egészségügyre (orvos gyógyszer), illetve a ruházkodásra fordított összeg, és ehhez társulnak súlyosbító körülményként még a különféle devianciák, mint például az alkoholprobléma, amelyet nagyon kevesen vállalták a kérdezőbiztos előtt.

Minden tízedik háztartásban az adósság törlesztésére az összes bevételek több mint 20%-át fordítják. Szombathely társadalmának egyébként minden csoportja kisebb-nagyobb mértékben küzd adóssággal; a lakónépességi minta estében a bankoknak, míg a szociális szolgáltatásokat igénybevevők a közüzemi szolgáltatóknak (gáz, villany, víz) adósodtak el.

A szociális szolgáltatásokat igénybevevők közt minden negyedik háztartás költi bevétele több mint 40%-t élelmiszerre. Az adatfelvétel kiterjedt arra, hogy milyen vagyontárgyakkal (autó, telek, mezőgazdasági földterület, nyaraló) rendelkeznek a megkérdezett háztartások. A gépjármű továbbra is a társadalmi mobilitási verseny szimbolikus hordozója. Relatíve tehát többet költenek az emberek gépjárműre, mert ezzel próbálják családjuk rangját és presztízsét kifejezésre juttatni a helyi társadalom hierarchiájában." Ugyancsak csökkent a nyaralót birtokló szombathelyiek aránya 2007-ben, a mért 7%-ról 4%-ra, ami csaknem 50%-os visszaesés. A szociális szolgáltatást igénybevevő 485 megkérdezett közül mindössze kettő rendelkezik nyaralóval.

A jelen szociális térkép, valamint az elmúlt évek térképeinek adatai alapján megállapítható, hogy fokozatosan romló tendenciával állunk szemben, mely a folyamatos elszegényedéshez vezet, s jövedelmi viszonyoktól függetlenül az erőforrások nagy része a napi megélhetés biztosítására fordítódik. Ez az életmód az embert azonban vegetatív lénnyé alacsonyítja és a kulturális tőke elsorvadásához vezet.

Meggyengültek a klasszikus középosztály társadalmi pozíciói, iskolázottságban, kulturális státuszában még stabil, de jövedelmileg egyre zsugorodó. Korábban ők adták a kultúrafogyasztók magját, az adakozók tömegét, jelen esetben azonban erejüket felőrli a pozíciójuk megtartásáért folytatott harc. A polgári középosztály fokozatos eltűnése olyan áthághatatlan szakadékot emel az alsóbb és felsőbb társadalmi rétegek közé, melynek következménye a harmadik világ társadalmaira jellemző kettészakadt társadalomhoz vezet. Ez olyan súlyos terhet jelenthet az ellátórendszereknek, mely tovább nem fenntartható. Némethy Szabolcs szociológus szerint minél nagyobbra nyílik az úgynevezett társadalmi olló, az emberek annál frusztráltabbak és a feszültebbek lesznek. A kutatás anyaga megoldási javaslatokat is tartalmaz a kialakult helyzet kezelését illetően.

A teljes szociális térkép ide kattintva elérhető.