A közösségi média egyszerű, jelentéktelen, sőt nevetséges eseményeivel szembesülünk naponta, amelyek az átlagos felhasználót mégis felkavarják, és - akárcsak a végtelen terek örök némasága - rettegéssel töltik el. Legalábbis aggodalmat és feszélyezettséget okoznak.

Egy valóságos helyen, például nagyszüleink internet-mentes (és ebből kifolyólag online szorongástól mentes) világában, ahol nincs biztosabb dolog a kétkezi munkánál és egy jól kifent bicskánál, elképzelhetetlen az online és offline kapcsolatok kettőssége. Felfoghatatlan a barátság és románc olyanokkal, akikkel soha nem találkoztunk.

Sőt, még csak nem is beszéltünk velük soha: a képernyőn, egy kis négyzetbe pötyögtettünk be mondatokat, és abból lett a viszony. Érzelmeinket pedig kis idióta sárga gömbökkel fejeztük ki, amelyekre szemet és szájat rajzoltak. Hát normális ez?

Mit gondolna rólunk egy ilyen világban élő ember (például nagyszülő), ha tudná, mi zajlik le bennünk, amikor az alábbi történésekkel szembesülünk a közösségi háló világában?

Függőben maradó Facebook-kapcsolat

Ismerősnek jelölsz valakit, akiről úgy gondolod, hogy szívesen visszajelöl, sőt, már rég bejelölt volna téged, ha tudta volna, hogy te is regisztráltál a Facebookon.

(Szögezzük le, hogy „irataid" rendben vannak: profilképeden nem egy félbevágott harcsabajusz látható, hanem felismerhető vagy a fotókon, amelyeken a világ tudtára adod, hogy mennyire menő vagy különböző élethelyzetekben, és hogy milyen isteni helyeken nyaraltál.)

Üzenőfaladon rendszeresen értesülsz az illető facebookos aktivitásáról, ám amikor hozzá akarsz szólni valamihez, megdöbbenve tapasztalod, hogy nem teheted, mert nem jelölt vissza. A kapcsolat még mindig függőben van. De hát miért nem jelölt vissza? Nem talált szimpatikusnak, amikor találkoztatok? Egyáltalán látta, hogy bejelölted? Most akkor elbírálás alatt van a bejelölésed, mint holmi nyamvadt pályázat? Vagy mire gondolj?

Felfedezed, hogy visszavonhatod a bejelölést. De jaj, vajon mi lesz ennek a következménye? Ő látni fogja, hogy visszavontad? Biztos hülyének néz majd. Vagy magasról lesajnálja? És ha visszavonod, és utána találkoztok, mit mondasz neki? Hogy bocs, nem is akartalak bejelölni, pedig már ezerszer találkoztunk különböző helyeken? Hülyének fog nézni. Ezért inkább kerülni fogod a témát. De mi lesz, ha ő hozza fel? Hülyének fog nézni.

Abbahagyott követés a Twitteren

Engedélyezed a Who Unfollowed Me alkalmazást a Twitteren, hogy lásd, kik azok, akik „leiratkoztak rólad", és már nem követik a bejegyzéseidet. Kíváncsi vagy, az a helyzet. Miért is ne lennél kíváncsi? Hiszen nemcsak neurotikus önbizalom-hiányos vagy, hanem mazochista is.

Eltelik két hét a következő bejelentkezésedig. Hoppá! Hárman abbahagyták a követésedet. Lássuk csak: ez ki a halál, nem ismered; ez valami civil szervezetes alak, szintén nem ismered; hm... ez viszont... ez az a csaj a hogyishívjákból. Vajon miért iratkozott le rólad? Jó, hát annyira nem fontos, ő tudja. De mégis, miért? Na, mindegy.

Snitt. Három hét múlva.

Bogi??? Na ne, most komolyan. Ismeritek egymást, nem olyan nagyon közelről, de eddig minden okés volt. Miért iratkozott le rólad éppen ő? Hát nem tudja, mennyire rosszul viseled az ilyesmit? Nyilván nem. Érzéketlen kurva.

Bosszúból te is abbahagyod a követését, és megállapítod, milyen hülyén néz ki azon a fotón. Nem érdekel az egész, felőled fulladjon meg egy Gossip koncerten, tapossák agyon a követői. Elfelejted a dolgot. Aztán este, elalvás előtt, belédnyilall a kérdés: miért iratkozott le rólad éppen ő?

Mi legyen a bökdöséssel?

Egy ismerősöd megbök Facebookon. Egy poke-ember. Kicsit kényelmetlenül érzed magad, tekintve, hogy ma már normális ember nem szokott Facebookon másokat bökdösni.

Akkor most mi legyen? Bökd vissza, hogy aztán bökdössétek egymást a végtelenségig, vagy legalábbis míg az idegeidre nem megy, és ez kikezdi a nem létező barátságotokat? Egye fene, visszabököd.

Visszabök. Visszabököd. Visszabök.

Ez most tényleg akar valamit tőled? Na jó, utoljára. Visszabököd. Mostanra már biztosan megunta. Eltelik két nap, eltelik egy hét. Ez így van rendjén, minden elsimult, nem kell azon aggódnod, hogy meg akarod majd fojtani a bökdösései miatt. Már két hét is eltelt, rég nem gondolsz rá, amikor egyszer csak visszabök.

Hát ez nem normális. Vele se fogsz szóba állni az elkövetkező kétszáz évben, az biztos.

Az örökké elfoglalt vonzó személyiség

Egy szép napon megjelenik a GChat-en valaki, akit kedvelsz, és szeretnéd jobban megismerni. Ráköszönnél, csakhogy ott a vörös gömböcske: elfoglalt. Néhány nap alatt világossá válik számodra, hogy vörös gömböcskéje fizikai mértékegység is lehetne, annyira állandó.

Ezt a tényt összeveted hasonló tapasztalataiddal, vagyis barátaid vörösgombócos elfoglaltságával, meg a sajátoddal, és azt a következtetést vonod le, hogy azért olyan nagyon nem lehet elfoglalt az illető.

Ráköszönsz a sokat mondó és tartalmas „szia" üdvözlő formulával. Nem reagál.

Megnézed a Facebook-profilodat, gondolkodsz egy frappáns Twitter-bejegyzésen, visszanézed, kinek felejtettél el válaszolni a levelére. Telik az idő. Bezárod a chat-ablakot, és tudomásul veszed, hogy az elfoglalt vonzó személyiség téged nem tart túlságosan vonzó személyiségnek, és még csak a lehetőségét sem akarja megadni, hogy annak tarthasson. Letörsz, hülyén érzed magad.

Ekkor felpattan egy chat-ablak. Az elfoglalt vonzó személyiség válaszolt! „Szia, bocs, most nem érek rá, rohanok, de majd beszélünk, jó?"