Az eső alte lába - Az Alterába Fesztivál utolsó napja
Képgaléria megtekintése2011.07.25. - 15:00 | Sum - Fotók: Spider
Ha elfogadjuk, hogy a Monster sátor egy szükséges rossz volt a támogatásért cserébe, és leszámítjuk a vízi életre való biológiai felkészületlenségünket, esetleg a gyarló emberi sztereotípiák szerint becsmérelve összehasonlítgatjuk az idei Alterábát a tavalyival, akár azt is mondhatnánk, hogy ez egy nagyszerű fesztivál volt, jó hangulatú, életteli, szórakoztató, felszabadult. De várjunk csak… hiszen pont ezt állítjuk!
HIRDETÉS
Szerintünk is jó pia a Monster, egyeseknek túl édes, másoknak túl nagy, részünkről, mióta megjelent a piacon, azóta kedvenc. Persze napi fogyasztásra alkalmatlan, mert rövid úton Maszkot, Hulkot, Tini nindzsa teknőcöt - lényeg, hogy zöld legyen - csinál az emberből, hatása múltán meg Csipkerózsikát, de azzal, hogy beletolja a pénzét a fesztiválba, amit szeretünk, máris pozitívan jönne ki. Erre meg idehoz egy olyan sátrat, ahol a nagyszínpaddal párhuzamosan, és azt szinte elnyomó hangerővel szólnak a jóízlést megosztóan értelmező zenék, amibe történetesen még a főszervezőknek sincs beleszólása. Szóval a pluszpont ugrott. De innen is kitűnik, ma már bármilyen fesztiválon válogathat az ember, és nem kötelező az élőzenét választani, az úgyis csak ballaszt a szórakozás léghajóján. Annál is inkább, hogy a zenészek nem gombnyomásra indulnak, folyamatosan hangolgatnak, megállás nélkül több éneket kérnek a dobhoz, elszakad a húrjuk, és szemét módon gerjednek. Igen, a második Alterába utolsó napján mindebből bőven kijutott, mégis mindezen viszontagságok ellenére mi a zenészeket választottuk. (Azért a Sparos energiaital után még így is felemelő volt meginni egy Monstert...)
De eleget szidtuk a szörnyet, szidjuk most az esőt: Hé, Eső! Mi nem igazán kedveljük a te fajtádat errefelé! Ha kopoltyút növesztünk, mint a kevinkosztner, az meg a hideg ellen nem véd.
Sanyinak meg dobjunk végre össze szolfézsórákra, vagy védessük le az S-hajlításait, mint védjegyet, mert a Dorothy Lies frontembere - mióta csak ismerjük - teljes szívéből, jó kedvvel énekel, és el is találja a megfelelő hangot tizedmásodpercek alatt, miután egyszer fölé-, egyszer meg alálőtt. Ezzel nem bántani, csakis bátorítani szeretnénk, hiszen ez már nem a Ted's Village, ez már valami több, legyen hát jobb is.
Szünet következett, mint a bandák közötti átszerelés alatt általában, és a fesztivál sokszorosított mélypontjaként ilyenkor mindig a kisszínpad vette sötét és félelmetes uralma alá az étert. Na jó, nem mindig volt olyan borzasztó, csak a negyedik napon már sok volt a karaoke sztárok ugyanabban a sorrendben, ugyanúgy előadott tracklist-je, nem is említünk számokat, gondoljon mindenki nyugodtan a legrosszabbra. És sajnáljuk is a karaoke leadereket, mert ők sem tehetnek róla, hogy a maroknyi normális számuk közül - egyébként profi, élőalapú számokról van szó, nem midialap - a jókedvű közönség nem kért.
Hogy a szekszárdiak a Turpi Úrfiból, a Macskafogóból, vagy a Narancs Tetves és Dugó Retek egér című epizódjából vették-e a nevüket, mindenki nyomozza ki maga házi feladatként, a Don Gatto ugyanis elég vastagon zúzdázott korántsem rajzfilmekbe illő légkörrel. Dacára a kevés megjelentnek, jócskán megrecsegtették a színpad deszkáit. Hasonlóan az utánuk következő KIPU is ezt tette, bár egy kicsit nagyobb arccal húzták meg a startpisztolyravaszt, mint kellett volna, annyira nem petéztünk le tőlük, ahogy azt látszólag elvárták volna. Kicsit talán túlvállalták a külcsínt, a kifele kommunikációt, ezáltal tartalmatlanabbnak tűnt a zenéjük, úgy, mint mikor a gyerek nagyot akar mondani.
De már nem kellett sokat várni a hiány betöltéséig, a színpadra érkezett ugyanis Magyarország egyik legegyénibb színezetű alternatív rock bandája, a Heaven Street Seven, és pillanatok alatt feldobták a bulit, ami már innentől nem is esett le, csak a legvégén. Mondjuk elég keveset játszottak, bár lehet, hogy az időérzékünk csalt, az biztos, hogy belőlük kevésnek tűnt ennyi. De akármennyire is tiszteljük, és szeretjük a Kowalsky meg a Vega zenekart, sosem fogjuk elismerni tényként, hogy az arany fénylik a sötétben, még ha a szarka farka tarkabarka is. Mindenesetre a napi négyakkordos zenekarok közül ők voltak a császárok, a Fonogram-díjas szívforradalmár megint nagyon belerakott apait-anyait abba a bő egy órába, amit a számára éltető deszkákon tölthetett. Voltak elejtett célzások arra is, hogy ők és az Ocho Macho terveznek valami közös meglepetést, reméljük, ezt zenei formában értették.
A programtervezet az szent és sérthetetlen, mert hát a királyok erénye a pontosság, úgyhogy kezdett beszerelni a „vasi csürhe", vagyis az Ocho Macho. Jött az Online a világ című új album, a lendületes, hupogós, magával ragadó és fenomenális hangulatával. És persze az El mundoról sem maradhattak el a közönségkedvencek. Mindenki táncolt, túláradt a jókedv, a boldogság érzése és azzal az érzéssel kortyolhattuk az italunkat, hogy már megint egy óriási nagy bulit varázsolt elénk a 8 nagyszerű zenész. Külön gratulálunk Szenyor Mersics Gyuri machodobosnak az esküvőjéhez, és sok boldogságot kívánunk!
Még egy éjszakát ebben a taknyos időben végigsátorozni viszont már nem volt lelkierőnk, és ezt a Mantra Porno sínylette meg. Valószínűleg nem csak mi távoztunk OM után, hálátlan feladat lehet fesztivált zárni, nemcsak indítani...
Hege viszont biztosított minket - az Ocho Macho kényszerű technikai szünetében - a harmadik Monster Alterába fesztiválról, és megköszönte, hogy a zord körülmények ellenére nem tántorodott el senki. Jövőre találkozunk!
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások