I.
Mintha az egész csak egy álom lett volna, egy mese... a világ szar, ezért kitaláltunk magunknak valakit, aki mindig ott volt, ha szükség volt rá, akiről tudtuk, hogy hol kell keresni, és tudtuk hogy Őt kell keresnünk, mert segít rájönnünk, hogy mégis érdemes élni. Mit érdemes?! Jó! Mester volt, tudta hogyan kell élni, hogyan kell jól és rosszul, és mi a szükséges rossz, és mi az, amitől még jó lesz.

II.
Ha háborgott a lelkem, mindig tudta hogyan kell megnyugtatni, ha majdnem beletörődtem, segített rájönni az igazamra... tanított magamról, a világról, több és jobb lettem általa... és annyi, de annyi minden a világban az ő nevét dobja ki... akárhova nézek, eszembe jut valami, az, ahogyan szidta, vagy hogy mennyit ültünk ott, hogy mi mindenről beszélgettünk, hogy milyen makacs vitákat váltottunk, ha nem értettünk egyet, vagy mennyit nevettünk a semmin... én nevettem, és ő nevetett azon, hogy nevetek...

III.
De az álomnak hirtelen végeszakadt, a mesét nem mesélik tovább nekünk, és mi állunk, hogy most akkor hova lett a mesehősünk? Mi lesz most? Őt senki nem tudja pótolni! Akkor most ennyi? A magunk lábán kell megállni, és mindazt amit tanultunk, most már nekünk, magunktól kell folytatni? Jaj nekem... ha lehunyom a szemem, megint Veled beszélgetek, tudom mire, mit mondanál, érzem, de ha kinyitom nem vagy itt...
(Papp-Ionescu Dóra)

(A Vida Rock Band videója) 

Nélküled

Távolodott lámpásod, elúszott a fénye,
Szívünkbe mart hiánnyal néztünk fel az égre.
Ránk szakadó űr, intravénás könnyek,
Rémálomban láttam, és soha nem lesz könnyebb.

Egyenes voltál, és mégis kerek egész,
Aki életedben rád, most mind az égre néz.
Eltűnt a mindig, és maradt a soha,
Káprázat voltál, negyvenkét csoda.

Járj tovább utadon, tarisznyával, szépen,
Őrizd, kik őriznek, csak ezt az egyet kérem.
Egyetlen gondolat ül elcsukló hangomon:
Csak annyi, hogy tudod-e? Szerettünk nagyon.
(vorinori)

(Fotó: Dart)

Dsida Jenő: Leselkedő magány

És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan árnyak útján.
Mogorva lesz, üres és értelmetlen
a hóbaguggolt kis fagyos faház.

Tárva felejted az ajtót.
Küntről beszitál, borzongat a köd
s az esti szél bezúg, besír
a végtelen fjordok felől.

Egy elfelejtett képedet
felakasztom a deszkafalra,
örökmécsest gyújtok elébe...
És csöndesen a küszöbre ülök.
(Gábor tiszteletére Joós Tamástól)

(Fotó: Dart)

Az első három kép a Cafe Freiben készült, még márciusban. Egy kisebb baráti társasággal minden csütörtök este összejöttünk ott. Gabi nem tartozott a csütörtöki csapathoz, de mindenkit ismert, mindenkivel jóban volt. Egy alkalommal ő is ott ült velünk, természetesen a nélkülözhetetlen macbookjával. Netezgetett, dumáltunk, ha kellett, beszólt - talán a fotózgatásért is... Szerettem volna, ha gyakrabban jön közénk, szeretném, ha most is beszólogatna.

A követező két fotó rá két hétre, még szintén márciusban készült, amikor DJ Palotai előtt játszott a klubban. Nagyon bírtam Gabi zenéit, kimondottan bejött, hogy stílusfüggetlen módon muzsikált. Az elektro-swingtől a technón át a drum and bass-ig sokféle zenével lehetett találkozni egyetlen szettjében. Ami összekötötte ezeket, az többek között az, hogy csak olyan szólt, ami neki is tetszik - köztudott volt, hogy nem lehetett tőle dalt kérni -, az ízlése pedig igényes volt. Ez a stíluskavalkád a védjegyévé vált.

Végül az utolsó kép... Ezt töltöttem fel a Facebookra, amit azóta sok helyen átvettek. Az utolsó buliján készült... Ludmillával lépett fel, szintén az aClubban. Régen voltam olyan jó buliban. Hazaindulóban még váltottam vele pár szót a fősuli előtt... Utoljára...

(Írás és fotók: Bonyhádi Zoltán)

Összevadásztam azokat a muzsikákat, amikkel szerdán búcsút vettünk Gabitól, és csináltam belőle egy kis válogatást, valamint egy minimál-borítót is fabrikáltam hozzá, melyhez az egyik kapucnisának 8-bites gomba-motívuma adta az ötletet, ha jól tudom ez volt az egyik kedvenc ruhadarabja. Küldök egy letöltési linket, amin ez az egész pakk egy tömörített fájlban bárki számára elérhető. Ezen trekkek közül csak pár olyan van, amiről konkrétan tudom, hogy Gáborunk is szerette / pörgette bulikban, de azt hiszem, az előadók közül egy sem volt számára ismeretlen.
(anonim Olvasónk gyűjtése)

(Fotó: Dart)