A Fiatalok Szombathelyért Mozgalom által hétről hétre szervezett beszélgetésre ezúttal új vendégeket várt tárt karokkal a Cafe Frei, hogy aztán a nyilvánosság elé tárják történeteiket, titkaikat. Rendhagyó részhez érkezett a sorozat, hiszen nem egy, hanem mindjárt 7 vendég ült a reflektorfénybe. És hogy kik voltak ők? Kelemen Zoltán, és az ő „rabszolgái". Évek óta nagy sikere van a Savaria Karneválon a Rabszolgavásárnak, melynek kitalálója és motorja Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színművésze. Zoli 6 kollégáját hozta el, hogy a nézők minél jobban megismerhessék a Karneváli munkálatokat és a Rabszolgavásár hátterét.

„2001-ben kezdtem el csinálni, eddig 30 előadás ment le, és az idei lesz a 31., 32. és a 33. Az egész úgy kezdődött, hogy megkerestek engem a rabszolgavásár ötletével, kérdezték, lenne-e kedvem kitalálni, felépíteni, megcsinálni, mire én azt feleltem, hogy ez egy hülyeség, hát mi az a rabszolgavásár? Aztán mégis elkezdett foglalkoztatni a téma, és kértem egy hét gondolkodási időt. Ekkor körvonalazódott bennem a vásár szabályrendszere, a karakterek jellemei, és ekkor született meg az első figura, a kalmár, vagyis Flavius Calmaricus Egoismus. A kezdetekkor volt olyan, hogy egy órán keresztül improvizáltam a színpadon, aztán az elmúlt években már komplett színházi forgatókönyv született. Viszont azóta is a kalmár a műsor főszereplője, aki kitalálta az ókori Róma új mesterségét, a marketingust. A darab az évek során a színházi előadás, az interaktív kabaré és a vásári komédia ötvözete lett."- mondta el a Rabszolgavásár forgatókönyvének írója és rendezője, Kelemen Zoltán.

Zoli a 17 állandó tag és segítő közül a Cafe Freibe invitált hatot, név szerint: Holzmann Klárát, Varga Lászlót, Szopori Lászlót, Hanzsér Csabát, Balogh Tamást és Péntek Ottót. Ők mindannyian önkéntesként vesznek részt a munkában - évről évre más szerepet kapnak Zolitól-, és akad köztük bőven, aki nem szombathelyi, így a próbákat nehéz összeegyeztetni. Aztán a másfél - két hónapos kemény munka után mindig összeáll a darab egy kerek egésszé. Persze ehhez nemcsak az önkéntesek részvétele kell, hiszen a segítség mindenkitől jól jön: a Homo Ludens táncos elemekkel működik közre a műsorban, és mindenki ott segít, ahol tud. „Kellékes nincs. Díszlettervező sincs, mert díszlet sincs"- mondta Zoli, így nyilvánvalóan a kis csapat hozza össze a végeredmény javát, ami méginkább összefogja a társaságot. Szeretnek együtt próbálni és együtt lenni, a színpadon önmaguk lehetnek, és nagyon élvezik az előadásokat, és ami a legfontosabb: ezt a nézők is megérzik.

A Rabszolgavásár az idén új meglepetéseket tartogat: most láthatjuk először az R(izikó)- Faktort, vagyis a legújabb értéktelenség-teremtő és tehetségtelenség kutató versenyt, melynek már a címe is biztosíték a jó hangulatra és az abszurd humorra. De hogy ne csak elképzeljük, hanem lássunk is valamit a „show"-ból, Zoli előadta nekünk Egoismus bevezető szövegét, és a műsor introját, és állíthatjuk: hátborzongatóan valósághű lesz!

Természetesen az sem maradt válasz nélkül, aki arra volt kíváncsi, hogy mi történik a rabszolgákkal, akiket megvásárolt a közönség soraiból valaki. Zolitól megtudtuk, hogy az árverés halálosan komoly, és valódi pénzzel játsszák, így aki esetleg nem veszi komolyan és nem fizet a kiszemeltért, az hamar a „börtönben" találja magát (ami egyébként egy disznóketrec funkcióját tölti be unalmasabb napjain). A rabszolgának ezután nincs más dolga, mint hogy mestersége szerint 30 percig a gazdáját szolgálja - de ne gondoljunk véresen komoly dologra, a fő szerepet itt is a jó kedv és a humor kapja.

A Cafe Frei vendégei néhány vicces kulisszatitkot is megtudhattak az elmúlt 30 előadás bakijairól. Volt olyan például, hogy az egyik - Brutalis néven futó- szereplő annyira beleélte magát egy gyermekjáték szétzúzásába, hogy annak letört darabjai szerencsétlen módon az első sorban ülő édesanyja kobakján landoltak, és a mama szemöldöke felrepedt. Az is előfordult már, hogy valaki, aki megvásárolt egy rabszolgát, szánt szándékkal nem fizetett, mert a célja az volt, hogy kipróbálja, milyen lehet egy disznóketrecben (vagyis a rabszolgavásár börtönében) lenni. Volt olyan is, hogy a szakadó eső miatt egy kis sátor alá zsúfolódott be 100 ember, és a szereplőknek annyi helyük sem maradt szinte, hogy mozogni tudjanak, mégis hatalmas sikert arattak.

Akinek pedig felkeltette az érdeklődését a R(izikó)- Faktor, és kíváncsi rá, milyen lehet egy igazi Rabszolgavásár, annak a kis csapat azt üzeni, hogy kemény lesz, lesznek meglepetések, de ennél többet nem árulhatnak el. El kell menni és meg kell nézni!

A Savaria Karneválon a Romkertben játszódnak majd az előadások, a következő időpontokban:

Augusztus 26., péntek: 14:30

Augusztus 27., szombat: 18:00

Augusztus 28., vasárnap: 16:00