Csak semmi pszichoterror

Vegyes érzelmeket tápláltam az előadás előtt vele szemben, és azt kell, hogy mondjam, az est végére ez nem nagyon változott. A nagyérdemű a veszedelmes viszonyokról szóló lélekboncolgatásra váltotta meg jegyét, s élvezhette Csernus doktor mély és búgó hangját, mely a párkapcsolatok általános érvényű mivoltát fejtegette. Ahogy a doktor is ecsetelte bevezetőjében, az emberek az előadás után sok mindenre rádöbbenhetnek: adott esetben megerősödnek párkapcsolatuk pozitív hitében, vagy éppenséggel nem készültek fel, s nem tudják mi fog rájuk várni. Számomra azonban nem hangzott el eget rengető újdonság, az viszont tény, hogy sok esetben olyan alapvetéseket mondott ki helyettünk, s azokra a lényegi dolgokra világított rá, melyeket olykor félve, vagy egyáltalán nem mondunk ki.

Csernus doktor előadása az MMIK színháztermében

Azok, akik azért jöttek el, mert azt hitték, „vér fog folyni", csalódniuk kellett. Nem volt beszólogatás - természetesen szúrós megjegyzésekből azért akadt jópár -, nem volt erős pszichikai terror, sőt kérdéseket sem tehetett fel a nagyérdemű. Csernus egyenlőséget hirdetett azon a címen, hogy a többiek rovására nem fogja senki problémáját kiemelni. Ez is egyfajta meglátás, ugyanakkor azt hiszem, senki sem sértődött volna meg ha ennek ellenkezője valósul meg.

Mindennek ellenére sok érdekes dolgot hallhattunk - rengeteg példán keresztül érzékeltette napjaink párkapcsolatainak problémáját. Tanúbizonyságot nyert az a tény is, miszerint a vízválasztó korhatár a harmincnyolc - negyvenedik életév, amely felett az ember már nem mer változtatni.

A testi és lelki összhang az alapja a hiteles párkapcsolatoknak

Az est fő témái közt a hiteles párkapcsolat, azon belül is maga a hitelesség, belső béke szerepeltek, de kellő hangsúlyt kapott az emocionális intelligencia is. Mitől lehet egy párkapcsolat hiteles? Attól, hogy a benne lévő személyek hitelesek önmaguk felé, hiszen addig nem várhatjuk el másoktól, hogy felnézzen ránk, amíg mi magunk nem érezzük ezt, természetesen magunkkal szemben - mondja Csernus. Ennek eléréséhez pedig a legfontosabb lépés az önbizalom megléte, mely csak akkor tud beteljesülni, ha mind az érzelmi, mind a racionális intelligencia, a test és a lélek összhangban vannak egymással.

De térjünk vissza a hitelességre. Maximálisan osztozom azon nézetében, hogy mitől lesz egy ember hiteles. Elmélete szerint attól válik valaki azzá, ha nem csak felnőttként viselkedik, gondolkodik, de felnőttként érez is. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, annak ellenére, hogy bizonyos férfiak és bizonyos nők nem feltétlenül ismerik el ennek szükségességét.

A női lélek cirógatója - kétharmad nő, egyharmad "erősebbik nem" a közönségösszetétel. Pasik rövid pórázon?

Csernus doktornak szemet szúrt a közönség összetétele is, igaz, ő éppen azt emelte ki, örül, hogy a nézők soraiban nem csak hölgyek, hanem urak is helyet foglalnak. Erre a tényre kitérő megállapítása - annak ellenére, hogy megnevettette a közönséget -, igaznak tűnt. Felmerült ezzel kapcsolatban a kérdés, vajon maguktól jöttek e, vagy a kedves partner már hetek óta rágta a fülüket, s jelenlétük csak a megalkuvás jelképe. Szerény megfigyelésem szerint inkább a másik megállapítás volt a helyes, hiszen a közönséget pásztázva érdekes dolog tűnt fel. Míg a hölgyek szinte szájtátva hallgatták és itták Csernus doktor szavait, addig akár a mellettem ülő, vagy máshol helyet foglaló úriemberek nem feltétlenül tolerálták lélekbúvárkodást ásítozás és érces megjegyzések nélkül. Lehet, maga ez a tény világított rá arra, hogy nem kis manipuláció folyik ezen az estén. Fogalmazhatnánk akár úgy is, hogy a pszichiáter teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a hölgyek miért jöttek és mit szeretnének hallani. Az est végére pedig bizton állíthatjuk, hogy meg is kapták azt. „Akinek nem inge ne vegye magára" - hangzott a csernusi „pótmama" szerep ecsetelése, vagyis hogy a férfiak sok esetben az édesanyjukat helyettesítik a partnerükkel. Gyakori kijelentés az „anyukám, hozzál má' egy sört", és azon gondolkodtam, vajon őszíntén vagy kínjában nevet a közönség. Tény és való, mókás a kijelentés, de felmerült bennem a kérdés, vajon náluk otthon ez nem így van? Valószínűleg igen, de miután a doktor jelezte, hogy a jelenlévők kivételnek számítanak, mintha felmentett volna mindenkit ennek értelmezése és értékelése alól. Megállapítható, igazán jól tudja irányítani és vezetni a közönséget - hozzáteszem valahol ez a dolga.

Csernus, a tömegterapeuta

Felnőni érzelmileg 

Mindennek ellenére voltak szép pillanatai az estének. Például elmesélt egy történetet, amikor is felkereste egy pár a rendelőjében, s kérték, mentse meg a házasságukat. Hosszas beszélgetés után megszületett fejében a metaforikus kép. Két, egymás számára lassan idegen ember megjelent előtte, egy dézsát cipeltek kezükben, s kérték mentse meg számukra szerelmük virágát, mely ott lakozik. A dézsában azonban csak a puszta és kemény föld látszott. A virág már régen elhervadt, kiszáradt, meghalt. A semmit pedig nem lehet megmenteni, újrateremteni.

Felmerült bennem a kérdés, vajon miért szereti ennyire őt a közönség? Talán azért mert helyzeteket, szituációkat vázol elénk, s nem konkrét megoldással próbál hatni ránk. Elgondolkodtat, általános érvényű dolgokról beszél, melyeket magunk is tudunk, ugyanakkor félünk őket kimondani. Hát éppen ezt teszi ő - kimondja helyettünk, vagy éppen kimondatja velünk, hogy megvilágosodjunk, s felnőjünk érzelmileg.

Az est utolsó részében a közelgő ünnep, vagyis a karácsony tükrében próbálta érzékeltetni a gondokat: miért is nem fér meg egymás mellett nő és férfi, partnerek, akik együtt élnek, de mégis külön. Nem hiányzott belőle a kellő humor, az élcesség, ugyanakkor érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy miért tekintenek sokan negatívan a „szeretet ünnepére". Lehet, a megoldás tényleg „csak" annyi lenne, hogy felnőjünk érzelmileg? Kedves mindenki, a döntés joga a miénk.