A nő: “Lelketlen teremtés” vagy elsőszámú reklámpiaci célpont?

2011.11.17. - 13:50 | vaskarika.hu

A nő: “Lelketlen teremtés” vagy elsőszámú reklámpiaci célpont?

A jövőben azok a vállalkozások lesznek sikeresek, akik felismerik a nők igényeit, és a nőt, mint piaci potenciált! Vajon mióta hozzák a nők a vásárlási döntések többségét? Vajon érdemes-e picit újragondolni, hogyan szólítsuk meg őket? Vajon a piac változásai átrendezik-e még jobban a kommunikációs szakma szereplőit? Vajon ki viseli majd a nadrágot... vagy a szoknyát?

Éppen száz évvel ezelőtt, 1911-ben, amikor kontinensünk számos országában először ünnepelték a nők napját, a hazai polgári lapok nem is adtak hírt erről az eseményről. Ezzel szemben a Pesti Naplóban ezen a neves napon beszámoltak egy érdekes felmérésről a női vásárlói szokásokat illetően. A cikk írója a beszámolót azzal a megállapítással kezdi, hogy "a modern nők általában kegyetlen, lelketlen teremtések", akiknek a kegyetlenkedése leginkább vásárlás közben megfigyelhető, hisz ilyenkor "valóságos zsarnokokká válnak". A felmérés 100 bolti eladó tapasztalatain alapult, mely szerint a megkérdezettek 100 százaléka szívesebben szolgál ki férfiakat.

Mára a helyzet "kissé" megváltozott!

A nők a fogyasztási termékek és szolgáltatások vásárlása során a döntések 80 százalékára hatással vannak - írja a Menedzsmentfórum.

Ez azt jelenti, hogy mára a nők lettek a vásárlási döntéshozók, olyan hagyományos területeteken is, mint a divat, élelmiszer, mosószer vagy éppen pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ezen információk birtokában egyáltalán nem meglepő az a kijelentés, hogy a jövőben azok a vállalkozások lesznek sikeresek, akik felismerik a nők igényeit, és a nőt, mint piaci potenciált!

Majdnem minden értékesítési terület marketingstratégiájának figyelembe kell venni a nőket, ha meg akarja célozni a döntéshozókat. Az átlagos fogyasztó - akinek a marketingkommunikáció általában szól - férfi, ám a döntéseket számtalan kutatás bizonysága alapján nem ők hozzák meg, hanem a nők. A nők viszont egész más színben látják a világot, és teljesen más értékeket követve hoznak döntést, mint a férfiak.

Bár ha a nőkről esik szó, sokaknak először inkább a nőket használó, mint a nőknek szóló reklámok juthatnak eszébe... Való igaz, hogy a reklámozók első számú fegyvere a fedetlen női testrészek használata, ami szinte minden esetben célba is ér, mint figyelemfelkeltő eszköz! Persze egy szép nő látványa ellen még a hölgytársaknak is csak ritkán van kifogása, feltéve, hogy „a nő látványa" alatt nem egy bugyuta intimbetét reklámra, vagy egy szexista autótuning plakátra gondolunk. Megoldható mindez esztétikusan is, ugyanis a női intuíció létezik, tehát a mai tudatos nő is érzékeny arra, hogy miként közelítenek felé.

Ezt szeretnénk elérni mi, mint „lelketlen teremtésekből álló" médiaügynökség, ezért fő tevékenységünk hazánkban úttörő módon a női célcsoporttal való kommunikáció. A FeminaGroup munkatársai többségében nők, de nem feministák: a cégünk filozófiája szerint a nők világát a nők értik igazán, ráadásul a férfiak világában is igencsak kiismerjük magukat. Mivel a nők döntéseinek súlya teljesen egyértelmű a mai világban, számos vállalat kénytelen lesz rövidesen stratégiát váltani, és a női célcsoportra fókuszálni, ha növelni szeretné piaci jelenlétét! Persze ez nem jelenti azt, hogy az urak vonuljanak ki a marketingszakmából! Nekik is marad 20 százalék a vásárlói döntéshozókból...

Új hozzászólás

Korábbi hozzászólások

Nagy Gina 2011.11.17. - 21:04
Nos, ha a csak a címet olvassa is az ember, már akkor véleménye van…
A nő lelketlen teremtés, ha saját magát, ha saját nőiségét nem szereti. Ha nem szeret nő lenni, ha nem szereti nőnek érezni magát. A gyengébb nem finom, érzéki, és akár zöldség vásárlás közben is árad belőle egy finom, sikkes báj. Ilyen, és mer, akar is ilyen lenni.
A cikk szerint a nők hoznak döntéseket a férfiak helyett, még olyan kérdésekben is, amik inkább nekik szólnak. Azt hiszem, ez a helyzet kulcsa. A nő „nő” akar lenni, csinos, sminkelt, érzéki, más akar lenni, mint egy férfi, de közben férfi is akar lenni. Szegény erősebb nem meg ott toporog egy helyben, hogy akkor mit is tegyen? Mostanában sok férfitől hallom, hogy ránk akarnak hagyni mindent. Ismerkedést, kezdeményezést, ami eddig az ő „dolguk” volt. Régen, letűnt korokban, amikor még divat volt udvarolni, mosolygós, lopott pillantásokat váltani, vagy épp „véletlenül” egymáshoz érni egy társaságban… Még elfogadott volt, ha egy vezető beosztású férfi otthoni hátországát, lelki biztonságát egy mosni, főzni, vasalni tudó érzelemmel teli nő adta. Sok sok száz évig működött ez, de mára mi nők kicsit férfiak akarunk lenni. Vezetők, irányítók, mindenről határozott véleményünk van, de közben néha olyan jól esne, ha a férfi kinyitná az autóajtót, felsegítené a kabátot, vagy kisimítana egy hajszálat az arcunkból… De ha a férfi nem ilyen, arról – valljuk be – egy kicsit mi is tehetünk…
titus56 2018.08.19. - 07:04
Hogy megváltozott körülöttünk a világ, ez tagadhatatlan, és mindezzel együtt megváltozott a női, és férfi szerep is, azt viszont nem mondhatni, hogy mindig előnyére. Nem annyira a változás mibenlétével, sokkal inkább annak mennyiségével akadnak gondok mindkét oldalon. Azzal semmi gond nincsen – még férfi szemmel sem- hogy a nők alkalmanként akár „férfias” lendülettel óhajtanak nőiségükben kiteljesedni, ám ha ez szinte teljes szerepátvállalással jár, azzal már sokkal inkább. Valljuk be, mi férfiak szeretjük a határozott nőket, szeretjük, ha nyíltan, szabadon felvállalják nőiességüket, ám kevésbé szeretjük, ha mindez átlép egy ideálisnak mondott határt, ahol nekünk, férfiaknak le kell mondani a férfias szerepek többségéről. Valójában a szó sem igazán jó, hisz nem annyira szerepről van szó, ugyanis a szerepjátszás már önmagában kissé mesterkélt, hisz megjelenít valakit, ami nem is teljesen azonos önmagunkkal, pusztán a trendnek, a külvilágnak szól. Szó sincs arról, hogy a nőket csakis a konyha, főzés, gyereknevelés Bermuda-háromszögébe kellene hagyni, hogy hajótörést szenvedjenek, nagyon is engedni, sokkal inkább hagyni kell, hogy önmaguk számára is teljességgel élhessék meg nőiességüket, csak néha engedjék meg nekünk, hogy kinyissuk előttük az ajtót, és férfinak érezhessük magunkat mellettük.