Mit tesz ilyenkor a focikedvelő férfiak nagy része?

Már hetekkel a nagy esemény előtt nézegeti a szórólapokat, hiszen ha nagyobb, újabb, laposabb tévén nézi a meccset, a kedvenc csapata egészen biztosan nagyobb eséllyel fog nyerni. Semmi gond ezzel. Ilyenkor lebegjen a szemünk előtt, hogy az EB-nek egyszer vége lesz, és akkor a szuperlapos tévécsodán nézhetjük kedvenc filmjeinket, sorozatainkat.

Az első mérkőzést a férfiak nagy valószínűséggel csoportosan nézik, szórakozóhelyen, egyikük lakásán, vagy épp a saját lakásunkban. Amennyiben párunk az első két megoldást választja, egészen biztosan van egy szabad esténk otthon. Egy szabad esténk, amikor bármilyen kencét kenhetünk magunkra anélkül, hogy nevetségessé váljunk, áthívhatjuk barátnőinket, az elvetemültebbek takarításra is fordíthatják az így felszabadult időt, hiszen egészen biztos, hogy senki nem járja össze a frissen felmosott padlót. Ha kedvesünk épp otthon szeretné vendégül látni a haverokat, pár óra ráfordítással süssünk egy tál pogácsát, és a meccs előtt fél órával hagyjuk el a tett színhelyét. Bárhova mehetünk, nem tudunk elég későn hazaérni, szóval szabad estére fel.

A tévé bámulása ilyenkor - ki tudja miért? - általában csak bizonyos mennyiségű sör elfogyasztása mellett lehetséges. Ezt is összeköthetjük a hasznossal, hiszen az „elmegyek venni néhány sört" kijelentés után párunk kezébe nyomhatjuk a bevásárló listát, ha már úgyis megy a boltba, a sörrel együtt vehet még néhány apróságot. És mivel mi szó nélkül tűrjük hogy éjjel-nappal meccset néz - természetesen az ismétléseket és az összefoglalókat is - valószínű, hogy nem szól, ha meglátja a két oldalas listát.

Ha életünk párja beszélgetni akar velünk a fociról - abban a körülbelül tizenkét és fél percben naponta, amikor nem alszik, nem a haverokkal van, és nem a tévét bámulja - jobban járunk, ha hallgatunk. Vagy kérdezzünk rá, kik játszanak ma, majd kérjük meg, vázolja fel, ki az esélyesebb, és miért. Ezzel el is megy a közel negyed óra, és a végén ő is elhiszi, hogy a fociról beszélgetett velünk. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy adott meccsen kinek szurkolt, akkor a végén ne csapatot kérdezzünk - már ha egyáltalán tudjuk, hogy kik játszottak - csak egy simán „Nos? Nyertünk?" kérdést tegyünk fel, majd a válasznak megfelelően örüljünk, vagy próbáljunk meg vigaszt nyújtani.

Amennyiben véletlenül mégis úgy jön össze, hogy mi is otthon vagyunk, amikor bandába verődve lepik el a nappalit, soha ne szóljunk közbe. A bíró mindig hibás, az ellenfél mindig szabálytalan, és nyilván a „mi" csapatunk hozzá se ér az ellenfél játékosaihoz. Csak hozzájuk érnek... Ilyenkor a „hiába kiabáltok, akkor is úgy lesz" és a „bírónak mindig igaza van" közbeszólásokkal az „én párom süti a legjobb pogácsát" státuszból közellenséggé válhatunk. Inkább ne szóljunk semmit, vagy figyeljünk és kiáltsuk, amit ők.

Ne próbálkozzunk semmiféle női praktákivál, amivel tönkre tehetjük az estét. Ne dugjuk el a távirányítót, ne programozzuk át a tévét, és ne szervezzünk családlátogatást erre az időszakra. Csak felesleges veszekedést szülhet a dolog, és valljuk be: egy foci EB a férfiaknak is kijár. (És persze a Forma1, és/vagy a VB, az Olimpia, a helyi sportesemények, és a tekézés a haverokkal...)

Ha párunknak eszébe jutna, hogy kettesben nézzük az év közvetítését, és mi ezt csak maximum egyszer szeretnénk túlélni, akkor kérdezzünk. Végig. Majd helyzetnél - amikor gyorsan futnak a kapu felé, párunk felegyenesedik az ágyon, izgalommal telve rámered a tévére - pattanjunk fel, és próbálkozzunk a „kérsz még egy kis sört?" kérdéssel. Ezek után többet nem fogja kérni, hogy mi is csatlakozzunk. Vagy lesz szabad esténk és lakásunk egy estére, vagy pedig süthetjük a pogácsát, és irány az éjszaka!!