Ölbe duplaszaltó – Chicago a Weöres Sándor Színházban
Képgaléria megtekintése2011.11.19. - 03:00 | Sum - Fotók: Büki László 'Harlequin'
Végre egy vérbeli, hazugságokból szőtt, szatirikusságával a helyén találó, tisztességben és morálban a valóságot hűen fedő történet! A világ showbiznisz szemszögből, ahol a győzelemért minden megengedett, ahol a hírnév fakuló csillogása dönti nyomorba a lelkeket, és ahol csak az őszinte ember járhat pórul. A Weöres Sándor Színház megcsinálta a Chicago-t.
HIRDETÉS
Hogy ne áruljunk zsákbamacskát, az elején le kell szögeznünk, a darab ezúttal nem nyerte el a tetszésünket töretlen módon. Az erős történet, a mondandó, a jellemek, a színek, a jelmezek, a produkció úgymond „prózai" része kifogástalanul működött, habár a díszlet már jobban az ember fantáziájára bízta a „Chicago feelinget" - nem a kivetítők, és monitorok képi világa, inkább azok túlsúlya miatt -, mégis leginkább az össztáncos részek tűntek gyenge láncszemnek. Ettől függetlenül minden tiszteletünk a társulat hölgytagjaié, mert amit láttunk, az nem kevés, sőt kifejezetten nagy munka lehetett, viszont a musical olyan létfontosságú elemei, mint a szinkron, a mozdulatok gyakorlatban kimunkált kecsessége, a sokszereplős koreográfia egységhatása nem hozták a kívánt szintet. (Tegyük gyorsan hozzá, hogy írásunk a házi főpróba megtekintése után készült, amit még követett másnap egy nyilvános főpróba is, tehát ha hiányzott a tánckarszinkron, akkor ez a premierig még korrigálható volt! - a Szerk.)
Nem hibákat, vagy gyakorlatlanságot láttunk, hanem táncosokat játszó színészeket, és mivel a darab 90 %-a tánc, sajnos a teljes katarzis elmaradt. Ellenben a dalokat kifejezetten élvezetes volt hallgatni, hangban aláznak a lányok egyéniben, és csoportosan egyaránt, az egyéni mozdulatok is jók, ha nincs kivel szinkronban lenni, de a csoportos revütáncra még gyúrni kell. Ami viszont remek megoldás volt Keszég László rendezőtől, az a történet valóság és varietészálának színpadi elrendezésbeli összemosódása, a terek és a fények elosztásával elért kép a képben hangulat.
Óhatatlan fedezünk fel hasonlóságokat a Kabaré előadásával, hiszen ugyanazon szerzők művéről van szó, ugyanúgy jellemző a lokálhangulat, a mindent körülölelő jazz-légkör, a laza erkölcsök, és az elmaradhatatlan konferanszié (Kálmánchelyi Zoltán). Általa lesz a történet varieté jellegű, felvillanásai átértelmezik a produkciót, a történések showbiz-párhuzamát segíti helyretenni. Komolytalankodva mutat rá a komoly dolgokra, iróniába rejti az egyébként teljesen helytálló gondolatot, miszerint a gyilkosság, pénzéhség, korrupció, erőszak, házasságtörés, árulás láttatása a közönség legjobb szórakozása. A legnagyobb érzelem-üzlet az ember gyengeségére épít, az állatias, és a fájdalmon keresztül megfogható dolgokat kínálja, mert valamiért a Homo sapiens-t zsigerből még mindig az anticivilizáció érdekli jobban. Kiemelni valakit a tömegből, és csodálni, hamis szeretettel bombázni, majd visszapottyantani, mélyebbre, mint ahonnan jött, ez a társadalom szórakozása. Hőst kreálni, majd pedig bukott hőst, mert az ember megvezethető, a show pedig örökké folytatódhat. A hírnevet nem csak megteremteni kell, fenn is kell tartani, és azt a világot, ahova eleve azzal vonulsz be, hogy öltél, mivel, mikkel lehet még megfejelni?
Ó, a showbiznisz, a játék a közvéleménnyel, ami hitelt teremt és elvesz, az, hogy akár egyetlen ember is irányíthat tömegeket a háttérből, isteni tulajdonságokkal ruház fel, sorsokat dönthet el, miközben a hatalom az érdek tornácán pihenő láncos kutya. A tömeg manipulációjának művészete, ami eléri, hogy a környezet mondja meg, ki vagy, úgy, ahogy neki a média súgta meg fű alatt. A csillogás világa, a szalmaláng életű érzés, hogy valaki lettél, hogy számítasz... aztán a rideg valóság, hogy csak egy kellék vagy, egy báb a showbiznisz kezében. A harc, hogy emeljen vissza a tömeg a vállára, az elkeseredett küzdelem, és minden emberi tulajdonság, ami e célnak van alárendelve - a szociális lelkibetegek egymásból épített piramisának csúcsáig való kapálózás -, nem csak azt sújtja traumatikus csapásokkal, aki benne van, de magával ránt bárkit, akit érdeke felhasználni. A csődje pedig többnyire elkerülhetetlen.
A műben gyakorlatilag mindenki hazugságból építi fel személyiségét, Roxie Hart (Nagy Cili), közkedvelt médiasztárnak hiszi magát egyszerű csalárd gyilkos létére, a jótevő szent szerepkörében tetszelgő Billy Flynn (Szerémi Zoltán) eszköze, hogy ügyvédként mesterien csavarja a szálakat, miközben pénzéhes és kíméletlen, a kettős gyilkos Velma Kelly (Fekete Linda), aki talán lehetne valaki a showbizniszben, nem kemény versenytárs, hanem épp az ő hátán másznak feljebb, és a Mama (Kiss Mari), akinek a neve árulkodó, pedig csak egy kapzsi börtönőr. A kirendelt ügyvéd nemtörődömségét kapó Gajda (Csonka Szilvia) állítólagos ártatlansága ellenére kötelet kap, így ő, és a mindenben a felesége érdekeit szem előtt tartó, megvezetett, megcsalt, elárult, becsapott, elhagyott Amos Hart (Szabó Tibor) bukják a legnagyobbat, mert olyasmiben bíztak, amit csak a műsorpolitika tisztességtelen forgatókönyve szerint játszva kaphattak volna meg. Sajnos nem tudtak alkalmazkodni a környezetükhöz, ami ez a fejtetőre állított, torz világ, így bukniuk kellett. Ez hát a becsületes chicagóiak tragédiája, azoké, akik nem tudnak átlátni a szitán.
Amit pedig Mary Sunshine (Senkovics Petra) közvetít felénk gyönyörű, operába illő hangján, ugyanaz, ami jelen pillanatban is történik az olvasóval. A közvéleményhez való hozzájárulás apró szeletét a maga érzelmi szemszögéből tálalja, melyet az általa - irányítottan - hallottak keltettek. Itt derül ki, mi a felelőssége a médiának, hiszen a szubjektív megélés, és az objektív közvetítés egyszerre nem megvalósítható, mivel az érzelem irányítható, a szimpátia elnyerhető, következésképp a közvélemény probléma nélkül alakítható.
A darab tehát önmaga veszélyeire figyelmeztet? Musicallel a showbiznisz ellen? A saját méregfogával bökködjük meg a kígyót? Kicsit olyan érzés ez, mint a házi víziló. A médiában külön fel kell hívni a figyelmet, hogy amit látunk, nem létezik - hisz már felnőtt néhány olyan nemzedék, aki azt hihetné, vannak orkok, tündék, Hüvelyk Pannák -, mert az elénk tárható képzeletvilág valósághű látványával nem vehetné fel a versenyt az a hihetetlen mondat, hogy „az nincs". Van, mert mutatta a tévé, írta az újság. Ennek kifordításaképp vicceli el a mű a halált, vidámkodik végig egy hazugságokra épülő tárgyalást, majd enged szabadon egy gyilkost, miközben ezek a két-három hatalmi pálfordulatot is megélő jellemek az életben nagyon is komoly pszichológiai problémákkal küzdenének, ahogy teszik is azt a valóság celebjei. Mert ilyen van, mert mutatta a tévé, írta az újság. Azért, hogy ne felejtsük el a média hatalmát, de ne is higgyünk neki okvetlenül.
Ahogy jelen cikk is a közvélemény alakításának egy szelete, egy szolidan súgott gondolat, egyfajta showbiznisz, ugyanúgy rejti magában annak minden lehetőségét, és veszélyét. Nem muszáj elhinni, sőt, kifejezetten meg kell kérdőjelezni, a darabot meg kell nézni, és ezzel máris elkerülhetővé válik a köz média által gerjesztett manipulációja. Hiszen a legjobb védekezés: a személyes megélés.
Szereplők:
- Velma Kelly / Fekete Linda
- Roxie Hart / Nagy Cili
- Fred Casely / Poppre Ádám
- Fogarty őrmester / Vass Szilárd
- Amos Hart / Szabó Tibor
- Liz / Unger Tünde
- Annie / Varga Dóra
- June / Märcz Fruzsina
- Gajda / Csonka Szilvia
- Mona / Alberti Zsófia
- Martin Harrison / Végh Tibor
- Mama / Kiss Mari
- Billy Flynn / Szerémi Zoltán
- Mary Sunshine / Senkovics Petra
- Dögöljmeg Kitty / Vlahovics Edit
- Harry / Budai Dávid
- Aaron / Vass Szilárd
- Szabó / Vass Szilárd
- Bíró / Budai Dávid
- Továbbá: Korponay Zsófia, Németh Gyöngyi, Ostyola Zsuzsa, Papp-Ionescu Dóra, Szarka Zoltán
Konferanszié / Kálmánchelyi Zoltán
Rendező: Keszég László
Előadás időpontok:
- november 19. (szombat) 15:00 (Kiss Manyi bérlet) , 19:00 (Latabár Kálmán bérlet)
- november 22. (kedd) 19:00
- november 23. (szerda) 19:00 (Gózon Gyula bérlet)
- november 24. (csütörtök) 19:00 (Honthy Hanna bérlet)
- november 25. (péntek) 19:00 (Páger Antal bérlet)
- november 26. (szombat) 19:00 (Páger Antal bérlet)
- december 7. (szerda) 19:00 (Básti Lajos bérlet)
- december 8. (csütörtök) 19:00 (Feleki Kamill bérlet)
- december 10. (szombat) 15:00 (Kiss Manyi bérlet) , 19:00 (Kabos Gyula bérlet)
- december 13. (kedd) 19:00 (Rátonyi Róbert bérlet)
- december 14. (szerda) 19:00 (Lukács Margit bérlet)
- december 15. (csütörtök) 19:00 (Ráday Imre bérlet)
- december 16. (péntek) 19:00 (Soós Imre bérlet)
- december 17. (szombat) 15:00 (Mezei Mária bérlet) , 19:00 (Jávor Pál bérlet)
- december 19. (hétfő) 19:00 (Bajor Gizi bérlet)
- december 20. (kedd) 19:00 (Bilicsi Tivadar bérlet)
- december 21. (szerda) 19:00 (Turay Ida bérlet)
- december 28. (szerda) 19:00
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1934 szavazat
Új hozzászólás