Török Gábor művészeti vezető éles szeme és értő kritikája a kellékekre is kiterjed. A hangszínek, a mozdulatok erőteljesen eltérő színezetűek, emiatt jól elhatárolódnak egymástól, igazi karakter-kavalkád ölt testet a figurákban. A női- és a férfialakítások egyedi jellegük miatt külön világok. A feszültséget fenntartani - a műfaj kívánalmán túl - a színpadi történés sikere is. Ez esetben a színház kiválót hoz elénk. Meghívásra egy próbát látogatva szándékunk csak nőtt a művet reflektorfényben látni.

Mit tud hozzátenni a színház az adott műhöz? Nagyhorderejű dolgot képes művelni, mégpedig az időt uralni. Az olvasó maga időzíti a feldolgozás tempóját. A lendületet egészen másképp alakítja egy hangzó mű: sebessége, folyása megváltozik, és emiatt kikerül egyfajta önös értelmezés alól. A mondanivaló annyiszor kap új tartalmat, ahány változaton esik át.
A forgatókönyv tekintetében a Bányay Geyza és a  Varró Dániel fordítás sem bizonyult tökéletesnek. Egyiknél nehézkesség, míg a másiknál éretlenség gyanúja állt fenn, emiatt aztán mindkettőt használva - és hozzátéve kortárs szemléletet - készült a szövegkönyv.

„A díszlet, kérésemre lett egy csónakházhoz hasonló - valahol az isten háta mögötti hely - deszkás lak, ami falai közt beszűrődik néha a fény és néha a sötétség. A kellékek, asztalok, székek a könnyedségre utalnak az anyagukban (bambusz), de a színük és az alakjuk kicsit ódon. A szobabelső rendetlen, szemetes, ami szintén a világvégiségre utal. A kettősség itt is felfedezhető, mert miközben Meg a „szép kis rendberakott szobáról" beszél, addig a környezet inkább a káoszra utal. Lulu míg arról beszél, milyen kis szende kislány és fél a csúnya, rossz emberektől, addig ruházata inkább olcsó, kihívó utcalányos stílusú..."- mondta el Barasits Árpád rendező.

Árpád a drámában Goldberg, az "ötvenes férfi". Akárcsak társa, McCann, ő is több hullámon mozgó, kiismerhetetlenségig leplezett személyiség. A művet jegyző Harold Pinter nem elégszik meg egykedvűséggel alakjaiban: az egyik legfeszültebb jelenet, amikor e két együtt megérkező idegen - feltéve hogy idegenek - bombázzák Stanleyt kérdéseikkel. Úgy tűnik, hogy ezek kérdések... Mi a céljuk ezzel a kérdésözönnel, a kétoldalról irányuló megháborító faggatással? Az ok nem tudható meg, mégis logikai felépítmény a jelenet - érzelmi szempontból mindenképpen. Követhetetlen, mégis racionális - ami itt egy ember bábbá tételének eszköze - az abszurd esztelenség. A "Miért ölte meg a feleségét?", majd utána a "Miért nem nősült meg soha?" kérdések a múlt és a jelen szándékolt keveredését akarják elérni a meggyötört fejében. A fiatalembert, a hátborzongató rémséggel kitörő Stanleyt játszó Bakucz András: a tökéletes végtragédia. Idegösszeomlása előtti jeleneteiben igen jól árnyaltak hangulatváltozásai.

Horváth Zoltán - McCann szerepében - válaszolt néhány kérdésünkre a próbát követően:

Zoli, meglehetősen bonyolult a feladatod McCann személyében. A "harmincéves férfi" alakítása pontosságot, sokrétű érzelmi megnyílást igényel. Kitűnően kell ahhoz játszanod, hogy amik titokzatossá, félelmetessé teszik a figurát, egészen kifejezésre jussanak. Hogy érzed magad McCann bőrében?

Imádom! McCann egy kihívás, olyan karakter, amit eddig még nem játszottam. Izgalmas fordulatokat hoz a darabban, főleg kiszámíthatatlansága miatt, hiszen ha tud uralkodni magán, akkor próbálja nyugodtan kezelni a megoldandó helyzetet, de egy agresszív énje is van, amit próbál elfojtani. Ez néha sikerül, néha nem, és akkor bizony nem ismer lehetetlent. Goldberg, a főnök pedig ha kell, hergeli, önbizalmat ad neki, vagy éppen "parancsba" adja a piszkos munkát. McCann nemcsak főnökként, hanem cinkostársként is tekint Goldbergre, de ha kell, elé áll, és felfogja a golyót is. Egy sokszínű, izgalmas személyiség, ami biztosan sikert arat a nézőtéren.

Mit nyújt a Ferrum a közönségnek Harold Pinter bevállalásával?

Olyan színházi élményt, ami után úgy kel fel a néző: " hmm... hát igen... nem semmi, ez most ütött". Én legalábbis így érzem, hiszen egy nagyon is aktuális és jó darab kerül a nagyérdemű elé. Mindegyik karakternek megvan a maga szerethetősége, de alapjában véve komoly dolgokról van szó. A díszlet is magáért beszél, mert egy fantasztikus képet és idillt teremt meg Bakucz András színész és díszlettervező munkája.

A születésnap" - miért ez a címe a drámának? Változtatnál-e rajta? Felmerült- e benned a szerző szándéka?

Nem merült fel bennem a változtatás szándéka, ez így jó. Megmásítani egy elképzelést, amit már valaki megálmodott és létrehozott, nem tartom szerencsésnek. Miért születésnap a címe? El kell jönni, megnézni és élvezni ez előadást, majd elgondolkodni rajta, és végül megnézni még egyszer, ha már tisztábban látunk pár eseményt egy röpke gondolatfuttatás után.

Többedszeri előadás után - mit gondolsz - hogyan változnak a karakterek? Változhatnak? Ne felejtsük el a műfajt, amiben képtelenségek, lehetetlenségek, álruhák és mimikrik rejtőznek! Véleményem szerint a legmókásabb dolog a drámában ennek tapasztalása: elkerülhetetlen lesz a változás, meg fogtok lepődni, magatokon és egymáson észlelve a folyamatot...

A karaktered mindig változik. Egyre jobban egymáséivá váltok, csiszolódtok, és minél többször állsz közönség elé, annál jobb leszel. A 100% -ra kell magad felküzdeni, még tovább és legtöbbet, legjobbat nyújtani. McCann az a karakter, akit könnyű befolyásolni, mert Goldberg az ész, ő "csak" egy kéz, egy cselekedet, ha arra kerül a sor. Úgy változik, ahogy Goldberg akarja, hiszen az ő szava a döntő.

A mű híressé vált mondatára is kíváncsiak leszünk, milyen átitatódással ad hangot ennek Sövény László (Petey):
"Stan, don't let them tell you what to do!"

Török Gábor művészeti vezető, rendező találta meg a Ferrum számára A születésnap-ot.

A 2000 Ft-os jegyár mellett biztosított helyünk, részünk lesz egy kimagasló színházi élményben, amit a Ferrum-színészek garantálnak.

A darab december 1-én és 2-án, 19 órától lesz megtekinthető a Weöres Sándor Színház Márkus Emília termében.
További részletek itt!