A karácsony a szeretet és advent, a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. (Pilinszky János)

Mikor a mosoly nem rút érdek...
Hiszen a szívünk úgy nem fázna;
Ha szeretettel kelne táncra,
S csak derűt mutatna az égnek.

Ölelést adjatok - ha kértek...
S mivel a tövis sem jó párna;
Csak az a derék várjon vágyra,
Ki dísze az adventi képnek.

S ne nyerjen anyagias divat;
Ez a ragyogás töredéke.
Érzésed mutassa, hogy ki vagy;
Mit ér mosolyod ölelése.

S csak az a hit tartson életben;
Hogy csak a fény lesz a szívekben!
(Hóbor Gyula: Ragyogás)

(Rozán Eszter)

A karácsony a gyermekkor elfelejtett misztériumát hozza vissza. A hitet a csodában, hogy a világ szebb és jobb lehet. A gyertyák, a fények ünneplőbe öltöztetik szívünket, melegéből táplálkozunk egész évben. (Rozán Eszter)