Karácsonyi haibun

2012.12.25. - 12:00 | Rozán Eszter

Karácsonyi haibun

Sűrű pelyhekben hull a hó. A falu elcsendesedett, csupán néhány varjú károg a jegenyefa kopasz ágain. Az istállóban barátságos fény pislákol, a tehenek békésen majszolják esti porciójukat.

Sűrű pelyhekben hull a hó. A falu elcsendesedett, csupán néhány varjú károg a jegenyefa kopasz ágain. Az istállóban barátságos fény pislákol, a tehenek békésen majszolják esti porciójukat. Riska elégedetten bőg, miközben rózsaszín orrát a széna közé dugja. Borja mellette szuszog. Tarka hátán halk zümmögéssel táncol egy téllel dacoló házi légy.  A gazda a jól végzett munka tudatában szemléli állatait. Mindenki jóllakott, ideje visszavonulni.

szívedben lakik

mennyei béke hangja

karácsony estén

Odabent csendesen duruzsol a kályha, aprókat nyögve pattog a fa. Az ablak előtt áll teljes méltóságában a fenyő. Kihívó tekintettel néz körül, mintha azt kérdezné, vajon van-e valaki olyan szép, mint én? Tudja, ma minden körülötte forog. Az ünnep tiszteletére díszbe öltözött. Élénk zöldjét kiemeli a csillogó angyalhaj. A konyhából kalács illata száll. Nagyanyó éppen most nyitja ki a sütő ajtaját. A sarokból kíváncsian figyel egy csillogó szemű cica. A gazda belép, nyomában középtermetű kutya igyekszik befurakodni átázott testével.

- Maradsz! - inti le erélyesen a gazda.

- Ugyan már - mondja nagyanyó. - Hadd jöjjön be! Fázik kint szegény.

- Nem - feleli a gazda határozottan. - Kutyának kint a helye!

A mákos és diós kalács már az asztalon várja, hogy felszeleteljék. Középen gőzölög a halászlé.

pislogó gyertya

lángja feléd lobban,

ha leszáll az éj

Kint feltámad a szél, hatalmas zúgással vágtat keresztül a kihalt utcákon. A hó felkavarodik, áthatolhatatlan torlaszt képezve maga előtt. A kicsiny kutyaházat lassan teljesen betemeti a fehérség. A gazda meggyújtja az első gyertyát a karácsonyfán. Egy hirtelen fuvallat kioltja. A bejárati ajtóból kétségbeesett kaparászás hallatszik. Zsömle reszket a vágytól, hogy a lakás biztonságos menedékébe juthasson. Lába teljesen átfagyott, talppárnáin jéggombócokat formált a hideg. Az ajtó résnyire nyílik. Zsömle ugrásra készen várja, vajon mi történik. Elkergetik, vagy megmelengetheti öreg csontjait? Legnagyobb meglepetésére a gazda ráncoktól barázdált arca mosolyog.

- Gyere Zsömle, bejöhetsz! - zengi szelíden.

Az immáron boldogságtól remegő kutyának nem kell kétszer mondani, korához képest fürge ugrással a tűzhelynél terem. Irigykedve nézi a levest majszoló cicát.

- Te is kapsz! - nyúl a merőkanálért nagyanyó.

Együtt falatoznak a kora esti órán a konyha meghitt melegében.

- Boldog karácsony! - mondja a gazda.

Holnap megérkeznek az unokák.

újjászületik

a jéggé keményedett

megfáradt lélek

Új hozzászólás