Tűzoltó leszek… - a bozsoki önkéntes tűzoltókat oltogattuk

2012.01.05. - 00:30 | László Attila

Tűzoltó leszek… - a bozsoki önkéntes tűzoltókat oltogattuk

Egyenruhások közül talán a tűzoltókat övezi egyedül korlátlan tisztelet és elismerés a civil szféra részéről. Kiemelnénk az önkéntes tűzoltókat, kik élet- és értékmentő tevékenységüket nonprofit módon, polgári munkájuk mellett végzik - önzetlenül. Kincses Péter, bozsoki önkéntes tűzoltó révén megismerkedhetünk a mai Szent Flóriánokkal: ne csak akkor kerüljenek az újságok hasábjaira, mikor segítenek rajtunk.

Miért lettél önkéntes tűzoltó?

Pályafutásom 2000-ben kezdődött - mindennek lassan már 12 éve. Az akkori önkéntes tűzoltók kezdtek „kiöregedni", csökkent az aktivitás. Szerencsére volt egy lelkes fiatal közöttük, aki úgy gondolta, hogy ez így nem mehet tovább! Felkereste a falu fiataljait, hogy ki szeretne belépni az egyesületbe. Tizenharmad magammal felvételt nyertünk, és megkezdtük tevékenykedésünket. Sokat nem kellett gondolkodnom, mert a szertár mellett lakom, és kedves édesanyám is fiatal korában önkéntes volt. Nem utolsósorban pedig volt egy „bevetésben" is részem, amikor még nem voltam önkéntes.

Miből áll egy önkéntes tűzoltó feladata?

Nem egyszerű a feladatunk. Nemcsak a tüzet kell tudnunk eloltani, számos más jellegű vészhelyzetben is helyt kell tudnunk állni. Fő cél természetesen a tüzek megfékezése és a természeti katasztrófák elhárítása, minimálisra csökkentve a károkat - együttműködve a környékbeli kollégákkal.

Folyamatosan karban kell tartani és fejleszteni mind a felszerelésünket, technikánkat, mind pedig a szakmai tudásunkat, hogy a kornak és az előírásoknak megfeleljünk.

Évente megrendezésre kerül a területi kismotorfecskendő-szerelési verseny, melyen - a tavalyi év kivételével - minden indultunk, s ha jól szerepeltünk, részt vehettünk a megyei versenyen is. Kihívásokkal és élményekkel tarkított megmérettetésekre keményen fel kell készülnünk minden tavasszal, mert szerencsére jócskán akad ellenfél. Sajnos sokszor nem csak a csapaton múlik! A technika ördöge néha közbeszól. Ilyenkor „Jövőre abbahagyjuk!" kijelentéssel távozunk, mert elmegy az ember kedve mindentől, hiába a sok felkészülés. De hamar talpra áll a csapat, köszönhetően a felkészítőnknek, és egy év elteltével újból nekivágunk.


Mindemellett a falu életébe is bekapcsolódunk. Minden eseményből, rendezvényből aktívan kivesszük a részünk. Próbálunk ott lenni, ahol csak lehet, minél nagyobb létszámmal, hogy megmutassuk mindenkinek, miért is jó egy működő közösségbe tartozni. S hogy mi is kivegyük részünket a rólunk kirajzolódó képből, tűzoltónapot és gyakorlatokat szoktunk szervezni, melybe a környékbeli egyesületeket, sőt az osztrák kollégákat is bevonjuk.

Mikor alakult meg az önkéntes tűzoltó egyesület Bozsokon?

A Bozsoki Önkéntes Tűzoltó Egyesület a település legrégebbi társadalmi szervezeteként, 1879. május 11-én alakult meg. 2004-ben meg is ünnepeltük a 125 éves fennállásunkat az újjászervezett csapattal.

Mekkora elfoglaltsággal, áldozattal jár ez részedről?

Mint korábban említettem, mindenhol próbálunk ott lenni, s parancsnokunk folyamatos tervszövögetéseinek köszönhetően nem unatkozunk. Folyamatosan újítjuk, korszerűsítjük felszereléseinket, szertárunkat. Az idei évben szeretnénk átadni a felújított „otthonunk", de addig még akad bőven munkánk. Csak hogy egypárat megemlítsek: kívülről színt varázsolni a falaknak, teraszt befejezni, belül pedig egy kis pultot kell kialakítanunk és kifesteni.

A tavalyi évben nekiálltunk a „vérfrissítésnek", mert majdnem ugyanabba a hibába estünk, mint elődeink. Ezt kiküszöbölve elvállaltam az ifjúsági tűzoltók terelgetését. Felvételt hirdettünk az ifjúság körében, első nekifutásra tizennégy kis lánglovaggal bővült egyesületünk.

Hamar meg is kezdtük a ténykedést - gyakorlók beszerzése, oktatás -, hogy a júliusi LÖTOSZ által szervezett egyhetes nyári táborba el tudjuk őket vinni.

Az idei év is hasonlóan fog alakulni. Újból meghirdetjük a felvételt, mert már most többen jelezték, hogy szeretnének csatlakozni hozzánk. Remélem, elkészül az egységes oktatási anyag számukra, és akkor nekiállhatunk a képzésüknek.

Mindemellett egyik „kőszegi" kollégám rávett, hogy menjek el bírói képzésekre, mert az jó móka, és be lehet járni az országot. Így elmentem, s letettem a bírói vizsgát mind az ifjúsági, mind a felnőtt CTIF versenyek bíráskodásához. Ez évi két hétvégét vesz igénybe minden egyéb elfoglaltság mellett.


Mesélnél az első igazi éles helyzetről?

Az első „bevetésem" a helyi pizzériához kapcsolódik, amikor még nem voltam tűzoltó. Arra lettünk figyelmesek, hogy szirénázik valami...gyors kirohanás az utcára, ahogy ez falun jó szokás...és már követtük is a tűzoltókat. Helyismeret révén meg tudtam mondani, hogy hol tudnak vizet vételezni, s mire megszerelték a táplálást és az alapvezetéket, addig én  - és jó pár lakos - már bent is voltam a színhelyen, és nekiálltam oltani. Több-kevesebb sikerrel, mivel addigra már a tetőszerkezet lángolt. Felkapaszkodtam a teraszra és onnan oltottam slaggal, majd miután odaért az igaz tűzoltó, átvette az oltást, mert neki már nem csak kerti locsolója volt. Egy kicsit még tudtam segíteni - mert ugye a rombolás az mindenkinek megy -, tetőt kellet megkezdeni, hogy hozzáférjenek a lángokhoz.

Melyik volt a legérdekesebb kalandod önkéntes tűzoltóként?

Hát konkrétan tudom, hogy egy ilyen van! Amikor eljutottunk Szombathelyre, egy konténeres gyakorlatra. Ez annyit tesz, hogy be kell öltözni teljes menetfelszerelésbe, plusz légzőkészülékbe és végigmenni egy füsttel teli pincében, majd utána egy kamion pótjából kialakított „épületbe", ahol a lakástüzekre lehet felkészülni. Van itt kazán, konyha, hálószoba, stb, minden akadályt és a feladatot leküzdve kell eloltani a tüzet. Mindezt 300-500 Celsius fok mellett. Erre a gyakorlatra nem könnyű bejutni, mert nem egy olcsó mulatság, hogy a külföldi kollégák idehozzák a konténert, ami modern biztonsági funkciókkal van ellátva, ha baj lenne. Említettem, hogy milyen meleg van benne. Ha valaki bajba kerülne, vagy rosszul lenne, akkor pár másodperc alatt be lehet jutni, ki lehet szellőztetni.

Milyen felszereléseitek vannak?

Most már jobban állunk, mint pár éve. Van egy „csapatszállító" kis Volkswagen, amit az osztrák kollégáktól kaptunk. Ezt szeretnénk majd levizsgáztatni, mert így csak a verseny felkészülések során tudjuk használni szállításra. Ezenkívül van még egy Opel Blitz autónk, amit kőszegi önkéntesek adtak nekünk használatra, együttműködésünknek köszönhetően. Ezzel a veteránnak számító fecskendővel szoktunk vonulni. Egy raj pont be tud ülni (de általában többen vonulunk, mint egy raj) és még egy köbméter vizet is tudunk magunkkal vinni. Mai állás szerint egész jól fel van szerelve. Van rajta gyorsbeavatkozó kisebb tüzek oltására, sugarak és alapvezeték szereléséhez szükséges eszközök, ha nagyobb távra kell eljutni.

 

Természetesen vannak védőfelszerelések is, mert ugye anélkül nem tudunk bevetésre menni. Sajnos öltözetünk még mindig nem teljes, hiányzik még egy-két kiegészítő, és még nem a teljes csapatnak van. Felszerelésünk sem teljes, de ahogy erőnk és lehetőségünk engedi, mindent próbálunk pótolni.

Gondolom ezek nagyon drága eszközök, honnan finanszírozzátok?

Jól gondolod, nem olcsó mulatság egy ember felszerelése. Az eszközökről nem is beszélve. Csak úgy ugrálnak a többszázezrek. Szerencsére Kőszeg őrseként könnyebben lépünk, de még így sem tudunk mindenre pályázni. Vagy nincs olyan pályázat, amit szeretnénk, vagy éppen az önerő hiányzik hozzá.

Anyagi forrásaink korlátozottak. A falu vezetősége anyagi helyzetének megfelelően támogatja egyesületünk munkáját. Akadnak olyan külső segítségek is, amelyeket magánemberek ajánlanak fel. Minden lehetőséget megragadunk, amiből pénzt lehet csinálni (pl. vas- és akkumulátorgyűjtés) és minden befolyt összeget visszaforgatunk a kis közösségünk javára.

Mindemellett az adó 1%-os felajánlásokból van még egy kis forrásunk, amit mindenkitől szíves fogadunk.
Adószámunk: 1 8 8 8 0 9 7 9 - 1 - 1 8 Köszönjük!


Hogyan gyakorlatoztok? Versenyeken melyik volt a legjobb eredményetek?

Szerencsére mindenki tud gyakorlatot szervezni. Ki kisebbet, ki nagyobbat. Minden évben van pár bejárási gyakorlat a környező településekkel együttműködve. Minden egyes alkalommal egy-egy nagyobb intézményt veszünk célpontba helyismeret és tapasztalatszerzés céljából, és nem utolsósorban azért, hogy a többi kollégával való együttműködést minél magasabb szintre tudjuk emelni.

Településünkön tartottunk már néhány nagyobb gyakorlat az elmúlt évek során. A tavalyit emelném csak ki, ahol már nemcsak a környékbeliek voltunk, hanem több osztrák település tűzoltóival együtt hajtottuk végre a gyakorlatokat.

Versenyekre eddig a tavalyi év kivételével minden tavasszal készültünk. Mindig úgy, hogy megnyerjük. Ez azonban csak 2010-ben sikerült: férfi csapatunk a megyei megmérettetésen első lett hazai pályán, egy kulturált és jól szerevett versenyen. Tavaly sajnos idő és emberhiány miatt nem tudtunk indulni.


Milyen feladatok vannak egy tűzoltóversenyen?

Mi csak a hagyományos kismotorfecskendő-szerelésen indultunk eddig. Itt egy stafétafutást és egy vizes szerelést kell minél rövidebb idő alatt teljesíteni. Sajnos ez a versenyforma legtöbbször a kismotorfecskendőkön múlik. Ezeket a motorokat már nem olcsó mulatság fenntartani, fejleszteni, mint ahogy a többi versenyeszközt se. Így szeretnénk áttérni a CTIF versenyre, ahol szigorú szabályok között kell a feladatot végrehajtani, ahol nem szól közbe a technika ördöge. Minden a precíz, összeszokott, gyors végrehajtáson múlik. Verseny szempontjából ez lesz a jövő, de a vizes szerelést sem szabad elfelejteni, mert ez a régi idők versenye, és nem utolsósorban látványosabb is, mint az új szerelési forma.

Mivel ösztönöznél másokat, hogy legyenek önkéntes tűzoltók?

Egyszerűen a jó közösségért megéri! De nem utolsósorban az önkéntesek a helyi erők, akik sok mindenben tudják segíteni a „nagyok" munkáját, ha mi, „kicsik" nem is tudjuk ellátni a feladatot teljes egészében.


Új hozzászólás