Így cicáznak kedvenc íróink
2012.01.06. - 14:45 | vaskarika.hu
Azt mondják, ha a macskák beszélni tudnának, folyton hazudnának. Talán ezért tart cicát annyi híres író: a ledorongoló őszinte kritikák után szükségük van arra, hogy valaki hazudjon nekik.
Kis ajándék az olvasóinknak. Egy csokorra való cicus, és pár sor irodalom.
Julio Cortázar
„Bármelyik angol háziasszony megmondta volna, hogy egy reggeli kísértetet tart szemmel a macskám - azok a legvalóságosabb, legbizonyíthatóbb kísértetek -, s mivel a kezdeti dermedtség után lassan elfordította a fejét a cica, balról jobbra, egészen addig, míg a látóterébe nem ért az ajtó, a napnál világosabb, hogy épp akkor lepett ki rajta a kísértet, mert valószínűleg zavarta az a könyörtelenül fürkésző tekintet."
Jorge Luis Borges
„Jötunheimben, azaz az óriások földjén egy verseny során Utgard-Loki felszólítja Thór istent, hogy emeljen föl egy macskát; jóllehet minden erejét megfeszíti az isten, az állatnak csupán csak egy lába emelkedik fel a földről; valójában kígyó az a macska. Varázslattal tévesztették meg Thórt."
Ernest Hemingway
„- Macska mindenképpen kell - mondta. Macska kell. Egy macska kell most. Ha nem lehet hosszú hajam, meg más örömem, macskám azért lehet."
Truman Capote
„Az ágy alól előugrott a tigrisfoltos macska, egyenesen a tűz felé; felpúpozta a hátát, és dühösen fújt. - Ez mit látni tűzben? - hördült föl Jesus, és döfésre emelte kardját, melynek vékony pengéjén úgy futkározott a tűzfény, mint egy aranypók. - Mondd meg, macska, ha te ott látsz valamit! - de a macska megnyugodva végigfeküdt a földön, és unottan nézte az aggastyánt, aki elvigyorodott, és az ujjával megfenyegette a macskát.
- Te akarsz csinálni bolondot Jesusból. Te akarsz, hogy ijedjen meg! - s lecsukta vaksi, színe vesztett szemét. Fejét hátravetette, úgy hogy a pamutharisnya himbálózni kezdett, mint egy kínai copf. - De nekem már nincs időm tréfálkozni, macska - sóhajtotta, s melléhez nyomta a kardot."
Hermann Hesse
„Majdnem büntetlen előéletű volt, nem bizonyítottak rá lopást vagy koldulást, és tekintélyes barátai mindenütt akadtak; így aztán hagyták, hadd járja a maga útját, ahogyan a ház körül is eléldegélhet egy szép macska, mindenki jóakarattal megtűri, miközben ő a sok szorgos és elgyötört ember között gondtalanul éli felelőtlen, elegáns, pompásan úrias és dologtalan életét."
Aldous Huxley
„Aki írni akar, annak macskát kell tartania."
Jack Kerouac
„Kiotóban minden
macska átlát
a ködön."
Stephen King
„A macska az állatvilág gengsztere, törvényen kívül él, és nem is védi semmiféle törvény."
Ray Bradbury
„Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát."
Charles Bukowski
TE...
te állat, mondta, te fehérhasú
szőröslábú
vadállat.
sose vágod a körmöd
és a kezeid kövér macska-
tappancsok és a nagy orrod
folyton piros és
ekkora golyókat
még sohase láttam.
úgy lövell belőled a sperma
mint bálna hátából
a víz.
te állat, te állat, te vadállat,
mondta és csókolgatott,
mit kérsz
reggelire?
Mark Twain
„Isten teremtményei közül csak egy van, amelyet nem lehet igába hajtani. Ez a macska. Ha a macskát keresztezni lehetne az emberrel, az az ember előnyére válna, viszont a macskát lerontaná."
Raymond Chandler
„Miután eljöttem tőlük lementem a bárba, és bedobtam pár whiskyt. Sok jéggel. Zavaros volt a kép. A mélyhűtőmben levő döglött macskára gondoltam."
Bohumil Hrabal
„Úgy kezdődött az egész, hogy a mindenesünknek volt egy macskája, és ez a macska mindig csak őt várta, hogy mikor tér már meg abból az ő fura melójából, vagy ott ült az udvaron, s nézte, hogyan vágja gazdája az aprófát, hogy minden vendégünk jól lássa, szóval a mindenesünknek az a macska, az volt a mindene, vele aludt, és egyszerre csak egy kandúr kezdett járni az után a macska után, és a cica csak dorombolt és kimaradozott hazulról, és a mindenesünk halálsápadt volt, amerre csak járt, a cicát kereste, állandóan forgolódott, hogy nem jön-e már az ő Mílája, merthogy ez a mindenes szeretett magában beszélni, s valahányszor elmentem mellette, hát hallhattam, miként válik valósággá a hihetetlen..."
Új hozzászólás