Nincs annál kedvesebb látvány, mint amikor egy alig pár hetes kiskutya elénk totyog, dundi lábacskáin meg-megbotlik, de pajkos tekintetéből már elővillan a későbbi öntudatos kutya. Sorsdöntő pillanat ez a kutya és gazdája számára, mert attól a perctől kezdve, hogy új otthonába kerül, mindkettőjük élete megváltozik, kezdetét veszi a nagy kaland. A kis szőrmókból hamar felnőtt lesz, a kölyökkori pajkosságot felváltja a komoly munka. Néhányan megmaradnak kedvencnek, és boldogan heverésznek a fotelben, de sokan teljesítenek felelősségteljes feladatot. A legtöbben halottunk Kántorról, a híres nyomozókutyáról, de nem felejtkezhetünk el Rexről sem, aki minden bűnügyet megoldott. Legendás történetek keringenek rettenthetetlen ebekről, hiszen valódi hősként képesek voltak a legnagyobb veszéllyel dacolva megmenteni gazdájukat.

Ha elhagyják, heteken, hónapokon át gyalogolnak, tűrik a dermesztő fagyot, hóvihart, tikkasztó napsütést, csakhogy megtalálhassák a számukra oly kedves személyt. Kis társaink segítenek nekünk megbirkózni a hétköznapokkal, betegségben jelentős támogatást nyújtanak. A terápiás kutyák szigorú kiképzésen mennek keresztül, mire alkalmassá válnak arra, hogy akár vakvezetőként, könyvtári kutyaként vagy kerekes székesek segítőjeként tevékenykedjenek.

A terápiás kutyák tehát betanított kutyák, akiket arra a célra képeznek ki, hogy szeretetet, vigasztalást és konkrét segítséget nyújtsanak kórházakban, betegotthonokban, nyugdíjas házakban, nevelőintézetekben, iskolákban vagy akár a saját otthonukban a testi és mentális problémákkal küzdő embereknek, a tanulási nehézségekkel birkózó gyerekeknek, illetve hogy rendkívüli helyzetekben segítsék az ember munkáját, például katasztrófák esetén.

Bármilyen kutyafajtából válhat terápiás kutya. Nem a méret és a külső megjelenés a fontos, hanem a kutya viselkedése, magatartása. Egy jó terápiás kutya megbízható, kedves, gyengéd, barátságos, és minden szituációban nyugodt marad.  Tegyük a kezünket a szívünkre, nem ezeket a tulajdonságokat várnánk el az ideális embertársunktól (szerelmünktől) is?

A MATESZ vagyis a Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség vizsgaszabályzatában többek között a következőket találhatjuk:

A kutyának mindig, mindenféle körülmények között kiegyensúlyozott viselkedést kell mutatnia. Más állattal vagy emberrel szemben soha nem nyilváníthat agresszív viselkedést. Nem mutathat soha kontrollálatlan félelmet. A terápiás kutya szereti az embereket, és szeret idegenekkel kapcsolatba lépni. Jól tűri az erős környezeti ingereket, például a zajokat, szagokat, hirtelen mozdulatokat.

A kutyával végzett terápia története a 2. világháború idejére nyúlik vissza. A japánok ellen folytatott harcban Új-Guinea szigetén William Wynne, amerikai tizedes a harcmezőn talált egy elhagyott kutyát, akinek a Smoky nevet adta. Somky egy fiatal Yorkshire terrier volt. A kutya elkísérte újdonsült gazdáját a bevetésekre, támogatta és szórakoztatta a sereget. Tevékenységének csúcsaként a híradósok munkájában is részt vett, segített távíró kábeleket áthúzni egy földalatti csövön. A kutya percek alatt elvégezte azt, ami egy három napig tartó, roppant veszélyes munka lett volna az emberek számára az ellenség bombái között. Smoky igazi terápiás munkát végzett az új-guineai kórházban. Wynne megbetegedett egy dzsungelbetegségben, és amikor már jobban volt, a katonatársai bevitték hozzá a kórházba Smokyt, hogy felvidítsák. A kiskutya azonnal a sebesült katonák kedvencévé vált. A kórház vezetője megengedte, hogy Smokyt körbeadják, sőt, még ott is alhatott Wynnel. Smoky a háború befejezése után még 12 évig dolgozott terápiás kutyaként.

A kutyák feltétlen szeretetükkel hatást gyakorolnak ránk. Elfogadnak akkor is, ha rosszkedvűek vagyunk, ha éppen bal lábbal keltünk föl. A nehezen megnyíló, otthonokban élő gyermekek vagy idősek számára kaput jelentenek a külvilág felé. Akit a betegsége elzár a többi embertől, vagy valamilyen okból kifolyólag nem tud a többi emberrel kommunikálni, a kutya felé megnyílik. A selymes vagy éppen drótszerű szőr simogatása egy másik élőlényhez viszi közelebb a sérült embert. Tanulmányok igazolják, hogy a kutya pozitív hatást gyakorol ránk. A simogatás csökkenti a vérnyomást, oldja a feszültséget, csökkenti a bennünk lévő agressziót, jókedvre derítenek. Kutatásokat végeztek tőzsdeügynökök körében, akik nagyon stresszes munkát végeztek, és megállapították, hogy azoknak, akik kutyát vagy macskát tartottak, sokkal alacsonyabb volt a vérnyomásuk, mint azoknak, akik nem. Ha kutyánk van, rákényszerülünk, hogy többet sétáljunk, mert kis kedvencünk úgyis rávesz minket. A séta, a mozgás a levegőn szintén jó hatással van az egészségünkre. Szociális hálónk is bővülni fog, hiszen séta közben sok emberrel találkozunk, és a kutyások könnyebben szóba elegyednek egymással. Ha két kutya mohó játékba kezd, nehezen lehet megtenni, hogy a gazdik csak állnak némán, és szúrós szemmel vizslatják egymást.

Napjainkban egyre több gyerek küzd olvasási nehézségekkel. A számítógép kiszorítja a könyveket, kevés lurkó hagyja ott kedvenc videojátékát egy mese vagy regény kedvéért. Hangosan olvasni meg pláne nem szeretnek, különösen a felnőttek bíráló szeme előtt. De mi van akkor, ha a történetet, amit felolvasunk, egy csillogó szemű, farok csóváló kiskutya hallgatja? Ráadásul tiltott helyen, a könyvtárban, ahová ugye egy kiskutyának tilos bemennie. A könyvtári kutyák olyan gyerekeknek segítenek, akiknek problémájuk van az olvasással. Mások előtt nem is mernek olvasni, de a kutyát egyenrangú társnak tekintik, és egyre bátrabbá válnak négylábú társuk jelenlétében. A gyermek rájön az olvasás ízére, közönsége pedig boldogan hallgatja.

Mi is lehetne cikkünk legjobb summázata, Déry Tibor szállóigévé vált sorainál:
„Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes."