A szombathelyi kisiskoláslány jól bánt a színekkel - vette észre tanára, aki bátorította a művészkörbe járni. A festő gimnáziumba iratkozás azonban meghiúsult szülői támogatás híján. A festés szeretete továbbélt, egészen a felnőtt korig, amikor megszülte e szenvedély gyümölcsét. Az otthoni dekorációk és ajándékba szánt képek többet mutattak: harmónia és összecsengés tükröződött vissza a munkákról. Témái jó részét úti élmények tették ki, kalandozni boldogan vonja be a nézegetőt. Képein gyakori a víz, a nap, a szél: az őselemek lenyűgözik őt, alázatra intik a természet iránt. A festéssel igyekszik kifejezni azt a lelki kényszert, ami őrizni tudja ezt a hűséget. Természetessége a rejtély nélküli alkotó személyiség biztosítéka. A szem gyönyörködtetésén keresztül szeretné emelni a lelket, ehhez a valósághű ábrázolást választja. Látványélményei befogadásához a könnyen értelmezhetőség kulcsát kínálja a szemlélődőnek.
 
A kiállítás megnyitását megbeszélendő, egy szíves invitálásának tettem eleget.

"Nyitott könyv az életem - és vállalom is ezt a nyitott könyvet" - kezd mesélni és kalauzolni Erika a lakásban. De átveszem a szót és a lakberendezés fortélyairól a képeire terelem:

A festészetben megtalált "végtelen" miért tölt el "örömteli izgalommal"? Ez úgy hangzik, mintha végéremehetetlen dolognak állnál neki, valahányszor elkezdesz egy munkát, amihez az eufória abban áll, hogy nem lehet kimondani: befejeztem, megcsináltam, kész. Csak nem ezért van a többszöri átfestés?

Mielőtt nekilátok, már fejben elvégeztem. Tudom, hogy mit szeretnék elérni. Veszem a vásznat, a lemezt, amin semmi sincs. Ezzel elkezdődik a teremtés, a kreálás - a semmiből alkotás. Az arcom kipirul, a lélegzetem felgyorsul. A kezem színeket kever, a gondolataim hamarosan megjelenítődnek. Ez a legizgalmasabb része az egésznek: a kezdet. Mondják, elkezdeni nehéz - ugyanakkor a legbátrabb lépés az első. Amikor varrok, a varrásban is ugyanezt a szakaszt élvezem. Megcsinálni egy snittet, kiszabni, összeállítani - ebből lesz ruha! Hogy ne legyen belőle rabszolgamunka, ahhoz az izgalmat fenn kell tudni tartani. A nekikészülődésben még van várakozás, van figyelem. Ahogy törekszem a készre, azt látom, hogy haladni csak az eredeti fellángolás erejéből tudok.

Festményeid kapcsán egyértelműen fogalmazol, ugyanakkor az a kacér csillogás is kivehető ami a szemedben fénylik. Te tudatosan keresed a szépséget! Nem baj, ha tetszik a saját alkotásunk, ha magunk is gyönyörködünk benne: képesek vagyunk felfedezni benne önmagunkat... Akárcsak az igazi játékban!

Én tényleg mindenben keresem a szépséget! Minden erőmmel azon küzdök, hogy a környezetem a lehető legtökéletesebb legyen - szép is legyen. Vonatkozik ez magamra is. Azt vallom, hogy amit meg tudsz mutatni magadból, az vagy. Az öröm megtalálható a dolgok készítésének folyamatában. Mindenki képes valamire, ha nem magától, akkor meg kell tanítani rá. Az építésen fáradozom, nem rombolok. Számomra a boldogság egyenlő a tevékenységgel. Ezért boldogan vállalok minden munkát, legyen az bármi, amivel megbíznak. Tapétázom, falat festek, kárpitozom - megoldom a dolgokat itthon is, hivatalból is. Az apám szerint: "minden munkát kétkezi ember csinált, és ez a két kéz neked is megvan!" Képes vagyok újratervezni, újra nekilátni - nemcsak újba belekezdeni. Ami másnak talán kacat, nekem abból használható darab lehet.

Mit jelent, mit jelenthetne az emberi életben a gyönyörködni tudás képessége?

Magát az életet jelenti, az életet jelenthetné! Kis korban érdemes a figyelmet ráirányítani a valóságra. A csecsebecsék túlzsúfolják a gyermeket ingerrel, amik nem engedik látni, tekintgetni kifelé a világba: magától észrevenni. Gyönyörködni tudó felnőtt akkor lesz belőle, ha a cseppet megláthatja egy fűszálon, azután örömét lelheti benne vagy éppenséggel sajnálhatja, ha az lecsorog... és így tovább. Egyik ember a börtön ablakából a cikázó fecskéket látja a kék égen, míg egy másik csak a börtön udvarának sarát látja. Az én emlékeimben ma is él mindaz, amire hosszasan ráfeledkeztem.

Engedd meg kérlek a hasonlatot: ahogyan a fodrász élénkíti a hajat napfény-melírozva, úgy lelem nálad is ezt a tündöklés-vonalat, amit tájképeidbe húzol életre kelteni.

A nap fényének kiemelése tudatos, hiszen a fény hatása a hangulat meghatározója. Bensőnkben is. Nem mindegy, milyen színt világít meg a fény.

A Balaton vonzását, a világ híres helyeit a Te színvilágodban felidézni látva és hallva is öröm! Amint mutatod a felhőket, a közeledő vihart, a csendes vagy éppen hahotázó árnyalatát alapszínként, amit úgy kerestél, hogy az a Te szemed szerint legyen maradandó!

A Balaton: szerelem, életerő. Egy esti úszkálás ihlette - az ezüst-selyem víz láttán -  egyik képemet. Vajon hogyan tudnám megfesteni ennek a langyos víznek a simogatását!

Kiemelnék egy képet, a Paradicsomi jelenetet. Ez a festményed az igazán újdonság nekem. Férfi és Nő intim közelsége-simulása első szabad pillanatát találtad el. A szemérem féltése, a test rejtése abban a pillanatban tűnik el, amit ábrázoltál: a gyengéd-gyámolító férfikéz érinti, oldja le a magát takaró női kezet. Ezzel, a kezek találkozásával illan a félelem és születik meg a bizalom. A mát a földre vetett farmernadrággal jelzed, míg a pár az édeni idill részese. Az érett gyümölcsöktől roskadozó ágak almáinak arany-narancs lámpácska-melegében találnak egymásra...
A játékos kedvet is előcsalod, mert a fejábrázolások eszembe juttatják azt a kivágott, tátongó lyukat, ahová bárki beillesztheti a paraván mögé bújva saját búráját. Képzeletben visszajuthatunk a Paradicsomba...

Ennek a képnek általad megfogalmazott gondolatai tökéletesen az én érzéseimet tükrözik! Pontosan ezek a gondolatok jártak a fejemben. Nagyon örülök, hogy a látvány fel tudja kelteni másvalakiben azt az elképzelést, amit megálmodtam!

Mursitsné Csáfordy Erika kiállítása megtekinthető február 19-ig naponta 8.00 - 18.00 óráig a fent említett Galériában.