A koncerteket a „Téli tábor" szlogen hirdeti, s aki kicsit is otthon van az Ismerős Arcok háza táján, az tudja: nem más ez, mint utalás a helyileg nem is olyan távol eső csepregi szokásos összejövetelekre, amelyet idén nyáron immár ötödik alkalommal fognak megrendezni. A „táborlakók" körében pedig egyáltalán nem cseng idegenül a Katapult neve, akik tavaly már másodjára kaptak bemutatkozási lehetőséget Csepregen, s akik barátaikkal egész kis „falut" szoktak emelni sátraikból az Ottó-kemping közepén.

A hat tagot számláló mosoni csapat: Nagy Csaba (Zozó) - ének, Gágó Róbert - szólógitár, Beszta Endre (Endi) - ritmusgitár, Markó Márk - basszusgitár, Markó Szabolcs (Püski Betyár) - billentyűk, Molnár László (Charles) - dobok; igazi jó értelemben vett amatőr banda: mindenkinek van tisztes polgári állása, a tanulótól kezdve minőségbiztosításon keresztül a telekommunikációig széles a skála. A zenét tehát csak hobbiból űzik, ám egyre nagyobb elköteleződéssel, amelynek köszönhetően egyre több helyre hívják őket. Ráadásul vérbeli „garázszenekar" ők, hiszen a próbáikat dobosuk egyre inkább próbateremmé és mini-stúdióvá avanzsáló pincéjében tartják. Ám a többiről beszéljenek inkább ők maguk! Beszta Endre és Molnár László válaszolt kérdéseimre.

- Hogyan és mikor jött létre a zenekar? Kinek az ötlete volt, voltak-e előzmények?

B.E.: Aha, akkor ez itt a nosztalgiázós rész...  Ám legyen! Ez is, mint minden szép mese, úgy indult, hogy egyszer volt, hol nem volt, a külvárosi tengeren is túl, a kurtafarkú malac túrása után közvetlenül jobbra, volt egyszer egy szép nagy közösség, "Baráti kör", akkor még a Kormoráné, azon belül pedig néhány amatőr módon muzsikálgató emberke, akik összejöttek egy kis közös zenélésre, merthogy az jó volt nekik. Elég képlékeny formáció volt ez („Mikor-Milyen" - D.K.), tagok jöttek, tagok mentek, a létszám is gyakran változott, de egyre inkább hallgathatóvá vált a dolog. A történet akkoriban inkább feldolgozások jól-rosszul történő eljátszásából, mondhatni tábortűz melletti „csörömpölésről" szólt, néhány alkalmi felkéréssel kiegészülve. Ebben a csapatban ismerkedtünk össze Charles-szal, sőt néhanapján már megjelent Betyár, és fia Márk is a porondon. Laci is, én is úgy éreztük, hogy egész jól tudunk együttműködni, meg kellene próbálni picit komolyabban venni a zenélgetést. Közben az élet is úgy hozta, hogy lakhelyileg is közel sodródtunk egymáshoz. Ebből indult a Katapult, leánykori nevén Püski Górédöntögetők... Már csak énekest kellett keresni, amivel picit szenvedtünk is, mert nem könnyű ám jó torkú pacsirtát kifogni, aztán harmadik vagy negyedik próbálkozásként rátaláltunk Zozóra, aki - mint a mellékelt ábra mutatja - egész jól bevált.

M.L.: A tagok nagy részének ismeretsége tehát már viszonylag régi. A zenekar maga 2009 szeptemberében alakult, akkor a szólógitáros még az öcsém, Molnár Gábor volt. Egy év múlva egyéb elfoglaltságai miatt kilépett, akkor kerestük meg Gágó Róbertet, hogy álljon be a helyére. Azóta ebben a felállásban játszunk. Gabi megmaradt a zeneszerzőnknek, ő írja most is a dalok nagy részét, a többi saját számot pedig Robi szerezte.

B.E.: Ne feledkezzünk el az állandó technikusunkról, Bencéről sem, aki Laci fia. Tehát többszörösen családi vállalkozás ám ez, eleinte én lógtam csak ki belőle!

- Van-e valakinek "zenei múltja" a csapatból?

M.L.: Zenei múlt? Ha a zeni általános annak számít, akkor volt. Egyébként, ha jól tudom, mindenki csak a zene szeretete miatt és autodidakta módon tanult a hangszeren.

B.E.: Ha a zenei múltba belefér a közkedvelt lakodalmas rock négyakkordos mívelése, brigádbulikon a halvány őszirózsa, meg a Jeremy éktelen üvöltése, akkor igen, sokunknak! Komolyra fordítva, nem vagyunk profik, az élőzene varázsába belefér az a néhány félrefogott riff vagy akkord, de igyekszünk a lehető legjobban tenni a dolgunkat. Igazán talán Márk az, aki tényleg Istenáldotta tehetség, nálunk basszer, egy másik együttesben dobol, gitározik, és mellette minden vasárnap a püski templomban orgonál. A múltkor ajánlottam neki még a dorombot és a cimbalmot, de nagyon csúnya dolgokat emlegetett a felmenőimről utána...

M. L.: Mindenki játszott már valamilyen amatőr zenekarban kisebb-nagyobb sikerrel. De az közös, hogy a klasszikus rockot szeretjük, nemzeti vonallal átszőve, és ez, meg az Ismerős Arcok baráti társasága összehozott minket. Azóta is a zenekar életében a legnagyobb élmény, amikor Csepregen, a táborban felléphetünk a barátainknak és a barátainkkal! Mert mindig készítünk olyan számot, amit velük közösen adunk elő a színpadon! Mert ez a tábor róluk szól!

- Ha már itt tartunk, ezt a nemzeti, rockzenei vonalat követitek? Esetleg más stílus is belefér?

B.E.: Igen, leginkább talán rock és annak válfajai, amit játszunk, de megspékelve sok mindennel. Vegyes a repertoár, egyre több saját számunk kezd születni, de persze a nagy kedvenceink úgyis fennmaradnak a listán: Eger, Szélbe kiáltozás, Itthon vagy otthon nélkül szerintem nem nagyon lesz koncert!

M.L.: Mint említettük, vannak saját számok, mostanra az arány kb. 70-30 ezek javára! Most is készülünk négy vagy öt új nótával, amit még nem hallhattak tőlünk! És természetesen megint lesz vendégzenész is (ha elvállalja; szeretnénk!), ez lesz a meglepetés!

- Mennyit léptek fel? Melyik volt a legemlékezetesebb koncertetek?

B.E.: Hogy mennyit lépünk fel? Nem eleget. Igaz, próbálni is általában csak hétvégenként tudunk. Nos, ez utóbbi az igazán, amiből tényleg soha nem lehet annyit, amennyit kellene! Bár Charles családja, és a szomszédok lehet, hogy kicsit kevesebbnek jobban örülnének! Visszatérve a kérdésedre, azért, hála az Égieknek, lassacskán egyre többen megismernek minket, és egyre többet hívnak is; amatőr szinten nem rossz a „koncert-darabszámunk". Emlékezetes fellépés nagyon sok volt, nem is győzném elsorolni, mert hol ezért, hol azért, de valahol mindegyik tartogatott olyan meglepetéseket, amiért az ember szívesen emlékszik rá. A teljesség igénye nélkül, élmény volt például egy operett-gála után fellépni Halászin: gondolj bele, lecseng a Hajmási Péter, és megszólal egy dübörgő Lord sláger... Hát, picit ciki volt az eleje, a végén meg ott csápoltak a papák-mamák előttünk. Vagy szinte a nulláról visszahozni egy olyan fesztivált, ahol az első szám kezdetéig üres volt a sátor, meg a dühöngő, a végére meg nem tudtunk lépni a színpadon a söröskrigliktől, amiket a közönség kért nekünk... Szóval, voltak jó sztorik!

- Hogyan kaptatok meghívást, hogy az Ismerős Arcok előtt lépjetek fel Nagysimonyiban? Mit jelent ez számotokra?

M. L.: A szervező, Palkovics Laci (Loki) kért fel bennünket, ami természetesen nagy megtiszteltetés nekünk és szívesen teljesítjük is! Az, hogy az Arcok előtt léphetünk fel, külön öröm! Becsülettel készülünk is, és reméljük, emlékezetes marad mindenki számára.

B.E.: Fontos momentum itt a már korábban Laci által említett csepregi Ismerős Arcok Tábor, ahol sok jó emberrel, sok, még jobb zenésszel ismerkedtünk meg, és onnan alakulnak ezek a nagyon értékes kapcsolatok.
És hát, hogy mit jelent amatőrként az Arcok előtt játszani? ...Szerinted?!?

Azt hiszem, ezt valóban nem kell magyarázni! Köszönöm az interjút és emlékezetes, jó hangulatú koncertet kívánok Nagysimonyiban a Katapultnak, és természetesen nagyon jó szórakozást mindenkinek a Téli táborban!

A zenekarról itt írtunk:

"Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik" - 3. Országos Ismerős Arcok Tábor 

Értékőrzők - IV. Országos Ismerős Arcok Tábor