Kalandor-Kör dr. Gadányi Péter Izland-kutatóval

Képgaléria megtekintése2012.02.14. - 01:00 | Leila - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Gleccserek, vulkánok, lávamezők - virtuális gyalogtúrán vettünk részt a Cafe Frei Kalandor-Kör rendezvényén, február 13-án. Túravezetőnk dr. Gadányi Péter Izland-kutató volt, aki minden évben felkeresi a „fagy és forróság” szigetét.

A kontinensen élő embert mindig vonzzák a szigetek, talán az elszigeteltség, talán a végtelen tenger, óceán, amit a partokról látunk, talán a nyugalom, a „nem egyszerű innen hazamenni" érzése miatt.

Napjainkban gyerekjáték megközelíteni bármely szigetet, de a készülődés az utazásra több annál, mint áttérni egyik országból a másikba, egyik kontinensről a másikra. A szigetek megőriztek valamennyit a vadregényes tájakból és rejtélyes természeti erők jellemzik.

„De miért éppen Izland?"- tette fel a kérdést Grünwald Zsolt beszélgetőtársának, dr. Gadányi Péternek. Péter elbeszélése nyomán vágyakoztunk és elrettentünk a Varázshegyen túli utazástól, hiszen elhangzottak érvek és ellenérvek, de az izgalmas élmények kerültek ki győztesen és vonzottak képzeletben bennünket mágnesként Izlandra.

Péter élménybeszámolója során megtudtuk, hogy gyalogtúrái során - tizenegyszer járt Izlandon - a bővizű, nagysodrású folyókon való átkelés nehézségeit a vízálló „vegyvédelmi ruha" enyhítette, amely a beszélgetés során előkerült a hátizsákból. Megtudtuk azt is, hogy egészen combközépig érő vízben való „menetelésre" is alkalmas, másfél napig, árral szemben. A víz a gleccserek alól lép a folyómederbe, 1 °C hőmérsékletű, de ebben a „védőfelszerelésben" nem tűnik hidegnek. További praktikus tanácsokat is kaptunk, miszerint a helyenként 500-600 méteres vastagságot elérő jégtakaró „csúszásmentesítése" a lábbelire erősített hágóvassal lehetséges.

2003-ban 43 napos expedíción hódította meg az első magyar csoport a Vatnajökull-t, Európa legnagyobb összefüggő jégmezőjét, amely 8500 km² területű. Ezen a túrán használt térkép, tájoló és „korabeli" Magellán GPS is előkerült a hátizsákból.

Az előadás közben vetített képek tanúsága szerint az expedíció során kutatótevékenység is folyt. Egy bazaltlávában kialakult barlangban napló készült, a látott és az érzékelt jelenségek feljegyzésére. A barlangokat - izlandi nyelven hedvineket - a folyók, tengerek alakítják ki, és a vulkáni működés hozza létre az ún. lávacseppkő barlangokat. A lávacseppkő a fényképek alapján nagyon hasonlít az általunk ismert mészkőcseppkőre, de amíg az előbbi 5-10 cm-es darabjainak kialakulásához elég néhány óra, addig utóbbinak több évtized szükséges. A hallgatók tenyerükben tarthatták a 2004-ben történt jégalatti vulkánkitörés bazaltbombáját, egy lávadarabot és egy tükörsimára csiszolt tengerparti kavicsot.

Északi tájakon, ahol a sarkkör közelében vagyunk, nem hiányozhatnak a „fehér éjszakákat" megörökítő képek sem. Természetesen ezen a szélességi körön a nyári időszakban két hónapig nem nyugszik le a Nap.

Láttunk a képeken még zöldellő növénytakarót és homokvihart. Előbbinek magyarázata, hogy az olvadás hatására a vízzel borított területeken gyepszőnyeg alakul ki, egy-egy lábnyom itt több évtizedig is megmarad. Utóbbinak az, hogy a sziget belső vidéke száraz, homoksivatagokra emlékeztet. A gleccserek alól előbújó patakok kiszáradnak és hordalékuk beborítja a felszínt.

Gadányi Péter idei terveibe is beavatott bennünket. A következő úti célja a megszilárdult lávamezőkhöz vezet. Évszázadokkal ezelőtt erre a vidékre száműzték a halálraítélteket, mivel vízhiányában itt a végzet várt rájuk. A szomjúságot az expedíció tagjai - várhatóan - hóolvasztással nyert vízzel fogják legyőzni.

A beszélgetés végén videofelvételeken csodálhattuk meg a természet végtelen erejét: vulkánkitöréseket szín, fény és hang kíséretében.