Ismét megtelt a könyvtár kiállítóterme, most állóhelyeket kellett „szorítani" a későn érkezőknek. Úgy tűnik Torjay Valter személye vonzza a látogatókat, akár irodalomról, akár festészetről van szó.

A vernisszászt Pallósiné Dr. Toldi Márta, a könyvtár igazgatónője vezette fel azzal a gondolattal, hogy az intézmény nagyon szívesen ad helyet képzőművészeti alkotásoknak is. Nagyon fontosnak tartotta kiemelni, hogy a hangulat, az érzelmek és a lelkiállapot kifejezése az új esztétikai irányzat sajátossága. Ehhez kapcsolódik a pozitív pszichológia, ami a „slow life"-ot, a belső képekre figyelést hirdeti, azaz inspirál, hogy kövessük szemlélődve a világ eseményeit.

A kiállítást Tóth Csaba, festőművész nyitotta meg, aki bevezetett bennünket a szimbolizmus, mint művészeti irányzat világába. Megtudtuk, hogy ezen irányzat képviselői a világot egységes egészként érzékelik és adják vissza alkotásaikban. Ez egyfajta személyes világértelmezésben nyilvánul meg, és mellőzi a racionális szemléletmódot.

Nicolás Gómez Dálivát idézve: „Aki nem tudja a valóságot megörökíteni, az avangarde. Aki nem aktuális, az a jövő művésze."

Majd a kiállított festmények közül az „Önarckép" címűt emelte ki, mint az aktuális hangulat és állapot tükröződésének, és az arcon „átsugárzó" belső tartalom megjelenítésének egyik példáját.

Ezután a hallgatóság nagy örömére maga a festőművész ragadta magához a szót, és tőle már megszokott módon humoros bevezető után - „mindannyian úgy állunk itt, mintha szabadrúgáshoz készülődnénk" - elmondta, hogy miért festőköpenyét öltötte magára e jeles alkalomra. Megtudtuk, hogy a festőköpeny megjárta Nagybányát, és ünnep az a nap, amikor felveheti és alkothat benne. Ez a nap is ünnep, így ünneplőbe öltözött a kiállításmegnyitóra.

Magyarázatot kaptunk a kiállítás címére is: keresztmetszet, mivel minden alkotói korszakból kerültek kiválasztásra művek.

A kiállított képek impulzívak, színesek, a művész lelkiállapotára leginkább a fény-árnyék viszonyok utalnak. Visszatérő motívum a festményeken és az irodalmi történetekben is a vasszécsenyi Óebergényi Kastély. Az olajfestmények közül színvilágát tekintve kiemelkedő a „Várakozás" (2011) című alkotás, míg az alkotói érzelmi állapot kifejezése legtökéletesebben az „Anyai boldogság" (1999) című képen érhető tetten.

Az olajfestmények mellett kiállításra került monotípiák közül különösen az „Angyal a hóban" (2011) című és a „Van úgy, hogy megbánod" (2010) című alkotások nyerték el jelen sorok írójának tetszését.