Februárban a faluban lakók egyfolytában azért fohászkodtak és koplaltak, hogy megszabaduljanak az ördög igézete alól. A lányokat arra kényszerítették, hogy bevallják, hogy a közösségükből kik azok, akik a többieket hatalmukba kerítették. A bűnt három lányra bizonyították rá. Az egyikük, Tituba - aki egyébként maga is rabszolga volt - bevallotta, hogy az ördög néha disznó képében jelent meg előtte, máskor meg, mint egy hatalmas kutya. S ami az egész közösséget még nagyobb bajba sodorta, hogy bevallotta, hogy a településen a boszorkányok egy összeesküvés terveit szövögetik.

Márciusban a meggyötört lányok Martha Corey-t vádolták meg. A három lányt - akiket ördöggel való cimborálásért jelentettek fel és ítéltek el - a közösség kiközösítette. Martha azonban valahogy más volt: a lány derék tagja volt gyülekezetnek, a látomásában megjelent boszorkány pedig azt jelentette, hogy a sátán befolyása már a közösség középpontjában álló tagokra is kiterjed. Az események olyan sebességgel zajlottak, akár egy lavina: a vádló légkör egyre erősödött, sőt, hirtelen egyszer csak tetőpontjára hágott. Márciustól őszig több asszonyt is megvádoltak, bíróság elé állítottak és halálra ítéltek. Az akasztások júniusban, egy nagyon is szókimondó hölgy, bizonyos Bridget Bishop halálával kezdődtek és egészen szeptemberig tartottak. Ahogy a tél közeledett, többen egyre élesebb kritikát fogalmaztak meg a történtekkel kapcsolatban, az emberek lelkén pedig egyre inkább a rettegés úrrá. Októberben a gyarmati kormányzó feloszlatta a vizsgálóbizottságot. Ekkor végleg lezárultak a boszorkányság vádjához kapcsolódó bizonyítási eljárások. A boszorkányüldözés miatt indított pernek ekkorra már 19 áldozata volt, akiknek többségét kötél általi halálra ítélték.  Csupán egy kivétel volt ez alól: őt kerékbe törték. További legalább négy ember pedig a börtönben halt meg, miközben ítéletüket várták.

A kiválasztott - Martha Corey pere

1692.március 11-én a közösség lelkésze, bizonyos Samuel Perris főtisztelendő úr felszólította a lányokat, hogy „dobjanak fel" még egy boszorkányt. A lányok eleget is tettek a parancsnak: Martha Corey-t vádolták meg. A lány - bár csak nemrégiben vált a közösség tagjává - derék tagja volt a gyülekezetnek. Mély megdöbbenéssel fogadta a hírt. Egy delegáció azonnal Corey birtokára utazott, hogy interjúnak álcázva magából a gyanúsítottból szedje ki, mi is történt azokon a titokzatos napokon. Tette mindezt abban a reményben, hogy sikerül tisztázni ezt az ellentmondást. Martha gúnyos válasza a vádakra lesújtotta az esküdteket, akik követelték a lány azonnali letartóztatását. A tárgyalás során többen felháborodásuknak adtak hangot. Martha vádlói már-már szinte vérre menő harcot vívtak, mivel valami megmagyarázhatatlan, titokzatos erő arra késztette őket, hogy utánozzák a boszorkány minden egyes mozdulatát. Ezt akkoriban a legapróbb gesztusokban, mozdulatokban is jól tetten érhették az őket árgus szemekkel figyelő emberek.

Egyszer csak egy sötétcsuhás férfi hajolt a vádlottak fölé, majd egy dob hangos dübörgése töltötte be a teret. Ennek hívó szavára gyülekeztek ugyanis a boszorkányok az imaház kertjében. Az egyik lelkész ekképp meséli el a helyzetet:

„A salemi esküdtek március 21-én, egy hétfői napon kezdték meg Goodwife Corey ügyének vizsgálatát. Körülbelül tizenkettő felé járhatott az idő, amikor a taláros testület bevonult az imaházba, ahol már szinte moccanni se lehetett a kíváncsiskodók tömegében. A bíró, bizonyos Noyes elmormolt egy, az alkalomhoz illő imát.

A tárgyalás idején Salem városában kb. mintegy 550-en lakhattak. Az eset kapcsán megkínzott emberek száma tíz körül lehetett, köztük volt Pope asszony, Putnam asszony és egy bizonyos Goddall vezetéknevű asszony és három cselédlány, a Thomas Putnamnál dolgozó Mary Walcut és  Mercy Lewes, valamint egy hölgy, aki egy másik családnál, Griggs-éknél volt cseléd. Egytől egyig gyerekek voltak: 9-12 év közöttiek lehettek.

Közülük többen jelen voltak Goodwife Corey perén és kemény vádakkal illették Coreyt, pl. hogy a nő harapdálta, csipkedte és fojtogatta őket.

Folytatjuk...