Húsvétra készülve az ember általában elvégzi a tavaszi nagytakarítást. Vagyis általában nem az ember, hanem az asszony, de nyilván ez háztartásonként eltérő lehet. A lakás ilyenkor tavaszi pompába öltözik. Van, akinél ez egyetlen virágmintás terítőt jelent, de azt mindenképp. Az ünnep közeledtével igyekszünk beszerezni a húsvéti sonkát. Ez lehet hipermarketes előrecsomagolt, húsboltos finomabb verzió, vagy az a jóféle, saját pácolású, füstölésű, igazi ízű. Bármit is választunk, elmondhatjuk, hogy a húsvét sonka nélkül nem az igazi. Ilyenkor a boltok telis-tele vannak finomabbnál finomabb kalácsokkal, hiszen a sonkát mégiscsak kaláccsal enni a legjobb. Pedig ez a remek kiegészítője a füstölt húsnak otthon is nagyon könnyen elkészíthető.

Íme, a fonott kalács receptje:

1 kg lisztbe morzsoljunk szét 10 dkg vajat. Adjunk hozzá 2 evőkanál olajat, 2 csapott evőkanál sót, 1 kocka, 1 dl cukros, langyos tejben felfuttatott élesztőt. Ehhez tegyünk 1,5 pohár tejfölt, 1 egész tojást, és egynek a sárgáját. Ezt összedolgozzuk annyi langyos tejjel, hogy laza kelt tésztát kapjunk (kb. 7-8 dl tej). Addig dagasztjuk, ameddig az edény faláról és a kezünkről le nem válik.

Ha a tészta összeáll, egyik kézzel kiemeljük az edényből, másik kézzel belisztezzük az edényt, és a tésztát visszatesszük. Tetejét is picit lisztezzük. Letakarjuk, és meleg helyen addig kelesztjük, amíg kétszeresére nem kel. Ekkor kivesszük az edényből, 2 részre osztjuk, külön mindkét adagot kicsit átdolgozzuk gyúródeszkán. 1-1 részt 3 részre osztunk, ezekből hosszú rudakat nyújtunk, majd ezeket összefonjuk. A két kalácsot zsírozott tepsiben egymás mellé tesszük, a tetejét tojással megkenjük, és lassú tűzön (sütőtől függően kb. 45 perc) addig sütjük, amíg meg nem pirul a teteje. A sütőből kivéve vegyük ki gyúródeszkára, és ruhával takarjuk le.

A fenti saját kalácsnak egyetlen veszélye van. Ha sikerül, márpedig nem egy ördöngösség, akkor a család nem csak húsvétkor szeretne hasonló finomságot enni...

A húsvéti ünnepkör talán legjellemzőbb hozzávalója a hímes tojás. Nálunk ez csak és kizárólag piros színű, de mindenki olyanra festi, amilyenre szeretné. Van, akinek bejön a hagymával festés, vagy krepp-papírral, de lehet a boltokban található tasakos festékeket is választani.

A már megfőtt, kihűlt tojások "írása" icével történik, amit forró viaszba mártunk, és azzal írjuk meg a tojásokat. A legjobb, ha a tojást is fordítjuk, és vele együtt az író eszközt is, így szép egyenletes lesz a minta.

Maga az írás már nem nagy dolog, az eszköz beszerzése annál inkább. Régen még voltak olyan cipőfűzők, amiknek a vége fémből volt. Nos, ha valahol a padláson találunk ilyet, nyert ügyünk van. Ezt egy fa behasított végébe tesszük, majd dróttal rögzítjük, és készen van a remek eszköz. (A képen látható szerszám kb. 30 éves, nagymamától kapott darab, ahogy a tojásírás művészetének hagyománya, és a minták is.)

A főtt, már megírt tojásokat a festékbe tesszük. Azt írják néhány festék csomagolásán, hogy a még forró tojásokat kell vele festeni. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha sima, egyszínű tojást szeretnénk, hiszen a forró tojásról a viasz is leolvadna... Ha ilyennel találkozunk, szinte biztos, hogy a hideg tojást is szépen megfogja a festék. Persze, csak szinte, hiszen nem próbáltuk ki az összeset. A boltban kapható tojásfestékek általában 1-2 liter vízhez vannak, és ehhez még egy evőkanál ecetet kell adni, de minden festékkel kapcsolatban - jó esetben - magyar nyelven a gyártó tanácsokkal lát el a csomagoláson.  

Ha a tojásokat nem lepi el teljesen a festék, óvatosan, kanállal forgathatjuk őket. Amennyiben pirosas tojást szeretnénk, hagyjuk bent a festékben kevesebb ideig a tojásokat, de ha bordó színűt, akkor tovább. Közben kanállal kiemelhetjük, és megnézhetjük, hogy milyen színárnyalatúak. Ha elérték a kívánt színt, akkor szalvétára kiszedhetjük őket (ez festéktől függően kb. 4-5 perc).

Amikor teljesen megszáradtak, akkor a rajta maradt, "megfutott" viaszt kés hegyével óvatosan kaparjuk le. Vigyázzunk, mert ha a festékhez érünk, akkor az is megkarcolódik. Az utolsó viaszmaradékokat pedig forró sütőlapon átforrósított, sok rétegbe hajtott puha ruhával tudjuk letörölni. Első olvasásra talán bonyolultnak tűnik, de ha az ember kellő gyakorlatra tesz szert, legalább annyira hozzá tartozik majd a viasszal írt tojás a húsvéthoz, mint a sonka, vagy a kalács.

Kellemes húsvéti készülődést és ünnepeket minden Kedves Olvasónknak!