T. Molnár Zsuzsanna

Egy kis zalai faluban született, majd 23 évesen Csepregre költözött, azóta is ott él. Nem ír gyermekkora óta, de már gyermekkora óta olvas. A nyugdíjas kor üres órái helyére keresett tennivalót, és az írásra talált rá. A rendszerváltás második éve volt, amikor szót fogadott az üzenetnek, és formálni kezdte a szavakat. Barátokat keresett, és talált, de a toll a kezében maradt.

Szakácskönyvem sárgult cédulái

A felnőttek is szeretik a történeteket, az embermeséket, különösen akkor, ha a szerző a saját múltjába kérezkedik vissza. Megsárgult, kézzel írt ételreceptek hozták elő a receptírók, vagy elmondók alakját.

„Transzcendens élmény az emlékezet útjára lépni, besurranni a régvolt szobákba, leülni a terített asztalok mellé, kinyúlni egy karcsú pohárért, egy szép mintájú tányérért, venni a dús kínálatból egy keveset, csak a régi ízek miatt, finoman, elegánsan, minden mohóság nélkül elfogyasztani.

A túloldalon ott ülnek vendéglátóim titkokkal a szemükben. Köztünk alig érzékelhető ködfal, amin át nem foghatom meg a kezüket, nem ölelhetem át őket. Emlékké váltak. Arcukat tudatom őrzi makacsul, kezük vonását sárgult cédulák egy sokat forgatott szakácskönyvben.

Triviális, talán bántó is lehetne, hogy emlékeim nyomában ezzel indulok, mert a szakácskönyvből hiányzik a fennköltség, lapjai konyhaszagúak. De minden recept mögött ott van egy asszony, körülötte az otthon melege, a párolgó étel fölött elhangzó szavak, a lélek és a gyomor elégedettsége, örömök és bánatok. Ott a miliő, amelybe születtek, vagy teremtettek maguknak, és a kor, amelyben nem szabad választásuk alapján, élni kényszerültek" - kezdte a mesélést a könyv bevezetőjében T. Molnár Zsuzsanna.

„Filmszerűen látom a történéseket" - mondta elolvasás után Bognár Stefánia szombathelyi költő. Igen, mert az emlékeink, ha elindulnak, úgy tolulnak elénk, és peregnek előttünk, mint filmek a mozivásznon, vagy a tévé képernyőjén.

Pácolt vadnyúl, sütőben sütve

Apám szenvedélyes vadász volt, sokszor került vad az asztalunkra, Ezért is idézem a receptet.

Régen a lőtt vadat nem készítették el azonnal, hanem belső részétől megtisztítva a padláson felfüggesztették, hogy húsa porhanyósra fagyjon. Két nap után megnyúzták, hártyáktól megtisztították, több vízben átmosták. Ez után olajjal, borssal, sóval, kevés majoránnával bedörzsölték, 2-3 dl vörösborral megöntözték. Anyám babérlevelet is morzsolt a páclébe. Legalább 24 órára kitették a hideg kamrába. A pácból kivéve alaposan zsírozott tepsibe fektették a gerincet és a combokat. (A bordából pörkölt lett.) Vékony szalonnacsíkokkal megtűzdelték, forró zsírral leöntötték, és a sütőbe tették. Közben a páclével öntözgették. Amikor már megpuhult, és pirosra sült a hús, a húslét egy lábosba öntötték. Kevés zsíron egy kanál porcukrot pirítottak, a léhez keverték. Liszttel besűrítették, tejfölt, mustárt adtak hozzá, és felforralták. Ez a mártás került a sült hús mellé. Anyám ilyenkor krumpligombócot tálalt köretként.

Máskor a mártás helyett félbe vágott, magházától megtisztított almával rakta körül a nyúlhúst, és együtt sütötte meg vele.  

Mindössze tíz történet és a hozzá fűződő hétköznapi és ünnepi asztalok receptjei kerültek sárga lapokon a barna könyvborító közé.