Vonatos bécsi kiruccanásaimról lassan már nem tudok anélkül hazajönni, hogy végig ne sétálnék a Császárváros kultikus piacán. Délelőtt általában megnézek egy-egy jó kiállítást az Albertinában vagy a Museumsquartierban. Beülök kinti barátokkal egy jó kis kávéházba, aztán körülnézek a belváros már ismerős boltjaiban, megcsodálom a Kohlmarkt, Graben és a Kärntnerstraße szépséges kirakatait. Mielőtt ismét felülnék Meidlingen a Sopron felé induló vonatra, következik a rituálé, még esőben is: Az Operától kb. 5 percnyi séta után feltűnik az „Aranykáposzta" (Szecesszió Háza) és a lefedett Wien folyó fölé épült piac első bódéi is látszanak már... egyre közelebb érek a táblához: Naschmarkt!

Szászi Júlia ezt írja „Császárváros" című könyvében: „Ha rosszkedvem van, kiszaladok a Naschmarktra...a csinos bódék tökéletes rendje a hívogatóan felkupacolt zöldség és gyümölcs látványa mindig megnyugtat, a színek, az illatok sokasága, a bábeli hangzavar felvidít." Valahogy én is így vagyok ezzel.

A Naschmarkt Bécs legnyüzsgőbb piaca. A sok állandó üzleten kívül a város néhány jobb falatozója és étterme itt található. Kínai, japán, olasz, török vagy rögtön elől a tengerihal-ételeket kínáló Nordsee-lánc büféje. Aztán a török Umar testvérek halkereskedése és étterme következik. Erkan Umar-t az elmaradhatatlan fejkendőjéről már messziről megismerni: Ő - e fejfedőnek köszönhetően - a „Naschmarkt kalóza". Sok-sok kiló jég várakozik reggelente a pultokban, hogy helyet adjanak a tengeri és édes vízi halak számtalan fajtájának, rákok, polipok, kagylók kavalkádjának, melyeket a fivérek Ausztriából, Hollandiából, Olaszországból, Görögországból, Ománból, Indiából és Új-Zélandról közvetítő beiktatása nélkül szállítanak Bécsbe.

A piacon nyugati irányba haladva a gyümölcsös és zöldséges standok mellett bortermelők, virágárusok, hentes árut kínálók, sajtárusok, pékek, cukrászok, teaboltok tarkítják a kínálatot. Tovább sétálva megérkezünk a Naschmarkt egy másik emblematikus alakjához: Sabinához, a híres kolbász sütőnőhöz, aki azt vallja, hogy „Die Wurst ist nicht wurst", vagyis „a kolbász nem mindegy", ennek megfelelően a minőségre nagyon odafigyel. Az előtte kígyózó sorban láthatunk bankárt, turistát és hajléktalant egyaránt.

A fűszerek és édességek kandírozott gyümölcsök színkavalkádjába belefeledkezve újabb nevezetes hely következik: „Gurken Leo" („Uborkás Leo") 248-as számú standja, a tulajdonos a savanyúárusok császára. Nagyapjának, Leo Strmiskának Brünnben (Brno) volt nagy konzervgyára, a papa 1946-ban kezdett árusítani a Naschmarkton ugyanezen a standon.

A sétát folytatva azt vesszük észre, mintha egy keleti bazárban lennénk: Egzotikus, fűszerek, tán még soha nem látott gyümölcsök, zöldségek, tésztakülönlegességek, kenyerek, olivabogyó, vaszabi, chumus (csicseriborsókrém) sorakoznak a polcokon és vitrinekben. Több standnál meg is lehet kóstolni a portékát, de az illendőség azt kívánja, hogy akkor már vegyünk is az adott helyen valamit. Ahogy az árú sokféle úgy a náció is és most nemcsak az idelátogató turistákra gondolok, hanem az eladókra is: A vevőhöz németül szólnak, de egymás közt gyakori orosz, az arab, bolgár szó, sőt ha akcentusunk árulkodó, akár magyarul is megpróbálnak 1-2 mondattal vásárlásra bírni minket. Szóval igazi multikulti! Talán éppen ez teremti meg a Naschmarkt sajátos atmoszféráját.

A piac vége felé az árusító helyek aztán kezdenek rendezetlenné válni. Hétvégeken, pénteken és szombaton őstermelők kínálják itt áruikat a piaci felügyelettől (Marktamt) bérelt helyeken. Már honfitársaink is megvetették itt a lábukat: Van itt magyar pék, kürtős kalácsos, de feltűnnek egy standon a jól ismert hungaricumok is: Erős Pista, matyó hímzés...stb. Szombatonként a munkanapokon parkolónak használt terület is benépesül. A bolhapiacnak ad helyet, melyen aztán igazán tényleg minden kapható: a csapteleptől, a ruhákon át a könyvekig, festmények, porcelán, érmék, csillárok, lámpák, kristálypoharak, rendszámok, hanglemezek, síbakancsok... sorolhatnám. Néha - állítólag - igazi kincsekre is rá lehet az ember. Ha szerencsénk van, itt összefuthatunk Fuzzyval, az idősödő rocker mozgóárussal, aki kocsiját tolva szintén a piac szimbolikus alakjává vált.

Még egy pillantás a Linke Wienzeile-n álló Otto Wagner tervezte Jugendstil-házakra, majd a csepergő esőben a császári vasútra épült U4-es metró Kettenbrückengasse állomása felé veszem - a látványtól és illatoktól feltöltődve - az irányt... Egy újságíró, Michael Lynn ezt írja „A bécsi „Naschmarkt - Az élvezet anatómiája" című könyvében: „A bolygó legnyugatabbra fekvő bazárja vagy a világ legkeletebbre fekvő ínyencpiaca - nézőpont kérdése." Nekem még nem sikerült eldönteni.