Rögtönzött színdarabnak ugyanúgy nevezhetnénk, amit láttunk, mint felolvasóestnek. Bár mindkét előadó gyakorlott játékos, jelen esetben a sakk csak az ürügyet szolgáltatta. Az ürügyet arra, hogy kissé szokatlan körülmények között ízelítőt adjanak abból, hogy mi mindent lehet a „színház nevében" csinálni.

Lehet sakkozni, és lehet szavalni. S lehet a kettőt egyszerre. Mégpedig úgy, hogy míg az egyik fél „gondolkodik", azaz a táblára figyel, addig a másik versel. József Attila és Petri György alkotásai hangzottak el, melyek hol harcban álltak egymással, hol kioltották egymást, hol ugyanarról beszéltek, más-más stílusban. Míg Jordán Tamás József Attiláján inkább gondolatainkba menekülhettünk és elmélázhattunk, addig Vallai Péter Petri Györgyén mosolyoghattunk, játszhattunk.

Mielőtt azonban „kiosztották a szerepeket" (ki melyik színű bábukat vezeti), és megkezdődött volna a „dráma" (maga a játék), felelevenítették Samuel Beckett Mr. Murphy című drámájának azon részletét, melyben Mr. Endon és Mr. Murphy sakkozott. A menet csupán 43 lépésből állt (ezt Jordán Tamás szemléltette is a táblán), s a végén a kezdő állapothoz jutott vissza. A sakk művészetét gyakorlóknak ez felettébb érdekes lehetett.

A két színész párharca fél kilenckor megszakadt, Jordán Tamás „feladta" a küzdelmet az egykori elsőosztályú versenyző ellen. Pont másfél óra után állt meg a sakkóra-versfüzér, rögtönzésekkel, poénokkal, s némi sakkozással. Jordán Tamás és Vallai Péter vezércsel nélküli irodalmi sakkpartiján szekundáns volt minden egyes hallgató, aki befogadta és kiértékelte magában a magyar líra léleksimogató kincseit. Feketén-fehéren.