Pár nappal ezelőtt még Vallai Péterrel "vívott" irodalmi sakkpartit, most pedig egy meghitt, családias hangulatú beszélgetés főszereplője volt. Ezekkel a szavakkal lehetne igazán jellemezni a péntek este történéseit. Nem feltétlenül a színészt, rendezőt, színházigazgatót láttuk viszont a beszélgetés során, hanem magáról Jordán Tamásról, életútjának főbb állomásairól tudhattunk meg érdekességeket. Szó volt arról, hogyan lesz valakiből geodéta, geodétából színészember, milyen a viszonya a két eltérő szakmához, miként lehet mindig valami újat alkotni és folyamatosan megújulni. Megtudhattuk azt is, mit jelent a művész úr számára Szombathely, s tágabb értelmezésben maga a színház

A két költő, író, Balogh József és Devecsery László már második alkalommal hívta össze a közönséget egy közös esti "irodalomórára". Mielőtt az alkalmi trió érvényesülhetett volna, Nagy Dezső - a Szigligeti Vendéglő tulajdonosa - üdvözlő s méltató szavait hallhattuk. A szívélyes fogadtatás után Devecsery László ragadta magához a szót, s mint az est egyik házigazdája, „in medias res", belevágott a dolgok közepébe.

Sokan meglepődtünk, amikor kiderült, Jordán Tamás pályája kezdetén hat évig geodétaként, vagyis földmérőként dolgozott. Kedélyesen mesélt erről az időszakról, igaz megjegyezte, ez már történelem. Megtudhattuk azt is, négy testvéréből három szintén mérnöki pályára lépett, aminek egyszerű magyarázata az, hogy a Műszaki Egyetem könyvtára a házukkal szemben helyezkedett el. Természetesen a Színházművészeti Főiskolára is felvételizett, először sikertelenül, saját megfogalmazása alapján azonban ő maga sem vette volna fel a növendékek sorába akkori énjét.

Balogh József, Jordán Tamás és Devecsery László a Szigligeti Művészklubban

A humoros anekdotákból sem mentes beszélgetés során kiderült, milyen érzés volt számára átélni a híres-hírhedt kaposvári időszakot. Megfogalmazásában az a bizonyos tizenegy év 1980-tól egyfajta művészeti robbanás volt, a kiteljesedés időszaka, mely értéket képviselt, s kiváló színész- és rendezőgárdát vonultatott fel.

Természetesen nem maradhatott el a kérdés: a Nemzeti Színház igazgatói posztjáról miért éppen Szombathelyre vezetett az út? A válaszban elhangzott, sokszor kellett és kell is számot adnia arról, hogy mit is csinál valójában. Értelmezésében az előadást egyfajta evidenciának, magától értetődő dolognak tekinti, a színház azonban nem csak az előadások helyszíne, hanem maga a "minden".

A beszélgetést megszakítva a zenéé lett a főszerep, Szabó Dorottya a Szent Györgyi Albert középiskola tizedikes tanulója szólaltatta meg hegedűjét, majd Jordán Tamás szavalt kedvenc költőjétől, József Attilától a nagyérdeműnek. Előadásában megszólalt a Hét napja, Tiszta szívvel és az Anyám meghalt. A mély átéléssel előadott, döbbenetes erővel ható és katartikus élményt nyújtó előadás mindenképp az est csúcspontja volt.

A továbbiakban szó esett kedvenc szerepekről, rendezésről, pedagógusi pályáról, annak értékeiről, diákokról, s többek közt fény derült arra is, mi köze Jordán Tamásnak Joshi Barathoz. Balogh József tette fel ezt a szokatlan kérdést, amire a választ nemcsak a közönség, hanem Jordán Tamás is kíváncsian várta. Előkerült egy 1991-es színészlexikon, melyben a színművészről a 110. oldalon található bejegyzés, míg Joshi Barath az utána következő oldalon szerepel, tudniillik Joshi fénykorában bábszínészként "gyógyította a lelkeket".

Nagy Dezső, a Művészklubnak otthont adó Szigligeti Vendéglő tulajdonosa nyitja meg az irodalmi estet

Jordán Tamás kedélyesen mesélt, Devecsery László és Balogh József felkészültségből színjelest kaptak, mi pedig nem csak egy kellemes este emlékével a szívünkben térhettünk haza, hanem egy fénykép boldog tulajdonosai is lehettünk, melyen a négy úriember látható a beszélgetés kezdete előtt.

Az este záróakkordjaként Németh Viktória fuvolázott, s a kellemes hangok után ki-ki sorban állhatott a művészek szignójáért.