Üzenet a csillagoknak - az Alterába Fesztivál harmadik napja

Képgaléria megtekintése2012.07.22. - 17:00 | Büki László 'Harlequin'

Üzenet a csillagoknak - az Alterába Fesztivál harmadik napja

"Bár az időjárás megpróbált titeket, ti mégis itt vagytok, hogy a reggae megérkezzen hozzátok!" - az Ocho Macho énekesének üzenete nagyjából össze is foglalta az AlteRába harmadik napjának lényegét, ahol ismét a pulóver és a gumicsizma volt a megszokott viselet. Hideg volt, de jó volt nekünk!

Kezdjük azzal a harmadik napit, hogy későn érkeztünk és "korán" távoztunk. Az előzőket (Stone Desert, Halor, Odett) és az utózót (PASO) kivettük programtervünkből, így az Ocho Macho kezdésére vetettük meg "gumisurranónk" a kissé felázott, a sáros részeken szalmával borított fesztiválterepen. Az időjárás a szabadtéri örömködések legnagyobb és legszeszélyesebb rendezője, viszont nem a legszeszéhesebb. Az a fesztiválozó. És hiába szeszélyes az idő, a fesztiválozó akkor is szeszéhes marad. Nagyigazság rovatba tess felvésni! 

"Mit szólnátok, ha röviden beállnánk, aztán veletek együtt továbbállnánk?" - így nyitotta az Ocho Macho a beállását Körmenden, az Alterába harmadik napján. Miután minden hang a helyére került és a helyes úton távozott a hangfalakból, jött az „előzenekar" Csabi személyében, aki megnyerte a karaoke versenyt, és nyereményként az Ocho Macho előtt léphetett fel egy szám erejéig. Ismét kiosztotta nekünk a jeget dupla whiskyvel, mint egy jó pultos, a közönség pedig ahogy illik, rendelt volna még egy kört...

Aztán jött a reggae, s a Savaria Kingston Town-nal együtt a hupogás - remek ritmussal alapozott az Ocho Macho az amúgy sem szunnyadó közönségnek. Valamit tudtak a fiúk, Körmend tényleg egy csendes kisváros, és a többség még lehet, hogy aludt a sátrában és ott pihente ki az előző napot. A zenekar gyorsan létszámellenőrzött, és - csak az ittlévőktől persze - visszajelzést kért, mindenki ideért-e. Mindenki visított, aki eljött... Gergő jókat táncolt a mikrofonállvánnyal, egy nagy móka volt az egész, ezzel együtt pedig minden hang tökéletesen került a helyére, amit a zenekar és közönsége is élvezett.


Végig az volt az érzésünk, hogy nem csak nekünk, hanem valójában saját maguknak is játszanak a színpadon. A dalok közt szinte sosem volt szünet, ez folytonos mozgásra késztetett mindenkit.

"Bár az időjárás megpróbált titeket, ti mégis itt vagytok, hogy a reggae megérkezzen hozzátok!" - köszönte meg Gergő valahol koncertfélúton a nagyszámú közönségnek a részvételt, akiknek cserébe remek koncertet adtak a fiúk.

Az elmaradhatatlan karaoke után a Vad Fruttik lépett színpadra, és szerencsére nem cérnametélt húron muzsikáltak. Csabihoz hasonlóan ők is megitattak bennünket, egy könnyű Limonádét kaptunk a Béke presszóban. Boroskólával. Elutazhattunk Rióba is, ahol 36 fokosak az éjszakák, míg Körmenden - mondhatni már szokásosan - az AlteRába idején a pulóver és a gumicsizma a megszokott viselet. 


Még nem haladtunk hazafelé imbolyogva, és nem siettünk haza az első busszal, viszont tényleg addig mulattunk, amíg bírtuk szusszal. A táncot járta mindenki, aztán beszálltunk egy sárga Zsiguliba. Miután mindenki megkapta anyutól a pénzt szotyira, tényleg bármerre fordultunk, akármerre néztünk, boldogságot láttunk. Lányok ültek a fiúk nyakában - szerencsére nem fordítva - és mozogtak ütemesen a „tömeg felett".

Mind zenében, mind hangzásban talán a fesztivál eddigi legjobb koncertjét láthatta, hallhatta, érezhette a teli sátornyi fesztiválozó. Adott a Fruttik annyi üzenetet a léleknek, hogy ne a csillagok állásából kelljen jeleket olvasnunk...

"Hazamegyünk majd az első busszal,
addig mulatunk, míg bírjuk szusszal.
A kevés pénzt is úgy szórjuk el,
mint a királyok, mikor költeni kell.
Napsütésben, nem az árnyékban élünk.
Nem teázgatunk, nem üldögélünk.
Megríkat minket egy szomorú szám,
sose halunk meg, vagy inkább csak ritkán."
(Vad Fruttik: Boroskóla)

A hírhez tartozó képgaléria

Új hozzászólás