Finiselő alterek – Az AlteRába Fesztivál negyedik napja

Képgaléria megtekintése2012.07.23. - 19:00 | Kánya Dóra - Fotók: Izer Nándor

Nehezen, bár muszáj tudomásul vennie mindenkinek, véget ért a III. AlteRába Fesztivál. A Rába-parti összeröffenés utolsó napján látszott, hogy a „megfogyva bár, de törve nem” kijelentés csődöt mond, hiszen tömeggel még mindig kellett számolni. A hangulatra pedig az utolsó órákban sem lehetett panasz.

Ismét elkelt a pulóver, a gumicsizma és a pálinka - az utóbbi persze gyomormelegítőnek. Nem kímélte az időjárás az AlteRába negyedik, egyben utolsó napját sem. A sátrazók és a vissza-visszatérők viszont állták a sarat, a nagysátorban nekivetkőztek a koncerteknek, a büfék felé pulcsiba vackolták magukat. Némely fesztiválozónak ez oly annyira jól sikerült, hogy a mentőautóba alig tudták betuszkolni, és a „kúszva-mászva" kifejezés valóban új értelmet nyert a látvány után. Az újabb sokk pár perccel az eset után történt, alkonyi fényben, a Depresszió hajdobálós számaira: „a gumicsizmából igyunk inkább a bort" felkiáltás, majd ennek a megvalósulása, több, mint elgondolkodtató műveletté nőtte ki magát. Kerekedett is a szeme mindenkinek.

„Hello Körmend, hello AlteRába" -nyitotta így majd mindegyik együttes a vasárnapi koncertjét. Merthogy délutántól kezdve, éjszakába nyúlóan ismét a zenéé volt a színpad (a nagyon és a kicsin is). Körmendre látogatott A Gátnál, a Kocsmazaj, a Major, a Magashegyi Underground, a Depresszió, a 30Y és a Balkán Fanatik is. Szerencsére nem kellett azzal foglalkozni, hogy mikor induljunk egy újabb kör habos finomságért, vagy egy pezsdítő Fényért, ugyanis nem lehetett elmozdulni a színpad mellől.

A Magashegyi Underground ismertebb - vagyis rádióbarát - számaira csak úgy tódultak a fiatalok a sátor felé. A maradék rajongó a sörpadok biztonságot nyújtó székeiről üvöltötte az ég felé a dalokat. Bocskor Bíborka most is elbűvölő volt, nem hagyta lötyögni a közönségüket.

Depressziósak sem voltak a fesztiválozók, és „látták is, amit nekik szántak" - a Depresszió zúzós és dallamosabb számaira vadul rázták a fejüket. A fullra megtelt sátorban sokan csak a kispadról élvezték a füst-és fényárt, és nem cserélték be magukat a headbang-elők közé. Az egyórás koncert jó testmozgásnak bizonyult, az elégedett arcokat elnézve nyugtázhattuk a tényt: mindenki megkapta, amiért jött.

A negyedórás szünetben a kisszínpad zenestandja szolgáltatta a talpalávalót, a 30Y közben már hangolódott a következő órára. Beck Zoliékra már megérkeztek azok is, akik csak az éjszaka leple alatt merészkedtek ki a fesztiválra. Igaz az esőfelhők is lassan vonultak a helyszín felé, de a Felhő című számuk után sietve tovaúsztak.

„Borítsd el a napot
Árnyékot vetek rá, hozzál le csillagot
Borítsd el a napot
Árnyékot vetek rá, hozzál le csillagot
Tudod mit? Teszek rá!"
(30Y: Felhő)