A szenvedély zenéje - Mozart: Figaro házassága - Iseumi Szabadtéri Játékok 2012
Képgaléria megtekintése2012.08.08. - 16:00 | Joó Ágnes - Fotók: Dart
Mozart életében egyetlen hiányérzet miatt küzdött: az örömérzésért. A boldogságban vert gyökeret számára minden. Akkor is, amikor sírt, akkor is, amikor éhezett. Úgy szerezte zenéjét, hogy dallamai felszívták azt a hőséget, ami emésztette erejét. „Kidallotta” magából az életet.
Abszolút klasszikus előadásnak lehettünk élvezői az Iseumi Szabadtéri Játékok Figaro házassága bemutatóján. A szándékosan egyszerű történet azonban ne tévesszen meg senkit: a zeneszerző-géniusz az életet nem könnyelmű szemlélőként élte, erre bizonyíték mélységes szenvedélye, amit képes volt megkomponálni. A mindig vágyódó muzsika az övé! Semmi sértettség, semmi közöny - soha nem szenvtelen vagy mozdulatlan. Csendes beletörődéseit fergeteges tűzcsóvák követik: mindig felbuzog benne a reménység, hangot is ad neki.
Gondoltunk már arra, hogy Amadeusnak 35 év állt rendelkezésére olyan értékeket ránk hagyni, amivel ki lehet bírni az életet? A fiatalember mindent átadott ebben az örökségben. Megnevezném: a legszövevényesebb érzelmeken úgy jutni át, ha egyszerűsítjük és kivezetjük az öröm ligetébe. A hallgatóhoz nem mennyei hangon szól, úgy váltva meg zenéjével; bárki lehet az, aki szájából igazság szól. Micsoda emberismeret! Hangsúlyos eszmepillérei: a megbocsátás, újrakezdés, a nem szégyellt könyörgés-kérlelés. Lényegében azt üzeni, az elfojtás helyett legyen megnyílás-megvallás. Mindezt szívből, egészen az öröm eléréséig. Ezt a felszabadító lélekemelést éri el Mozart műveivel. Azokkal is, amik nem vígak, hanem megrendítőek. A bizalom annyira gyermekinek hagyta meg Mozartot, hogy nem keserítette meg zenéjét a sanyarú nélkülözés sem. Irgalommal szemlélte minden túlélését.
Ha felteszünk tőle komoly muzsikát, azokban is mind érezhető egy olyan közeljövő, nem titkolt lángolás, amit más nem rögzített ötvonalra. Bensőséges „éneklő allegro"-ja lelke mindenkor szabad szárnyalását és a boldogság eufóriáját közvetíti. Ebbe a boldogságába mártja fájdalmait is, amitől súlytalanná válnak. Állítom, hogy Mozart művészete önmagára a művészre irányul elsősorban, és nem másokra. Nem célja a kifejezés, hanem eredménye. Azért átütő.
A Figaro szereplői is - mindenkihez hasonlóan - gyarlóságokból kikeveredő, életszerető emberek. Hibáznak, javítanak - terveznek, sikerre jutnak. A térden esdeklés, az epekedés, az évődés énekben megelevenített játéka könnyen megy a zeneszerzőnek. Mozdulatokba öntése és látvánnyá tetőzése egy kiváló rendezés munkája - fantasztikus varázslat, dicséretes kivitelezés. Pompázó színekkel tarkított jelmezek, kelmék, kiegészítők! A fotógaléria tükrözi a mesteri kombinációkat, a díszlet ugyanúgy - ihletetten találó. Elég, ha azt mondom: Mozartnak önfeledten tetszene. Figuráin is derülne: bájosan elevenek, erotikusak, vonzóak és izgatóak. A kezek és közelségek kapilláris kidolgozással kerültek színpadra - bravó a stábnak! Áriák oly' gyönyörűen! Mindenkiről elmondható: éberen tartó egyéni hangjával végig részt vett az izgalom fokozásában! Tagadhatatlan: élményben volt részünk.
Mégis... bennem a legnagyobb tetszést Cherubino és Basilio vívták ki, azok a művészek - Heiter Melinda és Megyesi Zoltán -, akik e két jellemrajzban így tudják ötvözni az örök kettősséget. De hangsúlyozom, a kivételes produkció és összecsengés mindazok érdeme, akik tegnap a színpad másik félkörívén elénk kiálltak. A karmester - Vashegyi György, a régizene nagy kutatója - köztudottan mindenkire odafigyelő precizitását, jelzéseit is jó volt látni. Mind a felvezető beszédek, mind maga a műsor bizonyította: „ az érték kötelez".
Külön csodás volt hallani az esten megnevezett szombathelyi olimpikonunk, Pars Krisztián győztes eredményét! Akarás - ez az asszociáció -, amire Szombathely városa készen áll.
Hűen jelenti ez a gesztus azt, hogy bármilyen munka, tevékenység - fizikai megpróbálást vagy lelki erőt igénylő is - az ember nemességére és életében valamirevaló győzelmére legyen! A nyárban aratás ugyanolyan fennkölt, mint a pódiumon láthatatlanul megizzadni.
1756-1791 - Az idő kicsiny szakasza: a zeneművészet és történet parabolája. Amadeus Mozart életének lenyomata műveiben jegyződik az örökkévalóságnak. Még vígoperája, a Figaro házassága sem banális. A közérthetőség eszköz számára, amikor jelentéktelennek beállított dolgok társításával emel életre szóló eseményt: egy menyegző készülődését. Figaro házassága - a cím a mű. Kovács István, az elszánt, ám könnyen kibillenő szerelmes férfi tökéletes alakítását nyújtotta az operában.
A következő évad - Mérei Tamás igazgató kitartó, eltökélt jószándéka mellett - Verdi szellemét idézi majd. De előtte még Evita!
Mozart: Figaro házassága
2012. augusztus 7. (esőnap 8.)
2012. augusztus 9. (esőnap 10.)
Susanna: Csereklyei Andrea
Figaro: Kovács István
Grófné: Rost Andrea
Cherubino: Heiter Melinda
Gróf: Busa Tamás
Basilio/Don Curzio: Megyesi Zoltán
Marcellina: Gál Erika
Bartolo: Szvétek László
Barbarina: Sáfár Orsolya
Antonio: Hábetler András
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Vashegyi György
Rendező: Káel Csaba
A hírhez tartozó képgaléria
Programkereső
Galéria ajánló
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat
Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások