Claudius császár a szombathelyiek számára különös jelentőséggel bír, hiszen városunk alapítása az ő nevéhez fűződik. A település a Colonia Claudia Savariensium, vagyis a savariaiak claudiusi coloniája nevet kapta, Pannonia tartomány egyik fontos polgárjogú városaként. Katona Attila történész, aki szakértőként vett részt a műsorban, igényes, ugyanakkor szórakoztató előadásában elmondta, Savariát Krisztus után 50 körül alapították, természetesen akkor még nem használták ezt az időszámítást. A Claudius korát bemutató történet is ebben az időben játszódik, egy része Rómában, másik része pedig a Savaria Karneválhoz méltóan Savariában.

A történetíróktól tudjuk, hogy Claudius nem örvendett a legjobb egészségnek. Mivel térde nagyon gyenge volt, nem bírta megtartani a testsúlyát, sántított. Feje állandóan remegett, és a beszédje is kifogásolni valót hagyott maga után. Dadogott, stílusa pedig időnként teljesen zavarosnak tűnt. Mai ismereteink birtokában azt mondhatnánk, Tourette szindrómában szenvedett, ami akaratlan mozgásokkal, szabályozhatatlan hangadásokkal, például morgások, vakkantások vagy brekegéssel jár. Vannak, akiknél önkéntelen káromkodások is előfordulnak. Hollósi Frigyes kiválóan alakította a betegséggel küszködő császárt, nagyszerű érzékkel vegyítette a méltóságteljes megjelenést az előbb említett tünetekkel. Az előadás során tulajdonképpen egy színházi próbának lehettünk tanúi, Jordán Tamás könnyed, ám mégis lényegre törő instrukcióit élvezettel hajtották végre a Weöres Sándor Színház színészei.

S hogy a kort és a történéseket illetően megfelelően képben legyünk, Katona Attilától a darab során kielégítő magyarázatot kaptunk. Így például az első jelenetben, ahol Claudius negyedik feleségével, Agrippinával beszélgetett, megtudtuk, hogy Agrippina valójában Claudius unkahúga volt, aki ezzel a házasságával fiát, Luciust (Nerót) szerette volna a trónra juttatni. A császár előző felesége, Messalina sem mutatkozott éppen az erények mintaképeként, meglehetősen heves vérű asszony volt, aki egyáltalán nem vetette meg a férfiakat. Egy római aranyifjúval való afférja után (nyilvános menyegzőt is ültek) Narcissus kivégeztette őket.

Maga a történet számtalan humoros helyzetet teremt, Claudius ugyanis álruhában Savariába utazik, hogy felmérje, azon a barbárok lakta településen valóban annyira szörnyű-e a helyzet. A településen éppen hárman küzdenek az elöljárói címért, melyet csak ketten szerezhetnek meg. Bajomi Nagy György egy Aquileából érkezett nemest alakít, akinek a felesége nagyon unatkozik az Isten háta mögötti településen, természetes hát, hogy azt akarja, az ő férje legyen az elöljáró. Egy kivénhedt római katona (Orosz Róbert) és egy kelta (Endrődy Krisztián) is a jelöltek között vannak. Hogy céljaikat elérjék, egy kelta varázslónőhöz fordulnak, aki képes átkot idézni ellenfeleikre. A legtöbb római házban ugyanis laráriumot, vagyis szentélyt építettek a házi szellemeknek, hogy áldásaikat kérjék ügyes-bajos dolgaikra. Ugyanakkor az átokban is hittek. Az átkot általában papiruszra írták vagy fémlapokra vésték, és a megátkozandó személyhez minél közelebb helyezték el. Mit kívánt egymásnak a három vetélytárs? Hogy egyikük dadogjon, a másik sántítson, a harmadiknak remegjen a feje.

Az átkok valóra is válnak, miközben egy fogadóban arról vitatkoznak, hogy vajon hány mérföldre van Rómától Savaria. Claudius is ott tartózkodik, aki nemcsak tanúja a beszélgetésnek, de visszanyeri beszédkészségét és erejét, ahogy a többiek átveszik tőle. Ereje teljében tér vissza Rómába, de miután kivégezeti a három embert, aki őt kicsúfolta, visszaesik eredeti állapotába.

Kiváló szereposztásban láthattuk a Császárok napját, Nagy Cili és Alberti Zsófi remekül alakították szerepeiket. Hogy így teltek-e Savariában a hétköznapok? Ezt nem tudhatjuk biztosan, de kellemes érzésekkel távozhattunk az előadásról.