Amikor egy íróról, költőről, munkásságukról méltatás készül, néhány szó esik általában a feleségükről is. Tény, hogy Radnóti Mikós kedvenc költőim egyike, most azonban nem róla, hanem Fifiről, a múzsáról, a hitvesről szándékozom írni. Róla, aki nélkül a magyar szerelmi költészet szegényebb lenne, akiről az érettségik Radnóti-tételeiben meghatottan szólunk. Róla, akihez megrendültebben, forróbban költő nem szólt. Ma is érzem azt a borzongató érzést, amikor érettségi tételként az ő eclogáit húztam, és beleéltem magam a tragikus sorsba, mely elszakította őt tőlünk, és abba a mély érzelembe, mely segített elviselni az iszonyatot.

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni 1935. augusztus 11-én kötöttek házasságot. Budapesten, a Pozsonyi út 1. szám alatt éltek, ahol jelenleg is él az özvegy. A kapucsengőn és a második emeleti bejárati ajtón ma is ott áll a névtábla: dr. Radnóti Miklósné. A lakás a költő szellemét idézi. A költő íróasztala ma is ott áll a szobában, a régi bútorok emlékeikben őrzik a híres költőt. Radnótit ábrázoló szobrocska , régi festmények, és a könyvespolcok zsúfolva könyvekkel. Szinte tapintható a költő jelenléte a lakásban. Radnóti emlékei között tölti életét a feleség, akit a szomszédai, ismerősei, barátai Fifi néninek szólítanak.

Ha az irodalomtörténetet megnézzük, akkor szembesülünk azzal, hogy a szerelmes versek általában nem a feleségekhez szólnak. Irodalmunkban sem túl gyakori a hitvesi költészet. Okát talán abban kereshetjük, hogy a szürke mindennapokat, az egyformaságot nehéz költészeti témává emelni. Eszünkbe juthat Szabó Lőrinc : A huszonhatodik év című szonettciklusa, melyet szerelme, Korzáti Erzsébet halála után írt meg, 25 évig tartó szerelmi viszonynak állított emléket. Megható költeményei azonban nem a hitvesnek, hanem a szeretőnek szólnak.

A közmondás azt tanítja, hogy távolról minden szép, közelről azonban másképp látszik .Talán ez magyarázza a hitvesi költészet kisebb arányát a szerelmi lírában. A magyar irodalomban erre Petőfi Sándor, Tóth Árpád mellett Radnóti Miklós versei adják a példát.

Radnóti 1935-ben vette feleségül Gyarmati Fannit. Szerelmes versek sora született meg: közelről, s távolból, a munkatáborok rettenetes világából öltözteti verssorokba szerelmes szavait, vallomását.

Fanni szőkesége, a hitvesi szerelem, az otthon derűs idillje, a hűlő szilvalekvár illata táplálták benne a hazatérés konok reményét, az akaratot, hogy túlélje a borzalmakat: „ ha kell, zuhanó lángok közt varázslom/ majd át magam, de mégis visszatérek."

Felvetődik bennem az a kérdés, hogy milyen ember, milyen asszony az, aki a férfinak ekkora reményt, szerelmet tudott adni? Ma, amikor a házasságok válságáról olvashatunk, felmerül-e bennünk, nőkben a kérdés: támogatjuk-e eléggé párunkat munkájukban? Tudunk-e adni biztos hátteret, nyugalmat, meghittséget? Tesszük-e feleségként a dolgunkat? Fanni tette, teszi ma is.

Gyarmati Fanni rendkívüli asszony. Nem lehetett könnyű hét évtizedig özvegységben élni. Szerényen, a háttérbe húzódva ma is ápolja, rendezgeti férje hagyatékát. Életét a kötelességteljesítés morális parancsa irányítja. Soha sem adott alkalmat, hogy férje életművének közelében említsék. A közszereplést mindig elutasította. Radnóti Miklós naplóit, fényképeit, leveleit 2008-ban a MTA Könyvtárának adományozta. Dr. Radnóti Miklósné 2005-ben Budapest díszpolgári címét kapta. Ő az élő irodalomtörténet, a kedves, mosolygós hölgy, aki a versek, az irodalom szeretetére buzdítja azokat a diákokat, akiket nagy ritkán beenged magához.

Középiskolás koromban sokszor irigyeltem Radnóti hitvesét. Ábrándoztam arról, hogy majd hozzám is írnak ilyen hihetetlenül gyönyörű szerelmes verseket. A Hetedik ecloga felejthetetlen sora Lager Heidenauban született : „ nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár" . Ma mosolygok azon, hogy mit nem adtam volna akkor, ha ezt a sor nekem írják. Ma, felnőttként a csodálatos szerelmes versek címzettje iránt már nem irigységet, hanem mély tiszteletet érzek. Ő a hitves, az asszony, aki férje verseit taníthatta, ő az , aki tette, teszi a dolgát. Szerényen, napról napra.

Gyarmati Fannihoz megható szerelmes versek íródtak. Gondolhatunk a Bori noteszben megtalált Levél a hitveshez című versre, melyben a valóság borzalmai elől a költő az emlékezés, az ifjúkori szerelem, világába menekül, Fannihoz, a hű feleséghez. Ez adja bizonyosságot, hogy haza fog térni. A szerelmes versek közül számomra a Tétova óda a legszebb. A személyes élet intimitása és a történelem tragikuma, életöröm és haláltudat megrázó költeménye. A kamasz szerelmi érzésétől a felnőtt férfi rajongásáig mindenféle érzelem ott ragyog a költeményben. A hitvesi összetartozás felemelő sorai szólalnak meg: „Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág/ de benned alszom én is, nem vagy más világ."
Mély tisztelettel, főhajtással köszöntöm 100. születésnapján Gyarmati Fannit. A sárga rózsa nemcsak az ő kedvenc virága, hanem az enyém is. A Száz szál sárga rózsával együtt kívánok jó egészséget, erőt ahhoz, hogy gondozhassa férje hagyatékát. Emberi méltósága, szerénysége legyen számunkra példaértékű!

/Sági Kata/

Századik születésnapját ünnepli szeptember 8-án Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni tanár, a nyilas katonák által meggyilkolt magyar költő özvegye, aki egész életében kerülte a nyilvánosságot, nem vállalt közszereplést, magánemberként őrizve férje emlékét.

A budapesti polgári családból származó Gyarmati Fannit 1926 őszén ismerte meg Radnóti Miklós. A költő Fanniban nagyon korán megtalálta szerelmét, aki végül egy életen át társa maradt, kapcsolatuk a teljes őszinteségen és a férfi és nő egyenrangúságán alapult. 1935-ben kötöttek házasságot, Gyarmati Fanni méltó szellemi társa és első kritikusa volt Radnótinak - írja Ferencz Győző irodalomtudós Radnóti Miklós élete és költészete című könyvében, amelyben számos dokumentumot és visszaemlékezést közölt a költő feleségéről, kettejük nem mindennapi kapcsolatáról.

Az életrajz szerint Vas István költő többször is megrajzolta a társaságban Fifinek becézett Gyarmati Fanni alakját, felidézte például, ahogy "a karcsú, kék szemű, lilás rózsaszín pulóverében tündéri Gyarmati Fifi" a városligeti műjégpályán elegánsan siklik korcsolyáján.

Másutt így szólt róla: "a megközelíthetetlenség legzavarbaejtőbb példányának láttam. (...) Okos lány volt, őszintén érdekelte nem csak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, sőt, tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy a száját keserédes kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené - az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt".

Fanni alakját férje számos költeményben megörökítette. Róla szól a Két karodban című vers vagy az Erőltetett menet halhatatlan sora: "és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt". A munkaszolgálatba hurcolt költő számára felesége jelentette a biztos pontot, az életet. 1944-ben, nem sokkal meggyilkolása előtt hozzá írta a Hetedik eclogát és a Levél a hitveshez című verset.

Ortutay Tamás szobrász, keramikus Radnóti Miklós özvegyét, aki a keresztanyja, "kedves, pontos, szigorú és fegyelmezett hölgyként" jellemezte az MTI-nek. A képzőművész a 100. születésnapra különleges ajándékkal készült, amit eddig titokban tartott keresztszülője előtt. "A Radnóti Miklósról elnevezett RAM Colosseumot szeretném versekbe csomagolni, természetesen maradandóbb anyagból, mint az a hatalmas nejlonzacskó, amibe annak idején a Reichstagot csomagolta egy művész" - fogalmazott Ortutay Tamás, aki azt tervezi, hogy a művelődési központ kerítését építi meg, valamint falait burkolja be régi és kortárs költők szövegeivel, egyfajta vandál- és rozsdaálló acéllemez-kerámiafal formájában.

"Ennek létrejötte nem csak rajtam múlik, hiszen sok pénz kell hozzá, ami meglehetősen ritka jószág" - bizakodik az alkotó, aki felidézte azt is, hogy hasonló emlékművet tervezett korábban az abdai út mellé, ahol Radnóti Miklós és mártírtársai meneteltek a tömegsír felé.
"Akkor egy acélos nemet kaptam" - tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy miként élt tovább Radnóti Miklós emlékezete a családban, Ortutay Tamás elmondta: a költő gyakran szóba került a családi összejöveteleken.

"Egészen kiskoromban hallottam Radnóti Miklós haláláról, a tömegsírból előkerült versekről. Emlékszem, ez engem nagyon foglalkoztatott akkoriban. Ami nem is csoda, hiszen mindenki erről beszélt. Apám naplójában egyébként részletesen írt erről az időszakról" - emlékezett.

Ortutay Tamás arról is beszélt, hogy sok mindent köszönhet "Fifi néninek", ő tanította meg például síelni is.
"Eveztünk is együtt, igaz, nem ugyanabban a hajóban. Közismert volt, hogy mindig erős tempót diktált, pedig már akkor sem volt tinédzser" - idézte fel emlékeit az alkotó. Mint mondta, keresztszülője életének még mindig központi része Radnóti Miklós hagyatékának gondozása, kora ellenére a szerződéseket kézben tartja, ő írja alá őket.

A kérdésre, hogy miért kerüli a nyilvánosságot, Ortutay Tamás azt felelte, "Fifi néni" sosem szeretett szerepelni.
"Ugyanakkor mindent megtett, hogy Radnóti hagyatéka eljusson az emberekhez" - mutatott rá.
Megjegyezte, hogy elvonultságában bizonyára az egész életén át viselt fájdalom is szerepet játszhat, a kétségek, hogy vajon megmenekülhetett volna-e a költő, ha a munkaszolgálat helyett a bujkálást választják.

"A szüleim ezt tanácsolták nekik. Édesanyám is így menekült meg, őt apácák bújtatták a háború végéig" - mesélte Ortutay Tamás.

/MTI/