(Théophile Gautier)

Pedig hosszú idő telt el az őskor barlangrajzai és az ókor nagy kultúráinak kialakulása között, amikor már a művészetek és azok nagy teljesítményei létrejöttek. Az antikvitás alkotásai a művészetek minden ágában mai napig példa és mérték az emberiség számára. Kiindulópont, forrás, ahova folyton vissza lehet térni az évezredek és az   évszázadok változásai során.

Megszülettek a történelmi korok határain a korstílusuk és azok különböző irányzatai. Ezeket a folyton változó emberi elvárás hozta létre, arra késztetve az alkotókat a művészetek különböző ágaiban, hogy alkalmazkodjanak a mindenkori hatalom szelleméhez, elvárásaihoz, és kiszolgálják azok igényeit.

A művész első számú jellemzője a tehetség, amelyet születésekor hozott magával. Kellenek az értelmi és érzelmi motivációk, amelyekkel a művésszé válás küzdelmét végigviszi. Az ókortól kezdve különféle iskolákhoz, műhelyekhez, nagy mesterekhez kellett tartozniuk, hogy érett alkotóvá válhassanak. A művészetek művelői mindig kiemelkednek környezetükből. Önkifejező személyiségek, akiknek a művészeti tevékenység egyedi megnyilvánulást jelent, és egy látásmódot, ahogyan a környező világot befogadják. Nem köznapi emberek, ha beérnek, befolyásos támogatókra lelnek. A támogatás pénzt és jóindulatot jelentett, ma azt mondanánk, hogy menedzselést.

A művészet eszközei költségesek, sokba kerülnek: a szobrásznak kell a márvány, kő, bronz, műterem, a festőnek a vászon, festék, modell, műterem, a zenésznek hangszer, színésznek kosztüm, díszlet, színház, írónak a megjelenés lehetősége, hogy az építőművészet költségeiről ne is szóljak. Ez mind: pénz. Kitől várható? A megrendelőtől, a támogatótól, a hatalomtól.

Ennél a fogalomnál is vissza kell mennünk a kezdetekhez, az antik világba, Caius Cilnius Mecenashoz, aki maga is írt, és elismeréssel, anyagi támogatással bátorította, és maga köré gyűjtötte az irodalom legjobbjait: Horatiust, Vergiliust és másokat. Róla kapták nevüket a mindenkori támogatók. Fogalom lett a gazdag római patrícius nevéből. A középkortól fő megrendelő és támogató az egyház volt. Követte a királyi udvar, az arisztokrácia, a városok urai, majd a gazdagodó polgárság is csatlakozott. Nélkülük nem születtek volna meg a nagy alkotások a művészetek területén. Bőven akad róluk tallóznivaló az egyetemes kultúra történetében.

A támogatásra, az elismerésre a művészvilágnak szüksége van. A görögök babérkoszorút tettek a győztes olimpikonok fejére, szobraikat megalkották, és nevüket ráírták. Így adták át emléküket a jövőnek. A rómaiak is átvették ezt a szép szokást. A polgári társadalmak - a feudális rendjelek mintájára - kitaláltak a művészeti és tudományos élet nobilitásainak jutalmazására különféle díjakat. Ez ranggal és pénzzel járt. Mivel a hatalom adta, sokszor részrehajlóan jutalmazott, a közvélemény nem mindig fogadta el. Két olyan díj született a világban, amely független a hatalomtól: a Nobel- és az Oscar-díj. Hazánkban talán az irodalmi Baumgartner-díjat tekinthetjük a 20. században a politikától függetlennek. A szocializmus idején az állam volt a fő megrendelő, az állam elvárásait kellett a művésznek kielégítenie. A politika jutalmazott. Aki feltételeit nem vállalta, háttérbe szorult. Nehogy így legyen ma is!

A rendszerváltás után az állam egyre inkább kihátrál a művészetek támogatásából. Nincs egy évtizede sem, hogy a gazdasági élet szereplői felismerték feladatukat a kultúra, a művészetek és a tudomány támogatása terén. A kultúra pénzéért versenyezni kell. „A demokrácia és a piacgazdaság beköszöntével annak megfogalmazása és eldöntése, hogy mi a közjó, amit a közpénzből támogatni kell, már nem egy szűk elit privilégiuma, hanem kemény verseny eredménye. Nem megkérdőjelezhetetlen evidencia többé, hogy a kultúrát támogatni kell. ...

Lobbizni, szövetségeseket keresni, koalíciókat szervezni a magyar kultúra érdekében. A jó minisztériumnak nem a kultúra belügyeivel, sokkal inkább a „külügyeivel" kell foglalkoznia." - olvasható a színház. hu portálon.

A magyar mecénásokról az interneten tájékozódhatunk. Jelentős összegekkel támogatják a művészeti, a kulturális- és a tudományos élet kiemelkedő alakjait. Rangsorolás nélkül említem a Mecénások Clubját, aminek tagjai pénzalapot hoztak létre a fiatal tehetségek megsegítésére a művészet, sport és tudomány területén. A támogatott fiatalok célt tűznek maguk elé, megvalósíthatósági tervet készítenek, és ezt végrehajtják. Ez a támogatás feltétele.

A Mecénás Nap hagyományteremtéssel szeretné az üzleti élet, a művészeti mecenatúra megteremtését és kiteljesedését elérni, divatba hozni. Csúcspontja a Mecénás Napi Díjátadó Gála és Árverés a Műcsarnokban, ahol átadják a Sum Artium Díjat is.    

Nagy várakozás előzi meg a gazdasági és üzleti élet szereplői által létre hozott Prima Primissima és a Junior Prima díjakat, amelynek célja a magyar értelmiség eredményeinek megőrzése, a hazai tudomány, művészet és kultúra kiemelt értéknyújtó képviselőinek elismerése és támogatása.  A díjazás megyei szinten is létezik.

Hosszú sorát találni az interneten azoknak az alapítványoknak és szervezeteknek, akik a kulturális és a művészeti munka támogatását tűzték ki célul. Meg kell említeni azokat a névtelen kisvárosi és falusi vállalkozókat, akik hajlandók áldozni arra, hogy településeiken művészeti és kulturális programok indulhassanak, és tovább éljenek. Beszélni kell a nagyokról és a kicsikről egyaránt, mert a művészeteket, tudományt, sportot támogatni éppen akkora dicsőség, mint azt művelni.