„A tehetség olyan, mint a pénz: az embernek vagy van, vagy nincs." (Sosztakovics)

A látványos, és teljesen felesleges luxuskörülményeket már nem emlegetve vergődjük át magunkat Nagy Feró és Keresztes Ildikó nehéznek mondott (és természetesen előre megbeszélt) döntésein is, hogy aztán mihamarabb az élő adásokat kezdjük el elemezgetni.

A könnyes-sminkelkenődős-zokogós összeomlások most sem hiányoznak a műsor elejéről. Az óriáslimuzinhoz no comment, inkább az érdekel, hogy Zámbó Krisztián bőszen ismételt sírdogálása egyértelmű jele annak, hogy a srác bizony tovább fog menni - efelől egyébként szemernyi kétségem nincs, és ezt talán részletezni sem kell.

Ildikó segítője a végig zavartan heherésző Fehér Balázs (Carbonfools), aki arra biztatja a versenyzőket, hogy legyenek őszinték (attól tartok, nem tudja, hova keveredett...). Sajnos én a Carbonfools zenéjét nemigen kedvelem, de ettől még lehet jó fej, meg hozzáértő, adjuk meg neki az esélyt.

Lass Bea az első versenyző, a hajam is égnek áll tőle, valahogy fura ez a csaj, érdekes is, meg nem is. Nem kifejezetten jó énekes, inkább előadóművésznek kellene lennie, mint ahogy persze az is, hiszen színésznő. Kétségtelenül hatásosan adja elő az I can't help falling in love with you-t, talán egy kissé túl hatásosan is, amúgy musicalesen. Néha bántóan hamis, sajnos mindig akkor, amikor már kezdenénk belefeledkezni az előadásába, de a dal tetőpontja és a vége nagyon jóra sikerül. Persze a „közönség" is jól fogadja a dalt.

Stone, akit eddig is szidtam, most sem nyújt semmit. Ő az ötvenes korosztály jelöltje, azt akarja üzenni: „ne adjátok fel, merjetek álmodni", és még nem tudja, hogy ő is csak bábu ebben az egész kib@szott üzletben. Emberileg nincs vele bajom, de énekelni nem tud. Egyetlen hangszínt képes produkálni, egyetlen stílusban képes mozogni, Edda-dalokból azonban egy X-Faktorban (elvileg) nem lehet(ne) megélni. Ez az ember nem való ide. Vendéglátós stílus, modoros frazírok - és ebben még Ildikó is egyetért velem.

Kovács Erika vékony, de érdekes, egyedi hangjával eddig is mutatott már érdekes dolgokat. Azt mondjuk nem értem, minek a műsorba ez az „apukám meghalt"-sírás? Vagyunk így páran, sajnos, igen. A Family portrait azonban, amit (a vágásoknak köszönhetően) egész elfogadhatóan ad elő, nem erről szól! A bevágott részletekben jól énekel, erős, bár ezt az ideges kézrángást ki nem állhatom.

Horváth Sándornak nagyon drukkoltam a korábbi fordulókban, roppant szimpatikus embernek tűnik. A szó pozitív értelmében egyszerű, szerény, tiszta lélek, tiszta énekléssel. Picit sokat akar mutatni, de a hibáktól eltekintve nem volt rossz előadás. Ki kellene nyílnia, többet beleadni! Nem lép kapcsolatba a nézőkkel, és ez komoly hátrány.

Kiss Ernő Zsolt volt már korábban nagyon rossz, túlzó, mű. Nem kedvelem, nem tartom jónak, de megpróbálok objektív lenni, hátha majd most... A Lighthouse Family: High című dalát teljesen élettelenül, mereven, az arcára fagyott műmosollyal adja elő, nagyon zavaró angollal. Erőltetett magas hangok, semmi finomság. Mi a fenét keres itt ez az ember? Oké, hogy Ildikóéknak se tetszett, de hát mégiscsak beválogatta valaki ide...

Természetesen utolsóként láthatjuk Zámbó Krisztiánt. Ehh, ez botrány. Bejátsszák a legrosszabb dolgait, hogy annál nagyobb legyen majd a kontraszt (értsd: ha csak pár hangot eltalál, már sokkal jobb, mint korábban). Lady Gaga számot énekel, ami nagyon jó ötlet, nyilván persze itt nem a versenyzők választanak nótát, de így is jó. Kár a kivitelezésért. Pár bizonytalanság van benne, bár az látszik, hogy belead mindent. Az angol szöveg érthetetlen és hibás. Kétségtelen, hogy jobb, mint eddig, és az ötlet is értékelhető. Ha azonban csak egyetlen hanggal tartana tovább a szám, máris összeesne a dolog (kíváncsi lennék, mit vágtak ki belőle). Ildi annyira elfogult, hogy csak úgy szikrázik, Fehér Balázs tapsolna. Leszögezhetjük, hogy Krisztián Ildikó Adélja. Csinálhat ő bármit, ott lesz az élő adásban, és nagyon sokáig fog jutni, ebben mindenki biztos lehet...

Nyálas, ál-érzelmes nyilatkozatok után Feróval és fantasztikus segítőjével, az Anti Fitness Club Molnár Tomijával (Nóri szerint: „áefcé-Tomi" (júúúj!) találkozhatunk, akik a csapatokat hivatottak megítélni. Erről egy külön bejegyzés is születhetne, de értelemszerűen nem fog, ide mindenki képzeljen el hosszas háborgást.

Az első csapat a P.J.Z. duó. Csodálatos emberek. A Numb zongorakíséretes feldolgozása szerintem jó ötlet, ám a megvalósítás már nehézségekbe ütközik, ami főleg az angol kiejtésnél látszik meg, tekintve, hogy a magyar szöveget szinte egyáltalán nem értjük, azt leszámítva, hogy „Gyere testvér! Ez itt a pídzsízí." Az ének erőtlen, bár általában tiszta. Az az igazság, hogy engem megnyertek maguknak, nem tehetek róla, de rájuk nemigen tudok haragudni, még akkor sem, ha ez az előadás lehetett volna ennél sokkal jobb is.

A Soldiers bemutatásánál majdnem kirohantam a szobából, annyira műviek voltak a beállított, szépen sminkelt, mozdulatlan, távolba révedő lányok (oké, nem csak ők). Csinosak, ez tagadhatatlan, rövid szoknyák, seggnadrág, az előadás viszont egy ilyen energikus dalhoz képest (Kesha: Tik tok) totálisan élettelen, a partizás kimerül a jobbra-balra ingadozásban. Az ötlet jó, de a magas hangok gyengék, erőtlenek. Ezt a bulit sajnos nem élték át a lányok.

A Wonderfool a táborban összerakott csapatok egyike. Nagyon szimpatikusak a srácok, vidámak, a hangjuk is jó. Tisztán énekelnek, a magas és a mély hangjaik is kellően erőteljesek, a hangszínük összeillik, jó csapatnak gondolom őket, főleg ahhoz képest, hogy mennyire kevés idejük volt összeszokni. Kérdés persze, hogy mit lehet ebből kihozni, de pillanatnyilag látok bennük lehetőséget.

A By the way már hosszabb ideje együtt dolgozik, ehhez képest szerintem gyengébb teljesítményt nyújtanak. Eleve ez az erőltetett humorizálás nagyon visszatetsző, nem tűnik őszintének (bár nem értem, miért is csodálkozom még ezen...?). Hiába nem tartják magukat nyálas fiúcsapatnak, mégis egy nyálas fiúcsapatot látunk mindenféle olyan gesztussal, amiket már a Backstreet Boys sem alkalmazott, mert már nekik is sok lett volna. Kár érte, mert jó hangú, jó adottságú srácok ők is, minek kell erőltetni ezt a csöpögést?

A Spirit, amint azt már sokszor hallottuk hangoztatni, egyedi a maga nemében, mert amellett, hogy a mentorok illesztették őket össze, két fiúból és egy lányból áll - bár a lány elég lenne egyedül is, ő viszi a hátán az egész triót. Sajnos a fiúk sokkal gyengébbek nála, bizonytalankodnak mellette; nekik még jócskán kellene idő az összeérésre, no meg az énektechnika fejlesztésére. Jellegtelenek, pedig a dalválasztás nem lett volna rossz (We found love).

A Like lánytriót három kitűnő hangú hölgy alkotja, akik egyenként is simán megállnák a helyüket ebben a versenyben, így meg pláne. Jó választás volt a Sounds of silence (nem kell mindig túl nagyot vállalni), és jó volt a kivitelezés is. Erőteljes, életteli hangok, letisztult, majdnem manírmentes éneklés, pont, amennyi kell. Itt tényleg megállt a levegő, még „áefcé" Tomit is kirázta a hideg.

Az eredményhirdetés valójában nem tartogat újdonságokat a nézőnek: kevergetett vélemények, ál-izgulások, Lass Bea totális kiborulása, neki mindegy, hogy mit mondasz, összeomlik („Elkótyavetyéltem az életemből nem tudom, hány évet..."). Zámbó Krisztiánnak, aki elvileg édesapja árnyékától próbál megszabadulni, Nóri azt mondja, hogy apukája most biztos büszke lenne rá. Könyörgöm...

Feróéknál az én tippem ebből a nem túl erős mezőnyből a továbbjutásra a P.J.Z., a Wonderfool és a Like volt, ehhez képest az „izgalmas" Spirit jutott tovább, Feró mindkét fiúcsapatot kiebrudalta. Ez a döntés szakmailag nagyon meghökkentő, de hát ez van. A By the way-ért nem fáj a szívem, nagyon nagy arccal nyilatkoztak előtte, és az egyik morcosan el is rohant az eredményhirdetés után (más kérdés, hogy vajon mivel kecsegtették őket a műsor készítői?). Tény, hogy mindkét fiúcsapatot teljesen furcsa indokok alapján tették lapátra, eleve szar ez az „agyondicsérünk, aztán kirúgunk", meg „szidunk, mint a bokrot, és továbbjuttatunk" attitűd, gondolom, ez is valami kötelező eleme a csodás műsornak.

Az egyetlen és első őszinte pillanatot szerintem a P.J.Z. nyújtotta, amikor a jó hír után Ricsi leveszi a sapkáját, és annyit mond: „Meg fogjuk csinálni." Tudjuk, hogy ők nem ide valók, de más lehetőség ebben, vagy egyéb úgymond periférikus műfajokban nem igazán van. Egyediségükkel érdemelték ki a továbbjutást, kérdés, hogy mit lehet ebből még kihozni, lehet-e itt bármit is fejlődni, elérni? Mindenesetre kíváncsian várom.

Keresztesék frontján ebből a gyér kínálatból, azt kell mondanom, Lass Beát, Kovács Erikát, és maximum Stone-t juttatnám tovább, de hát ez megint annak köszönhető, hogy ennyire alacsonyra került a mérce itt, a mentorházban. Végül Ildikó gigantikus, hatásvadász monológok után Stone-t, Lass Beát és a kis Zámbót juttatja tovább. Érdekes, hogy Kovács Erikának azt mondja: nincs benne tűz, vagy ha van, nem mutatta meg. Aha. Stone vagy Krisztián mi a fenét mutatott? Kiss Ernőnek (vagy lehet, hogy nem neki?) Ildikó azt mondja, kiegyensúlyozott, megbízható énekesekre van szükség. Ha ez így lenne, szintén nem vinné magával a Zámbó-fiút... Sok itt a „Jimmy fia" effektus, Krisztián sír, mint egy kisbaba, pedig nyugodt lehetett volna, egyértelmű volt, hogy neki tovább kell mennie, ez az egész műsor lényege.

Összeállt tehát az élő adások kínálata. Ebből a 12-es csapatból fog kikerülni az úgynevezett „legjobb". Úgy tűnik, nagyobb az egész füstje, mint a lángja, de ne legyen igazam.

Előző rész:

X-Faktor: Drámai álság és ál-drámaiság két felvonásban - Magánvéleményözön - 5. rész

2012.11.15. - 02:30 | Orsó - Fotók: xfaktor.rtlklub.hu

Nem vagyok maximálisan elégedett a továbbjutók személyével, de tény, hogy vannak köztük arra érdemesek is. A soron következő két X-Faktor adás a mentorházak kínjairól szól, már ami a nézőket illeti. Persze a szereplőknek se lehetett egyszerű: a mesterséges feszültségkeltés, a már-már szappanoperába hajló „váratlan" fordulatok, a jól-rosszul megkomponált jelenetek mögé sajnos nem sikerült többet látni, mint amit: azaz a mesterkéltség, a műviség, az álarcok mögé bújás netovábbját. Jelen részben a fiúk és a lányok csoportmérkőzéseit vonjuk górcső alá, kedves olvasók.