A gazdaság mozgatórugója a fogyasztás. Szinte az anyatejjel szívjuk magunkba a belénk égetett kódot, hogy fogyasszunk. Olyan dolgokat vásárolunk meg, amire nincs igazán szükségünk, de külső, irányított környezeti hatások miatt megtesszük ezt. Ezen árukat vagy soha nem használjuk, vagy hihetetlen rövid idő alatt elromlanak, divatja múltak lesznek. Van, hogy kellemetlennek érzi a fogyasztó, hogy ilyen ruhákat hord, ilyen eszközöket használ, mert hamar státuszát veszti, ami nem trendi. A modern termékek életciklusa nagyon rövid, annyira, hogy lassan már nem is beszélhetünk tartós fogyasztási cikkekről.

Az idei fekete péntek hozta a szokásosat: megvadult droidokká formált fogyasztók küzdöttek az óriási árengedménnyel adott termékekért, akár az utolsó csepp vízért a sivatagban.

Sajnos a fogyasztás csapdájába estünk. Régebben, ha vásároltunk egy valóban tartós fogyasztási cikket, az valóban évekig működött. A tv üzemelt 15 évig, a hűtőszekrény bőven megérte a 20. szülinapját. A jól megtervezett árukkal csak a fogyasztók jártak jól hosszú távon, a gyárak nem.

Klasszikus példa egy jól működő termékre a kaliforniai Livermore tűzoltóállomás egy villanykörtéje. A világhíres körtét valamikor 1895-ben gyártották, 1901-ben csavarták be a helyére, és még mindig világít.

Hamar rájöttek a gyárak, ha ilyen tartós terméket gyártanak az nekik nem kifizetődő. 1920-ban a nagy villanykörte gyárak kartellt képeztek, és az addig általánosnak mondható 2500 üzemórát lecsökkentették 1000 üzemórára. Egymást ellenőrizték, aki jobb izzót gyártott annak büntetést kellett fizetnie. Ezt a jelenséget tervezett elavulásnak hívják.

Erről egy dokumentumfilmet készítettek, melyben megdöbbentő történetet láthatunk egy "elromlott" nyomtatóról.

A technológiai fejlődést megelőzte egy másik elavulási tényező, a divat, ami nem csak az öltözködésnél játszik szerepet, hiszen az ipari formatervezés is befolyásolja fogyasztásunkat. Autó esetében jó ideje óriási technikai fejlődésről nem beszélhetünk, de szinte már évente hoznak ki a gyárak az adott típusból új modellt. Az igazán sznob fogyasztó rohan becserélni kocsiját a legújabb típusra, miközben a lényeg szinte semmit nem változott, csak a dizájn finomodott kicsit.

1959-ben a Volkswagen ezt a reklámszöveget használta: "Mi nem hiszünk a tervezett elavulásban. Nem alakítunk át egy kocsit pusztán a változás kedvéért." A Bogárra ez igaz is volt jó darabig, szerethető külseje miatt létezik még mindig. Érzelmi kötődés alakult ki iránta, és ez a lényeg: befolyásolják érzelmeinket, és erre rengeteg eszközt használnak.

Sokan gondolhatják, hogy pont a fogyasztás pörgette fel a a technológiai fejlődést, de ez csak részben igaz. Az óriási mértékű fogyasztásnövekedés mögött a pénzhalmozók állnak, kiknek a pénz már nem elég, és már régen megszerezték a hatalmat, amivel irányítják a droiddá alakított fogyasztókat.

„Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni - ahhoz való tulajdon és talentum nélkül." /Széchenyi István/

Negatív tényező a megnövekedett fogyasztás miatt kialakult környezetszennyezés is. Környezetvédő szervezeteket vajon milyen hatalom pénzeli?

Mit tehet egyedül a fogyasztó ezen jelenség ellen?

Legyen tudatos, és tegye fel magának a kérdést: valóban szükségem van erre a termékre? Ha már vásárol, próbáljon tényleg tartós cikket venni.

Boltokban nemhiába van az alapvető élelmiszer a legmesszebb, szemmagasságban a legdrágább áruk, és nemhiába rendezik át folyamatosan a boltokat. Egy cél vezeti a cégeket: hogy fogyasszunk. Ne tegyük feleslegesen.