Szerkesztőségünk Karácsony szent ünnepe előtt sorozatot indít, melyben ismert és megbecsült helyi és megyei polgároktól kérdi meg, mit jelent számukra az ünnep és milyen hagyományai vannak náluk családi körben.

Az alábbi kérdéseket tettük fel:

1. Mit jelent Ön számára a Karácsony?
2. Van-e, ami minden évben állandó, mondhatni tradicionális hagyomány a családon belül Karácsonykor?
3. Ha tehetne mindenki karácsonyfája alá ajándékot, mi lenne az?

P. Csány Péter szalézi házfőnök, plébános (Szalézi Rendház, Szombathely)

A szeretettel kimondott ígéretek és várakozások boldog beteljesülését. Egy természetfölötti eredetű szeretetkapcsolatot és az ebből forrásozó, békével átitatott lelkületet. Legbelsőbb énünket feltáró, odaajándékozó és megerősítő találkozásokat, beszélgetéseket, minimális, jelképes, inkább személyességet sugárzó ajándékokkal.

Közösen részt veszünk a Karácsony ünnepének tartalmát megjelenítő és elmélyítő misztérium-játékon és az éjféli szentmisén. Este meghitt, közösségi imádságos elmélyülés után közös, ünnepi vacsora (hagyományosan a böjtöt képező halételek) elfogyasztása. Szenteste szeretjük személyes karácsonyi emlékeinket feleleveníteni, mélyebben elbeszélgetni és az együttlétet alkalomhoz illő szemelvények előadásával gazdagítani. Családon belüli generációk találkoznak és ünnepelnek együtt.

Egyfajta egységes „élet könyvét": „Gyakorlati útmutató a boldog, békés és kiegyensúlyozott életre" alcímmel (és DVD-melléklettel) tenném mindenki karácsonyfája alá. Ez magában foglalna egy értelmező kéziszótárt az életben legfontosabb fogalmak tisztázására (p. mi - és mi nem - a szeretet?), részletesen bemutatná és valós példákkal szemléltetné az ember életének leggyakoribb (mégis sokszor ismétlődő) hibalehetőségeit, és játékos, optimista gyakorlatokat, és erre való ösztönzést is tartalmazna az emberi értékek „begyakorlására". (Egyébként meggyőződésem, hogy ehhez hasonló könyv már létezik: a Szentírás. Szép és értékes ajándék, ráadásul célja és eredeti szándéka alapján megegyezik a Karácsony értelmével!)

Takács Zoltán Bálint, a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum igazgatója 

Valami olyasmit, amikor az ember időn és téren kívül kerül, egy olyan nap ez mint a születésnap. A Karácsony mindenki születésnapja, amikor nemcsak Jézus Krisztus születésére emlékezünk, hanem mindannyian mindentől függetlenül egy fantasztikus nyugalmi állapotba kerülünk. Amikor mindent lehetne tenni, de csak egy valamit teszünk: együtt vagyunk, semmi több - de ez a legjobb benne. És persze az az egy krimi, amit egész évben nem, hanem csak ekkor elolvasok.

A Jézuska már délelőtt, a déli órában megérkezik, majd éneklés (néha hamisan, inkább mindig), ajándékozás, beszélgetés, ebéd, este pedig rántott ponty majonézes krumplisalátával. Nem tudom, miért, de a nap folyamán sor kerül egy film megnézésére is, és ez a film mindig ugyanaz. Nem karácsonyi film, kívülről fújjuk, de mégis mindig megnézzük, pedig nem tervezzük. A film címe: Kopogd le a fán. Aki nem látta, annak feltétlenül ajánlom, aki látta, nézze meg újra.

Ilyen kérdésre persze az ember vagy fennkölten vagy valami poénnal válaszol. Legtöbben az első lehetőséget választják, én az utóbbit semmiképp. Hiszen vannak olyan családok, akiknek ez a három nap inkább a szomorúságé, mint az örömé. Én azt kívánom, hogy akik megtehetik, azok gondoljanak a nélkülözőkre. Első alkalommal elég egy gondolat, de másodszor már adjunk valamit, egy jó szót, egy teát, egy kis mackót, és így tovább. De sose nyugtasson meg a gondolat, hogy én mindent megtettem. Nem. De ha tehetném, legalább néhány ember karácsonyfája alá egy jó könyvet tennék. Nem sznobizmusból, hanem mert én ezt szeretem, és amit szeretek, abból jó adni.

Tóth Tamás intézményvezető, Büki Művelődési Központ és Könyvtár

Számomra a legszentebb ünnep. Életemnek minden korszakában megvolt a maga jelentősége. Nagyon furcsa, hogy mostanában valaki alig várja, hogy elmúljon éjfél és mehessen valami szórakozóhelyre. Mindig is úgy gondoltam, hogy a karácsony, a szenteste a családé. Amíg legényember voltam, akkor sem mentem sehova, december 24-e a családé volt. Szerettem a szüleimmel, testvéreimmel lenni, nagyon szeretem a hangulatát, az illatait a szentestének. Most, hogy kétgyermekes apa vagyok, még nagyobb jelentőséggel bír. A másik dolog, ami miatt fontosnak tarom, az a hagyományaink hétköznapokban való megélése és átadása. Ragaszkodom a családom, a nemzetségem hagyományihoz, a magyarság hagyományaihoz, a keresztény hagyományokhoz. Szerencsémre a Jóisten olyan társat adott mellém, aki ugyanúgy gondolkodik, mint én. A másik az, hogy az advent nekem az elcsendesülés, a család felé fordulás ideje. Ilyenkor többet vagyok a családommal - szűkebb és tágabb értelemben is -, és feltöltődöm a velük töltött órák alatt.

Mint minden családnál, nálunk is hagyománya van az összejöveteleknek és a karácsonyi menünek. Ilyenkor kerül sor a nagy rokonlátogatásokra. Szenteste mi látjuk vendégül a nagyszülőket, keresztszülőket és a közös vacsora után az ajándékozást is közösen történik.

Bort, Búzát, Békességet! 

Gellai Ildikó sajtóreferens, programszervező, Weöres Sándor Színház

Természetesen a szeretet ünnepét, de ez így közhelyesen hangzik. Nálunk a szeretet alap, minden nap velünk van, legfeljebb karácsonykor erősebben munkálkodik. Úgyhogy számomra a karácsony inkább a legfontosabb családi ünnepet jelenti. Az én szüleim és testvéreim az Alföldön élnek, a páromé közelebb, de mégsem a szomszédban. Persze az év során is találkozunk, amikor tehetjük, de a karácsony az egyetlen biztos pont, amikor mindannyian együtt lehetünk.

Nálunk nem múlhat el a karácsony angyali csík nélkül, ami valójában egy egyszerű mákostészta, de nekem több annál. A tésztát anyukám frissen gyúrja (nyilván már az ő kezétől különleges), porcukor helyett pedig olvasztott mézzel esszük. Ott roskadozik minden finomság a karácsonyi asztalon, de én csak azt várom, hogy mikor ehetek az angyali csíkból, mert valahogy abban a pillanatban válik kézzelfoghatóvá, hogy velünk vannak ők is.

Egy emlékeztetőkapszulát arra, hogy a karácsonynak nem a bevásárlószatyrok mennyisége a mércéje.

Grünwald Zsolt turisztikai szakember

Az utolsó pillanatos dolgokat; a "nem leszek készen semmivel" parát; én ugyanakkor nagyon nyugodt bírok lenni. Szeretem a karácsonyt!

Állandóság? Igen, a ki-kit-mikor szokott meghívni menetrendje - amit persze évről-évre képes vagyok elfelejteni.
 
Láttam az egyik megaáruházban egy jó ötletet. Biztosítási termékeket csomagoltak be. Nos én ilyen csomagokat ajándékoznék, benne toleranciával, őszinte megértéssel mások irányába. Ez nagyon hiányzik a környezetünkből.

Kovács Zsu, a Mesebolt Bábszínház színésznője

A karácsony a legkedvesebb ünnep számomra. Az otthon és a lélek nyugodt melegét jelenti.

Nálunk nagyon csendesek az ünnepek, mert édesanyám óvó gondossággal tartja kézben a családot. Mindenki tudja mi a dolga, csak azzal foglalkozik és arra törekszik, hogy a lehető legjobban csinálja. Számunkra hagyománnyá vált, hogy 24-én amikor mindenki végzett a dolgával rendbe teszi magát, felölti a "szép"ruháját a szívére is, majd amikor mindenki elkészült, megvacsorázunk nyugodtan. Aztán együtt a fa köré ülünk és a család minden tagja énekel (amit előtte napokon már sütés-főzés közben gyakoroltunk a konyhában főleg) és csak ezután bontjuk ki az ajándékokat.

Ezt az érzést tenném a karácsonyfák alá. Ezt a türelmet, nyugodtságot és békés összetartozást.

Horváth Meggie énekesnő

A karácsonyi időszak nekem az, amikor minden olyan dolgot megtehetek, amire év közben kevés időm jut: gyerekeimmel, unokámmal az ölemben, szeretteim körében eltölteni néhány felhőtlen, boldog napot, sütni-főzni rájuk és mosollyal az arcomon nézni, ahogy jóízűen fogyasztanak és ők is boldogok.

Igen, nálunk minden évben vacsora után kerül sor az ajándékok kicsomagolására. De előtte a karácsonyfa előtt állva éneklünk közösen egy dalt azoknak, akiknek már nem foghatjuk a kezét...

Csomagolnék csillogó, egészségbe ragyogó boldogságot, tennék mellé őszinte szeretetet és megnyugtató elégedettséget, és mindezt összekötném egy széles, mélyről fakadó nevetés-masnival.

Csillagszóró - ahogy ismert emberek látják a karácsonyt

2012.12.19. - 00:15 | Büki László 'Harlequin'

Önt is érdekli, hogyan gondolkodnak a Karácsonyról a közélet, a kultúra vagy épp a vendéglátás terén elismert és közismert személyek? Első karácsonyi gondolat-örökzöldünkben Kovács Ferenc közgyűlési elnök, Joós Tamás énekmondó, Józing Antal főszerkesztő, Pálfi András üzletvezető és Takács Viktor hagyományőrző osztja meg véleményét lapunkkal.