Karácsony egy lájk nélküli világban - karácsony utáni gondolatok
2018.12.26. - 10:00 | Nika Róbert
Gyerekként vártuk a karácsonyt. Nem karácsonyi mézes sütivel, nem egymáshoz nem illő fényfüzérekkel a kerítéseken, az ereszeken és mindenhol, amit még létráról elérünk, valamint kötéltáncos mikulásokkal. Nem azon gondolkodtunk, hogy a facebookon megnézzük, ki milyen adventi koszorút készíttetett, mert arra nincs idő, hogy saját magunk megcsináljuk...
Vártuk. Remegve számoltuk a napokat, hogy hányat kell még aludni a Jézuskáig. Azon dolgoztunk, hogy rettentően jól viselkedjünk, nehogy anyánk vagy apánk elverjen, különben nem fogunk karácsonyi ajándékot kapni. Megírtuk a leveleket a Jézuskának, hogy mit hozzon nekünk, hosszan kifejtve, hogy miért érdemeljük meg. Rajzoltunk is. A konyhában vagy a szobában, éppen ahová szüleink befűtöttek. Együtt voltunk.
Szenteste napján anyám befűtött a használaton kívüli „nagyszobában", mi pedig kitakarítottuk, hogy ha jön, akkor szép tiszta szobába érkezhessen. Furcsa, de hittünk benne. Még ha tudtuk is, hogy nem úgy van, ahogy mi szeretnénk, mert apu és anyu jóvoltából kerülnek az ajándékok a fa alá, mégis nekünk még a Jézuska hozta az ajándékot.
Vártunk a másik szobában, vártunk, mikor csenget a Jézuska. És amikor megszólalt a csengettyű, boldogan rohantunk a „nagyszobába", ahol vidáman pattogott a kályhában a tűz, és a félhomályban ott volt a karácsonyfa. A maga egyszerű gyönyörűségében. És az ajándékok. Mikor mindenki bejött a szobába, énekeltünk, nagyanyám imádkozott, majd mi, gyerekek kiosztottuk az ajándékokat. Örültünk, és együtt voltunk a szobában nagyon sokáig.
Felnőttem. Gyerekeim lettek. Amíg kicsik voltak, ugyanúgy teltek a karácsonyok, mint az én gyerekkoromban. Még mindig izgalomba jöttem, csakhogy ez más volt már, mint régen, hiszen az én kezemben volt a csengettyű.
Azóta ismét eltelt jó pár év. Nézem a gyerekeket, nem csak az enyémeket, hanem másokat is. Nem várják (várjuk) a karácsonyt. Nem jönnek lázba attól ha meghallják: karácsony. Akinek még általános iskola második osztályába a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot, azt a többiek kinevetik. Az adventi koszorút egy-két hét késéssel készítjük el. Tömött sorokban állunk a szupermarketek hitelügyintézőinél áruhitelért. A karácsonynak a szeretetről és a családról kellene szólnia, nem a fogyasztási cikkekről.
Őszintén? Én sem rázom már a csengettyűt. De még mindig izgalomba jövök a karácsonyfa látványától, a régmúlt karácsonyok emlékeitől.
Megfogott egy dolog. Ültünk 24-én a nappaliban, és azt mondta a kisebbik gyermekem, hogy ezeknek a karácsonyoknak semmi hangulatuk nincs. Pedig még csak 14 éves. Elgondolkodtam, hogy ezekszerint mégsem bennem van a hiba. Nem rajtam, nem rajtunk múlik a karácsony hangulata, hanem ezen a rohanó, követhetetlen világon. Ő még élvezi, szereti a karácsonyt.
Álljunk meg egy pillanatra, és ne "lájkoljuk" a karácsonyt, hanem vegyünk egy mély levegőt, és éljük át az örömét. Ha tehetném, megfognám a gyerekeim kezét, és visszamennék abba a lájk nélküli világba, ahol én is felnőttem, és megmutatnám nekik, hogy mi a legfontosabb a karácsonyban. A CSALÁD, a szeretteink. Nem az ajándék, nem a "karácsonyos photoshop", hanem a karácsonyfa és a köré gyűlt családi béke és szeretet.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1907 szavazat
Új hozzászólás