Az életről:

Nem igaz, hogy életünket önmagáért éljük. Nem született még értelmes ember, kinek szíve és esze helyén volt, hogy megelégedett volna a puszta élettel, s nem lett volna kész eldobni, ha üressé vált. Az élet tartalma teszi kedvessé számunkra az életet, és ezt a tartalmat nem úgy hívjuk, hogy munka, hanem úgy, hogy szabadság.  

A kapcsolatokról:

Önzetlenség. Társasjáték, melyben én odaadom a magamét másnak, "add tovább" kiáltással, aztán várok egy életen át, hogy mikor kerül vissza hozzám, ami eredetileg is az enyém volt.

Az egyéniségről:

Szemedet, szád, orrod a szülődtől örökölted, de van valami, amit nem örököltél senkitől - ezt a valamit, ezt a mindent, amit így mondok: Én. 

A lélekről:

A lélek egy pici ember, aki az emberi testben szaladgál - akkora, mint a hüvelykujjam. Néha a gyomorban van, néha felszalad a fejbe -, előrejön, beül a szemekbe, vagy hátul, a nyúltagyvelő puha párnájára lefekszik. Néha a torokban szorul meg, s onnan beszél - néha a kezekbe szalad. Nem tud jól beszélni emberi nyelven, dadogva vonaglik, s nyugtalanul rázza kényelmetlen börtönét. De ahol befészkelte magát: legyen az kő vagy ember, annak a tárgynak mozdulnia kell. 

A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek. 

Az álomról:

Ismerni kell álomképeinket. Közel menni a dolgokhoz, amik rémítgetnek, szomorúságod okozzák. Jól megnézni őket, közelről. Könnyen meglehet, hogy elneveted magad, ha közelről látod, miből alakulnak ki ezek a kísértetek. 

A nevetésről:

Nevetés. Az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges. 

A szerelemről:

A szerelem egyenlet két ismeretlennel.

A szerelmet azért dicsőítjük és azért rajongunk érte, mi férfiak, mert a szabadság felé vezető utat látjuk benne. 

A munkáról:

Amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra. Ha még ma megteheted, hogy valamit holnapra halassz, el ne mulaszd elhalasztani. 

A társadalomról:

Ma már úgy vagyok vele, hogy nem látok túl nagy különbséget a kávéházi apostol világmegváltó eszméi s egy új kormányprogram között. 

Törvény: A bűnöst már üldözi, de a bűnhöz még nem mer hozzányúlni. Azt már nem tűri, hogy rosszak legyünk, de azt tűri, hogy ne legyünk jók - azt már belátta, hogy rossznak nem szabad lenni, de azt még nem látta be, hogy jónak kell lenni. Már megvéd az ellen, aki meg akar ölni - de nem véd meg az ellen, aki hagyja, hogy meghaljak, mikor megakadályozhatná. 

A történelemről:

Nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam. 

Az igazságról:

Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat. 

A csalódásról:

Szívedbe vésem és füledbe rágom:
Rossz volt embernek lenned a világon.

E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Az önismeretről:

Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába. 

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él.  

Kapcsolódó írásunk:

A nevetés az egyetlen dolog a világon, ami nem nevetséges - 125 éve született Karinthy Frigyes

2012.06.25. - 20:15 | vaskarika.hu

Neki köszönhetjük a frappáns nyelvi fordulatokban gazdag Micimackót, ő ültette át magyarra a Tom Sawyer kalandjait, az ő műve a Tanár úr kérem és az így írtok ti. Születésnapját a magyar humor napjaként ünnepeljük, ekkor ítélik oda a humoros műfaj terén nyújtott kimagasló teljesítményért a Karinthy-gyűrűt. 1887. június 25-én született Karinthy Frigyes író, költő, műfordító, a múlt századi magyar irodalom egyik legeredetibb alakja.