Sok anyukától hallani, hogy az ő gyereke aztán nem nézhet tévét, mert az rontja a gyerek lelkivilágát, gátat szab az egészséges fejlődésének, és a gyerek a tévében olyanokat lát, amiket aztán végképp nem szabadna. Jelentjük, ez nem minden esetben igaz. Ha a gyerek megérti, hogy azt a csatornát nézheti, ahova a szülei kapcsolnak, nem lehet baj. Az is általános tévhit, hogy a Minimaxot maga a sátán küldte a földre... Ilyenkor, főleg ha a gyerkőc beteg, jó szolgálatot tehet annak érdekében, hogy a lurkó ágyban is maradjon.

Nézzük, többek közt milyen műsorokat láthatunk egy átlagos hétköznap ezen a csatornán?

Locsi-fecsi Márta egy hétköznapi kutya volt, mígnem egyszer megkóstolta a betűlevest. A hasában eltévedtek a betűk, a fejébe vándoroltak, és onnantól kezdve a kutyus megtanult beszélni. (Itt jegyzem meg, hogy mióta kislányom megismerkedett ezzel a mindig jóságos, és segíteni akaró négylábúval, olyan leveseket is megeszik, amiket eddig soha. Persze, nyilván mindig kell, hogy legyen itthon betűtészta...) A film kerettörténete mindig egy-egy megoldásra váró probléma, ahogy az a mesékben lenni szokott. Sokszor állítják a szereplőket, főleg a kutya gazdiját Helént megoldandó feladat elé, ahol el kell gondolkodnia, hogy a könnyebb, vagy a tisztességesebb megoldást válassza. Minden karakter egyszerűen és kedvesen rajzolt, és a sokszor rossz döntések után aztán végül mindig mindenki rátalál a helyes megoldásra. 

Az icipici óriás című filmben egy kislányt ismerhetünk meg, aki jóval nagyobb a többieknél, ezért kilóg a sorból. Sok bántás éri, sokszor neki tulajdonítják a balszerencsét, de mégis mindig segít a bonyodalmak elsimításában, még akkor is, ha - néha pont magasságával - ő okozta ezeket. (Egyik nap a mesét nézve kislányom megkérdezte, hogy vajon miért nem szeretik őt a többiek, hiszen csak a magassága más, de közben ugyanolyan kislány, mint a többi szereplő. Majd mesélte, hogy ő is már látott szemüveges kisfiút, és attól még vele is ugyanolyan jó volt játszani) Talán a mesének is ez lehet az üzenete, és lám, egy nagycsoportos kislány mindjárt át is vitte a saját életébe.

Fotó: worldscreen.com

Az Állati küldetés nálunk a nagy kedvenc. Minden részben egy bajba jutott állatot mentenek meg, és közben sok sok információt mondanak róla, amiket a kis szivacs agyú csöppségek azonnal el is raktároznak. A mesébe kis dokumentumfilm bevágásokkal nemcsak rajzos, hanem valós formában is láthatják az állatokat a gyerekek. A film arra tanít, hogy minden élőlény értékes, és vigyázni kell a környezetünkre. Erre is igaz, mint a többi mesére, hogy nem direkt módon próbál információt átadni, hanem hagy teret a gyermeki fantáziának, és végig gondolásnak. 

A T-Rex Expressz című, szintén tanító rajzfilmben egy dinoszaurusz családot ismerhetünk meg, akik a Dinó vonattal az őstörténeti korokba vándorolnak. Minden epizódban egy-egy megállónál ismernek meg különféle korokat és dinoszauruszokat a rájuk jellemző tulajdonságokkal együtt. A film végén Dr. Scott paleontológus tart egy rövid beszámolót egy csapat gyerek segítségével. Ez a film szintén végig kedves, és a kicsik mérhetetlen információ befogadására alapoz.

Nem mondom, hogy a gyerekeket minden nap a tévé elé kell leültetni, hiszen a szülőkkel való játékot, meseolvasást, beszélgetést semmi nem helyettesíti. De ha betegek, és máshogy nem tudjuk őket ágyban tartani, nem kell megijedni: este nyolcig nincs olyan mese - legalábbis a Minimaxon - ami félelmetes lenne, vagy amiből rosszat tanulhatnának.

Ha nem hisszük, üljünk le a gyerkőc mellé, főzzünk finom meleg kakaót, és nézzük együtt velük a tévét. Lehet, hogy némelyik mese még nekünk is újat tud mondani...