Hajzselé és rock’n’roll – Tom Stormy Trio a moziban
Képgaléria megtekintése2009.03.02. - 01:30 | Mädl Eszter - Fotók: Bonyhádi Zoltán
Jó hétvégéje volt a szombathelyi rockabilly mániásoknak: pénteken a Mystery Gang játszott a Végállomásban, szombaton pedig az ex-Mystery Gang dobos, Fácán hozta el új zenekarát, a Tom Stormy Triót a mozi aulájába. Előkerült hát a hajzselé és a „nyeles fésű”, a moziban pedig találkozót adott egymásnak a helyi rockabilly szcéna apraja és nagyja. Mondhatjuk azt is, hogy a hétvégén rockabilly-szalagavató volt, mert a főhírek közt jópofa sormintát képez a két esemény.
Ami azt illeti, a szombati, Rockabilly Nights-ként elhíresült esemény tényleg olyan volt, mint valami családi összejövetel, vagy éppen egy zártkörű házibuli. Írónk a háttérben meghúzódva végig azt figyelte, hogy itt mindenki ismerte a másikat, mindenki „lepacsizott" mindenkivel, a zenészek is úgy köszöntötték a közönséget, mintha ezer éve elválaszthatatlan barátok lennének. Az persze tény, hogy a baráti összejövetel érzését a létszám is csak erősíteni tudta: negyedház előtt zenélt az előzenekar és a Tom Stormy Trio is, viszont a hangulatra ez egyáltalán nem nyomta rá a bélyegét!
Mágikus Macskák Pápáról
Kimondottan magyar sajátosság lehet, hogy bármilyen jó is egy előzenekar, azt csak tisztes távolból szabad nézni, esetleg lehet dobolni a lábakkal és hevesen bólogatni. Ritkán fordul elő, hogy egy-két ember megenged magának néhány tánclépést is a színpad előtt. A szombati este is ilyen volt. A pápai Magic Cats viszonylag unottnak tűnő emberek előtt volt kénytelen tépni a húrokat. Hiába unszolták a közönséget, csak nem akart senki táncra perdülni. Ezen a ponton viszont hozzáértők segítségét kell kérnem. A rockabilly kedvelői valószínűleg számtalanszor hallották már azt a kifogást imádott zenéjükkel kapcsolatban, hogy egy egyszerű halandónak unalmas, mert a dalok úgy hasonlítanak egymásra, mint két hímestojás. Bevallom, - s mindezt teszem anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani - mindenegyes darab ismerősnek tűnt számomra, pedig nincs húsvét. Ugyanakkor felmerül az a kérdés: mitől lesz jó egy rockabilly zenekar?
![]() |
| Magic Cats - Rockabilly Night a moziaulában |
Laikus füleimnek az előzenekar is lelkes volt, jól is szóltak és hozták a kötelező stíluselemeket. Voltak kihagyhatatlan klasszikusok is (hiszen a rockabilly a klasszikusok nélkül nem működik igazán - persze alapvetően egy olyan zenei stílusról van szó, amely az ötvenes évekből gyökerezik), szóval nem volt velük semmi gond. Innen hát a kérdés, hogy vajon a közönség mért gondolta úgy, hogy a főzenekarig nem hajlandó komolyabb testmozgást végezni?
Viharos húrtépés és lovaglás a nagybőgőn
Egy újabb kérdés, mert úgy tűnik, ez most a kérdésfelvetések ideje: miért nincs más koncerteken stílusbavágó zene a két koncert között? Normális, ill. szokásos esetben csak állunk és beszélgetünk, ahelyett, hogy szívünknek kedves muzsikával hangolódnánk a következő menetre. Ez itt most megvolt, úgyhogy a jelenlévőknek egy pillanatra sem kellett nagybőgők és gitárok nélkül maradnia. Némi átpakolás és kötelező hangolás után belekezdett a programba a Tom Stormy Trio, Fácánnal a dobok mögött, Buddyval a nagybőgőnél és Long Tall Sonnyval a mikrofonnál. Természetesen a közönség már szaladt is a színpad elé, ott is maradt végig, ráadásul kedvesen elbeszélgettek egymással: a hallgatóság lentről, a zenekar föntről kiabált a másiknak, ezzel is megerősítve az érzést, hogy itt tényleg valami családi muriba csöppent az ember. Nyilvánvalóan érezhető volt a különbség: a Tom Stormy Trio tényleg lehengerlő, amint arra a választott név predesztinálja őket.
![]() |
| Tom Stormy Trio - Rockabilly Night a moziaulában |
A zenekar odatette magát, úgy ahogy kell. Az énekes saját bevallása szerint a második dal után már hulla volt, ennek ellenére úgy tépte a húrokat, mint ha az élete múlna rajta. És nekem ez tette élvezhetővé az estét. A lelkesedés valahogy mindig tuti üzlet, a legrosszabb koncertnek is pluszpontot jelent, s ez most ráadásul nem is volt rossz. Az, hogy Fácán ebben a formációban állva dobol, egy következő üdítő újdonság volt számomra. A minimális dobszerkó mellett ott állt a mikrofon, amibe időnként énekelt és fütyült, mindezt úgy, mintha soha semmi mással nem kéne törődnie. A nagybőgős, Buddy pedig csak tépte azokat a húrokat, és azt el kell ismerni, hogy ebben a műfajban mindig is ez a hangszer marad a leglátványosabb elem.
Mindent összevetve a Tom Stormy Trio remek zenekarnak tűnik, s idén várható is az album, csak hogy minden igazán frankó legyen. Az óriási táncolásokról és kitűnő hangulatról pedig beszéljenek helyettem a képek.
Programkereső
Szavazás
Ön mit szeret legjobban a szombathelyi nyárban?
42% - A Savaria Karnevált.
7% - A rengeteg fagyizási lehetőséget.
8% - A sok gondozott parkot.
14% - A nyugalmat, amit a város atmoszférája áraszt.
20% - Csak az számít, hogy igazán meleg legyen.
Összesen 1944 szavazat







































































































Új hozzászólás
Korábbi hozzászólások