Az újévi fogadalomtételkor bizonyára sokan tettek ígértet arra, hogy mostantól változtatnak az eddigi életvitelükön. Többet mozognak, egészségesebben táplálkoznak, mint ez idáig, és némi súlyfeleslegtől is szívesen megszabadulnának. E lelkesedés sajnos hamar alábbhagy az idő múlásával, és az alkohol testből való távozása után már nem is tűnik annyira jó ötletnek ez az életmódváltás dolog, de azért megvesszük a horribilis összegű edzőterem bérletünket, hogy legalább ennyit áldozunk az ígéretünk oltárán.

Párszor benézünk, hogy működik-e még a futógép, ellenőrizzük, hogy nem porosodtak-e be a súlyzók. Néhány sorozat az adott gyakorlatból, majd a végkimerüléstől száraz falevélként a padlóra hullunk. Csalódunk. Magunkban, a motivációban és magában ez életmódváltásban, emiatt visszatérünk a jól bevált eddigi életünkhöz, és úgy gondoljuk, hogy jó ez így. Mi legalább megpróbáltuk.

Az átlagtól eltérően viszont mi más cipőben járunk, nem súlyt akarunk leadni. Hanem felszedni. Most bizonyára az olvasók többsége dühében felpattant a monitor mellől, és az égbe kiáltotta, hogy egyél akkor!!! Míg a legtöbben a súlyfelesleggel küzdenek, addig társadalmunk szűk rétege a folytonosan lecsúszó nadrágokkal harcol. És ez nem annak köszönhető, hogy nem táplálkoznánk bőségesen vagy talán evési zavarokkal küzdenénk. Nem, ez bizony az áldott genetika.   

A gének ellen nem sok mindent lehet tenni. A lapok le vannak osztva, csak jól kell őket keverni. És itt jön újra szóba az újév, és az életmódváltási fogadalom. Mi is megtettük magunk kis ígéretét, hogy növeljük a testtömeg indexünk izomban mért hányadosát...  Persze a jó újévi fogadalomtevőhöz méltóan még mindig a fotelben ülve töltjük napjainkat, miközben fejben nyomjuk a hasprést és a fekvőtámaszokat. Ekkor jött a megoldás: calisthenic. Amennyire szép a neve, legalább annyira kegyetlen.

A calisthenic - az erő elveszett művészete - mára már többedrendűvé vált a kondigépek árnyékában, vagy teljesen kiveszett az edzőtermek atmoszférájából. Pedig anno az ókori görögök is a calisthenic-kel edzettek. Az elnevezése is görög eredetű - az ógörög kallos „szépség" és sténos „erő" szavak összetételéből ered. A calisthenic annak művészete, hogyan használjuk a saját testsúlyunkat és a test tehetetlenségét a fizikai erő kifejlesztésének eszközeként.  A calisthenic magas szintű formája képes az erő és az atletikus képességek maximalizálásra.

Már az antik világban felismerték, hogy a helyesen végrehajtott, saját testsúllyal végzett gyakorlatok tökéletesítik a testet és hatalmas erőt adnak. Nézzük csak meg az akkoriban készült szobrokat, és a szobrokhoz modellt álló sportolók izomzatát. A történelmi idők óta, amióta az első emberek megpróbálták fejleszteni és kimutatni az erejüket, ezt a testük feletti kontroll bemutatása révén érték el: a saját testük felhúzásával, hajlított térddel felugrással, a test földtől való eltolásával, a végtagok erejének használásával. Akkoriban a calisthenicet erőedzési módszernek tekintették, a legjobb katonák használták a lehető legnagyobb erő és az ellenséget megfélemlítő izomzat megszerzésére. 

Pausaniastól tudjuk, hogy az ókori olimpiai játékok résztvevői is calisthenic gyakorlatokkal edzettek. A kerámiákon és domborműveken fennmaradt képek olyan jeleneteket őriztek meg, amelyek calisthenic testedzéseket ábrázolnak. A ma „görög isten" néven ismert testideál ezekből az ábrázolásokból származik. A görögök felismerték, hogy a calisthenic gyakorlása révén a test eléri a természetesen elérhető maximális potenciálját, természetes esztétikával összhangban álló, tökéletes arányossággal.

Ez az összhang erőfeszítés nélkül jön létre, mivel a test által használt ellenállás maga a test - nem túl könnyű és nem túl nehéz. Az anyatermészet szülte tökéletes ellenállás. A calisthenic nem csupán hatalmas erőt és atletikus testalkatot, de a mozgás eleganciáját és a test szépségét is eredményezi.