Áloműzők - XII. Színészek és Színházbarátok Bálja

Képgaléria megtekintése2013.01.28. - 00:45 | Makrai Tamás

Január 26-án a celldömölki Vasvirág Hotelben rendezte meg a Soltis Lajos Színház a XII. Színészek és Színházbarátok Bálját. A fergeteges hangulatú estet vidám farsangi műsorszámok színesítették a társulat és a színistúdiósok közreműködésével.

Ifjak és idősebbek, szülők és gyerekek, rokonok és barátok, színészek és színházbarátok: egy nagy család tagjai. Mondatnák azt is, hogy ők a „Soltis család". És ahogy azt megszokhattuk - immáron tizenkettedik éve - tél derekán összegyűlik a család, hogy együtt, egy közös bálozással űzzék el a telet.

A farsangi hagyományokat idézte fel dalaival a bál díszvendége, Szvorák Katalin, Liszt-díjas népdalénekes és előadóművész. A művésznő a megnyitóbeszédében kihangsúlyozta a Soltis Lajos Színház értékteremtő jellegét, valamint kitért arra, hogy a kultúrára a nehéz, válságos időkben is szükség van.

A nyitóbeszéd után Nagy Gábor, a színtársulat vezetője még a pohárköszöntő előtt összefoglalta a 2012-es év érdemeit, valamint megemlítette, hogy annak ellenére, hogy tavaly is folyamatos szakmai sikereket könyvelhetett el a színház, mégis ott lebeg a fejük felett Damoklész kardja a folyamatos létbizonytalanság képében.

Fehér László, Celldömölk polgármestere megígérte köszöntőjében, hogy amíg ő lesz a város polgármestere, addig lesz színház Celldömölkön. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a válság még korántsem ért véget.

A köszöntők és a fenséges vacsora után zenés produkciókkal szórakoztatták báli közönséget a színház fiataljai. A nyitóműsorban Ziembicki Dóra és Benkő Ágnes varázsolta el a nagyérdeműt egy indiai zenére előadott Devdas koreográfiával, majd Stangl Franciska egy Nancy Sinatra-örökzöldet adott elő. Ezzel nem ért véget az időutazás, hisz máris Liverpoolba, s vele Boznánszky Anna Can't buy me love-jába cseppenhettünk.

A további produkciók - Mihácsi Veronika (ének), Szabó Balázs (gitár) - Marton Mercédesz (ének) - Boznánszky Anna (ének) - Stangl Franciska (dob), valamint Sipos László és Piller Ádám Aladin-t idéző bohózata - koncepciója merőben más volt az előzőekhez képest. Nem a távoli, szinte már elérhetetlennek tűnő dolgok felé kalauzolt el minket, hanem a valóságba ahol édes, elérhetetlen álmokat kergettünk, miközben nap, mint nap szembesülnünk kell a valóság kegyetlenségeivel - például a munkanélküliséggel vagy éppen a gyermekágyi halálozásokkal. Ez a mi világunk, Valahol Európában...

Az est hajnalba torkolló - már-már házibuli hangulatba csapó - táncolással, bálozással, valamint tombolasorsolással folytatódott, ahol sok értékes nyeremény talált gazdára.